BACH-motívum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A BACH-motívum

A BACH-motívum a zenében a B, A, C H hangsorozatot jelöli, mely számos zeneműben szerepel, és – főleg a régizene 19. században kezdődő reneszánsza óta – tudatosan is alkalmazzák Johann Sebastian Bach családnevére való utalásként.

Története[szerkesztés]

A BACH-motívum első említése Johann Gottfried Walther 1732-es Musicalisches Lexikonjában jelent meg, mely magát Bachot jelöli meg az alkotójaként.[1] A motívumot először Johann Sebastian Bach használta, A fúga művészetében, mintegy cégérként. Bár maga a motívum máskor is megjelent már, csak más hangra transzponálva, például a Máté Passió, Vom Himmel Hoch (BWV 769), vagy a csembalóra írt f-moll háromszólamú sinfonia (BWV. 795).

Bach fia, Johann Christian, illetve az ő tanítványa, Johann Ludwig Krebs is alkalmazta a motívumot, de igazán csak a barokk zene és főleg Bach műveinek 19. században élt reneszánsza idején lett népszerű.

A 20. században sikeres kísérletek születtek arra, hogy a BACH-motívumnak a második bécsi iskola zeneszerzőire jellemző kromatikus interpretációját adják, illesztve azt a dodekafónia tizenkét fokú kompozíciós eljárásához. Példaképpen Arnold Schönberg, Anton Webbern, illetve tanítványaik egyes kompozíciói említhetők. A BACH-motívumot napjainkban is alkalmazzák, gyakran Bach művészetére való utalásként.

Példák[szerkesztés]

Ezen kívül megtalálható még olyan művekben is, mint Arnold Schönberg: Variációk Zenekarra és Vonósnégyes, no 3.; Krzysztof Penderecki: Szent Lukács Passió; és Johannes Brahms Ludwig van Beethoven No. 4-es zongoraversenyéhez írt kadenciájában.

Hasonló motívumok[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Johann Gottfried Walther. Musicalisches Lexicon (1732) 
  2. Reynolds, Christopher. Motives for allusion : context and content in nineteenth-century music. Cambridge, Mass: Harvard University Press (2003). ISBN 0-674-01037-X 
  3. Arnold, Ben. The Liszt companion. Westport, CT: Greenwood Press (2002). ISBN 0-313-30689-3 
  4. Platt, Heather. Johannes Brahms : a guide to research. New York London: Routledge (2003). ISBN 0-8153-3850-3 
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap