Concerto grosso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A concerto grosso (ol. nagy koncert) a versenymű egy speciális fajtája, ahol nem egy-, hanem több szólóhangszer van, de azok egy együttest képezve versenyeznek a zenekarral.

Ez a kisebb együttes (concertino) általában két hegedűből és egy csellóból áll. Ha a zenekarban fúvósok is szerepelnek, akkor általában ők is a concertino részei. A „maradék” neve a tutti vagy ripieno.

A barokkban igen kedvelt volt a halk-hangos hatás miatt.

A kialakulása Alessandro Stradella nevéhez, Olaszországhoz és 1680-hoz köthető. Az első híresebb concerto grossokat Arcangelo Corelli és Antonio Vivaldi írták, a későbbiekben pedig Georg Philipp Telemann, Georg Friedrich Händel, Willem de Fesch és Charles Avison. A leghíresebb concerto grossokat talán Johann Sebastian Bach írta (Brandenburgi versenyek).

A 18. század második felében a műfaj fokozatosan átalakult sinfonia concertantévá.

A 19. századra teljesen kiveszett.

A 20. században pedig Max Reger (Konzert im alten Stil), Ernest Bloch, Bohuslav Martinů és Alfred Schnittke felélesztették.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap