Bíborkardinális
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(8619284898).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cardinalis phoeniceus Bonaparte, 1838 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bíborkardinális témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bíborkardinális témájú kategóriát. |
A bíborkardinális vagy karmazsinkardinális (Cardinalis phoeniceus) a madarak osztályába, ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1838-ban.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika északi részén, Kolumbia és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övezetben lévő szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 19 centiméter.[5]
 |
 |
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
