Bányász Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bányász Rezső
Született 1931. január 9.
Szombathely
Elhunyt 2012. július 24. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Tisztség
  • magyar nagykövet az Egyesült Királyságban (1981–1984)
  • magyar nagykövet Írországban (1981–1984, Magyarország londoni nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Kanadában (1988–1990)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1957)

Bányász Rezső (Szombathely, 1931. január 9.Budapest, 2012. július 24.) újságíró, diplomata, kormányszóvivő.

Életpályája[szerkesztés]

Apja villanyszerelő volt. 1950-ben belépett az MDP-be. 1957-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Egyetemi tanulmányai mellett a Vas megye című lap, majd a Szabad Ifjúság és a Népszava szerkesztőségében dolgozott újságíróként, rovatvezetőként. 1971-ben megszerezte a történelemtudományok kandidátusa címet. Német, angol, majd svéd nyelvből tett vizsgát.[1]

1959 és 1961 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának politikai munkatársa. Ezután a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került. 1962-ben kihelyezték a stockholmi magyar nagykövetségre, ahol I. o. titkári rangban első beosztottként és sajtóattaséként dolgozott. 1968-ban tért haza, a KÜM Sajtófőosztály helyettes vezetője, majd vezetője lett. 1972 és 1978 között a New York-i magyar ENSZ-képviselet első beosztottja volt. Hazatérve ismét a Sajtófőosztály vezetője lett. 1981-ben rendkívüli és meghatalmazott nagykövet lett Londonban. 1984-ben hazahívták és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke lett államtitkári rangban, egyúttal 1986-87 között az első magyar kormányszóvivő. 1988-1990 között Magyarország ottawai nagykövete volt. 1991-ben nyugállományba helyezték. Több könyvet írt tapasztalatairól, nemzetközi kérdésekről.

A rendszerváltás után a „Semleges Magyarországért Alapítvány” kuratóriumi elnöke lett. 1998-ban a Munkáspárt országgyűlési képviselőjelöltje volt, és 2,87 százalékot kapott a budapesti I. kerületben.[2]

Műveiből[szerkesztés]

  • Századunk Amerikája (1986)
  • Olof Palme öröksége (1987)
  • Downing Street 10 (1988)
  • Ami a rejtjeltáviratokból kimaradt (1993)
  • Ne lőjetek a szóvivőre! (1999)

Érdekesség[szerkesztés]

Margaret Thatcher 1984-es magyarországi látogatása előtt otthonában kereste fel Bányász Rezső magyar nagykövetet, ami azért volt nagy dolog, mert nagyköveti meghívásokat, az amerikaiakét kivéve, Thatcher soha nem fogadott el.

1986-ban, a csernobili nukleáris katasztrófáról, annak veszélyeiről az MTA kutatói készítettek egy anyagot. Ezt eljuttaták a médiába illetve az összes jelentősebb politikusnak figyelem felhívási céllal. Bányász Rezső a Szovjet kapcsolatok ápolására hivatkozva ennek nyilvánosságra hozását saját kezűleg betiltotta. Ezt később nem ismerte el. Majd mikor szembesítették saját aláírásával ezen a levélen, annyit mondott az oknyomozó újságírónak, hogy ez legálisan nem kerülhetett hozzá és a helyszínről elmenekült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. 137. o. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  
  • Történelmi tár

További információk[szerkesztés]