Ugrás a tartalomhoz

Az Oregon Ducks férfikosárlabda-csapata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Oregon Ducks férfikosárlabda-csapata
Logó
Logó
Adatok
Alapítva1902
StadionMatthew Knight Aréna
VárosOregon, Eugene
Csapatszínekzöld-sárga[1]
KabalaThe Oregon Duck
VezetőedzőDana Altman
Mezek
Hazai meze
Csapatszínek
Idegenbeli meze
Csapatszínek
HazaiIdegenbeli
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Oregon Ducks férfikosárlabda-csapata témájú médiaállományokat.

Az Oregon Ducks férfikosárlabda-csapata a Pac-12 Conference tagjaként a National Collegiate Athletic Association I-es divíziójában képviseli az Oregoni Egyetemet. Hazai létesítményük a Matthew Knight Aréna, vezetőedzőjük Dana Altman.

Első NCAA-bajnokságukat 1939-ben nyerték Howard Hobson vezetőedző alatt.[2]

Története

[szerkesztés]
Az 1939-es csapat, az első, amely kijutott az NCAA-bajnokságra

Kezdetek

[szerkesztés]

Az 1902–03-as szezonban alakult csapat első vezetőedzője Charles Burden volt; a szezon mindkét mérkőzésén kikaptak.[3] Első győztes mérkőzésük a 4–3-as eredménnyel záruló 1907-es szezonban volt. A férfikosárlabda- és az amerikaifutball-csapatok vezetőedzője ekkor Hugo Bezdek volt, aki később távozott, majd 1913 és 1917 között újra a Ducks edzője lett.[4]

Bezdek távozását követően az edző William Hayward, az atlétikacsapat vezetőedzője lett, akit 1923-ban William Reinhart váltott; pályafutása alatt a csapat csak egyszer kapott ki.[3]

„A magas fenyők”

[szerkesztés]

A csapat vezetőedzője 1935-ben Howard Hobson, az egyetem korábbi hallgatója lett.[3] Támadó- és védőmódszerei addig ismeretlenek voltak, valamint ő javasolta az országban csak később bevezetett hárompontos dobás és a támadóidőt mérő óra bevezetését. 1939-ben elsőként megnyerték az NCAA kosárlabda-bajnokságát; L. H. Gregory újságíró a csapattagokat magasságuk miatt „a magas fenyőknek” nevezte.[5] A szezon végén a Stanford Egyetem csapatától kikaptak,[2] de két győzelmükkel a Pacific Coast Conference északi divíziójának bajnokai lettek.[6]

A Texas Longhorns és az Oklahoma Sooners legyőzése[5] után az Ohio State Buckeyes ellen megnyerték az NCAA országos bajnokságát.[2]

Hobson 1947-ig maradt edző (az 1944–45-ös szezonban a pozíciót John Warren töltötte be).[3]

„Kamikazekölykök”

[szerkesztés]

A következő hat évtized többségében kudarcokkal telt. 1947 és 1960 között Steve Belko vezetőedző alatt két NCAA-bajnokságra (1960 és 1961) jutottak ki. 1971-ben Dick Harter lett a vezetőedző,[3][7] alatta a csapat (a Kamikazekölykök) sikeresebb lett; ők inspirálták a McArthur Sportpálya megfélemlítő légkörét. Harter alatt a csapat három NIT-bajnokságon vett részt.[7][8]

Harternek egy vesztes szezonja (az első) volt. 1978-as távozását követően öt egymásutáni vesztes szezont zártak. Utódja, Jerry Green alatt elértek néhány sikert (kijutottak az 1995-ös NCAA-tornára), de eredményük a következő két évtizedben középszerű maradt.[3]

Ernie Kent-éra

[szerkesztés]

Green utódja 1997-ben korábbi játékosa, az egyik „Kamikazekölyök”, a gyors játéktempójáról ismert[9] Ernie Kent lett.[10] Harmadik szezonjában a csapat kijutott az NCAA-bajnokságra, 2002-ben pedig 1945 óta első konferenciabajnokságukon vettek részt.[3][9] 2003-ban Luke Ridnour elnyerte a konferencia Év játékosa díját.[11]

2004-ben a NIT,[3] 2007-ben pedig az NCAA bajnokságára jutottak ki.[12][13]

Kentet, a Pac-10 Conference leghosszabb ideig pozícióban lévő és legtöbb győzelmet elérő edzőjét a csapat gyenge eredményei miatt 2010. március 15-én kirúgták.[14]

Dana Altman-éra

[szerkesztés]

2010 áprilisában a csapat edzője Dana Altman lett.[15] Első szezonjában a csapat kijutott a CBI-, majd a 2012–13-as szezonban az NCAA-bajnokságra, emellett megnyerték a 2015–16-os tornát. Altman négy éven belül háromszor lett az év edzője.[16]

Létesítmények

[szerkesztés]
Matthew Knight Aréna

A Clifton N. McArthur hallgatói ügyekért felelős igazgatóról elnevezett McArthur Sportpálya 1926-ban nyílt meg,[17] az első kosárlabdamérkőzést 1927. január 14-én játszották a Willamette Bearcats ellen. A „Pit Crew” szurkulói csoport ütemes taposással képes vol arra, hogy a labdát rezegtesse.[18]

2009-ben átadták a TVA Architects által a McArthur pálya kiváltására tervezett,[19] 227 millió dolláros Matthew Knight Arénát, melynek névadója Phil Knight 2004-ben búvárkodás közben megfulladt fia.[18] A központi helyről elérhető arénát számos kritika érte a költségek és a finanszírozás miatt.[19] A keményfapadlós beltéri pálya névadója Patrick Kilkenny atlétikai igazgató. Tinker Hatfield tervei alapján a „magas fenyők” becenevű egykori csapatra utalva a pálya szélén fák sziluettje jelenik meg.[20] A nyitómérkőzést 2011. január 13-án játszották a USC Trojans ellen.[18]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Országos díjak

[szerkesztés]
Lute Olson-díj
Bob Cousy-díj
  • Payton Pritchard (2020)
Jerry West-díj
Jim Phelan-díj

Konferenciadíjak

[szerkesztés]
Pac-12 Év játékosa
Pac-12 Év védője
Pac-12 Év új játékosa
  • Luke Ridnour (2000–01)
Pac-12 Bajnokság kiválósága
Pac-12 Év edzője

All-America

[szerkesztés]

Az NCAA partnereinek döntése alapján az alábbi játékosok nyerték el az All-America kitüntetést:

Bajnokságok

[szerkesztés]

NCAA

[szerkesztés]

A csapat 17 NCAA-bajnokságon vett részt.

Év Csoport Kör Ellenfél Eredmény
1939 – Elite Eight
Final Four
Bajnokság 		Texas Longhorns
Oklahoma Sooners
Ohio State Buckeyes 		56–41
55–37
46–33
1945 – Elite Eight
Regionális 3. hely 		Arkansas Razorbacks
Utah Utes 		76–79
69–66
1960 – Round of 25
Sweet Sixteen
Elite Eight 		New Mexico State Aggies
Utah Utes
California Golden Bears 		68–60
65–54
49–70
1961 – Round of 24 USC Trojans 79–81
1995 6W Round of 64 Texas Longhorns 73–90
2000 7E Round of 64 Seton Hall Pirates 71–72
2002 2M Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen
Elite Eight 		Montana Grizzlies
Wake Forest Demon Beacons
Texas Longhorns
Kansas Jayhawks 		81–62
92–87
72–70
86–104
2003 8M Round of 64 Utah Utes 58–60
2007 3M Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen
Elite Eight 		Miami RedHawks
Winthrop Eagles
UNLV Rebels
Florida Gators 		58–56
75–61
76–72
77–85
2008 9S Round of 64 Mississippi State Bulldogs 69–76
2013 12M Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen 		Oklahoma State Cowboys
Saint Louis Billikens
Louisville Cardinals 		68–55
74–57
69–77
2014 7W Round of 64
Round of 32 		BYU Cougars
Wisconsin Badgers 		87–68
77–85
2015 8W Round of 64
Round of 32 		Oklahoma State Cowboys
Wisconsin Badgers 		79–73
65–72
2016 1W Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen
Elite Eight 		Holy Cross Crusaders
Saint Joseph’s Hawks
Duke Blue Devils
Oklahoma Sooners 		91–52
69–64
82–68
68–80
2017 3M Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen
Elite Eight
Final Four 		Iona Gaels
Rhode Island Rams
Michigan Wolverines
Kansas Jayhawks
North Carolina Tar Heels 		93–77
75–72
69–68
74–60
76–77
2019 12S Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen 		Wisconsin Badgers
UC Irvine Anteaters
Virginia Cavaliers 		72–54
73–54
49–53
2021 7W Round of 64
Round of 32
Sweet Sixteen 		VCU Rams
Iowa Hawkeyes
USC Trojans 		–[* 1]
95–80
68–82

NIT

[szerkesztés]

A csapat 13 National Invitation Tournamenten vett részt.

Év Kör Ellenfél Eredmény
1975 Első
Negyeddöntő
Elődöntő
Harmadik hely 		Saint Peter’s Peacocks
Oral Roberts Golden Eagles
Princeton Tigers
St. John’s Red Storm 		85–79
65–59
57–58
80–76
1976 Negyeddöntő Charlotte 49ers 72–79
1977 Első
Negyeddöntő 		Oral Roberts Golden Eagles
St. Bonaventure Bonnies 		90–89
73–76
1984 Első Santa Clara Broncos 53–66
1988 Első
Második 		Santa Clara Broncos
New Mexico Lobos 		81–65
59–78
1990 Első New Mexico Lobos 78–89
1997 Első Hawaii Rainbow Warriors 61–71
1999 Első
Második
Negyeddöntő
Elődöntő
Harmadik hely 		Georgia Tech Yellow Jackets
Wyoming Cowboys
TCU Horned Frogs
California Golden Bears
Xavier Musketeers 		67–64
93–72
77–68
69–85
75–106
2004 Első
Második
Negyeddöntő
Elődöntő 		Colorado Buffaloes
George Mason Patriots
Notre Dame Fighting Irish
Michigan Wolverines 		77–72
68–54
65–61
53–78
2012 Első
Második
Negyeddöntő 		LSU Tigers
Iowa Hawkeyes
Washington Huskies 		96–74
108–97
86–90
2018 Első
Második 		Rider Broncs
Marquette Golden Eagles 		99–86
92–101
2022 Első
Második 		Utah Aggies
Texas A&M Aggies 		83–72
60–75
2023 Első
Második
Negyeddöntő 		UC Irvine Anteaters
UCF Knights
Wisconsin Badgers 		84–58
68–54
58–61

CBI

[szerkesztés]

A csapat egy College Basketball Invitationalen vett részt.

Év Kör Ellenfél Eredmény
2011 Első
Negyeddöntő
Elődöntő
1. döntő
2. döntő
3. döntő 		Weber State Wildcats
Duquesne Dukes
Boise State Broncos
Creighton Bluejays
Creighton Bluejays
Creighton Bluejays 		68–59
77–75
79–71
76–84
71–58
71–69

Eredmények

[szerkesztés]

A táblázatban a konferenciabajnokságok és az azokon kívüli mérkőzések eredményei is szerepelnek.[21]

Ellenfél Győzelem Vereség Arány
Arizona Wildcats 37 54 .407
Arizona State Sun Devils 49 47 .510
California Golden Bears 69 85 .448
Colorado Buffaloes 12 17 .414
Oregon State Beavers 170 192 .470
Stanford Cardinal 58 96 .377
UCLA Bruins 41 93 .306
USC Trojans 62 68 .477
Utah Utes 30 11 .732
Washington Huskies 122 192 .389
Washington State Cougars 176 125 .585

NBA-játékosválogatók

[szerkesztés]

Az alábbi játékosok kerültek be valamely profi csapatba:

Játékos Év Csapat
Eugene Omoruyi 2021 Jelölés visszavonva
Chris Duarte 2021 Indiana Pacers
Payton Pritchard 2020 Boston Celtics
Ehab Amin 2019 Jelölés visszavonva
Louis King 2019 Jelölés visszavonva
Kenny Wooten 2019 Jelölés visszavonva
Bol Bol 2019 Miami Heat
Jamil Wilson 2018 Jelölés visszavonva
Troy Brown Jr. 2018 Washington Wizards
Chris Boucher 2017 Jelölés visszavonva
Dillon Brooks 2017 Houston Rockets
Tyler Dorsey 2017 Atlanta Hawks
Jordan Bell 2017 Chicago Bulls
Elgin Cook 2016 Jelölés visszavonva
Joe Young 2015 Indiana Pacers
Roman Sorkin 2014 Jelölés visszavonva
E. J. Singler 2013 Jelölés visszavonva
Arsalan Kazemi 2013 Washington Wizards
Tajuan Porter 2011 Jelölés visszavonva
Malik Hairston 2008 Phoenix Suns
Maarty Leunen 2008 Houston Rockets
Bryce Taylor 2008 Jelölés visszavonva
Aaron Brooks 2007 Houston Rockets
Luke Jackson 2004 Cleveland Cavaliers
Luke Ridnour 2003 Seattle SuperSonics
Fred Jones 2002 Indiana Pacers
Chris Christoffersen 2002 Jelölés visszavonva
Bryan Bracey 2001 San Antonio Spurs
Terrell Brandon 1991 Cleveland Cavaliers
Blair Rasmussen 1985 Denver Nuggets
Greg Ballard 1977 Washington Bullets

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Covid19 miatt a mérkőzést nem rendezték meg, automatikusan az Oregon Ducks jutott tovább

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Colors | University Communications (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 20.)
  2. ↑ a b c Michael Russell: When Firs stood tall (angol nyelven). The Oregonian, 2008. április 7. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  3. ↑ a b c d e f g h 2010–2011 Oregon Men’s Basketball Multi-Media Guide (angol nyelven). Oregon Ducks. [2010. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  4. ↑ Hall of Fame Inductee Search (angol nyelven). College Football Hall of Fame. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  5. ↑ a b Joe Gergen: The beginning: Oregon is king – 1939 (angol nyelven). The Sporting News. [2008. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  6. ↑ 2009–2010 Oregon Basketball Media Guide (angol nyelven). Oregon Ducks. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  7. ↑ a b David Leon Moore: Kent raises Ducks from forgotten decades (angol nyelven). USA Today, 2002. március 15. [2011. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  8. ↑ Chris Foster: Bruins fall in the Pit (angol nyelven). Los Angeles Times, 2010. január 29. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  9. ↑ a b Jake Curtis: Kent Revives Oregon Program / Ex-St. Mary's coach has alma mater ranked No. 24 (angol nyelven). San Francisco Chronicle, 2000. február 10. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  10. ↑ Jacob Thorpe: Ernie Kent named men’s basketball coach at Washington State (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2014. április 1. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  11. ↑ Ridnour Named Pac-10 Player of the Year (angol nyelven). Oregon Ducks, 2003. március 10. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  12. ↑ Oregon Ducks Schedule (angol nyelven). ESPN. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  13. ↑ Red Hot Oregon Gets Midwest Region #3 Seed (angol nyelven). Salem News, 2007. március 11. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  14. ↑ Kent out as school’s winningest coach (angol nyelven). ESPN, 2010. március 16. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  15. ↑ Reports: Creighton’s Altman hired at Oregon (angol nyelven). ESPN, 2010. április 24. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  16. ↑ Dana Altman (angol nyelven). Oregon Ducks. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  17. ↑ Where we play (angol nyelven). Oregon Daily Emerald, 2004. szeptember 20. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  18. ↑ a b c Oregon opens new arena with win (angol nyelven). ESPN, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  19. ↑ a b Jeff Manning: Matthew Knight Arena is latest collaborations of Nike’s Phil Knight and architect Bob Thompson (angol nyelven). The Oregonian, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  20. ↑ Tim Gardner: Oregon’s new basketball court isn't just wood, it's art (angol nyelven). USA Today, 2010. november 8. [Hiba: Érvénytelen idő.-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 22.)
  21. ↑ 2018–19 Oregon Men’s Basketball Record Book (angol nyelven). Oregon Ducks, 2018. október 16. (Hozzáférés: 2024. február 22.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Oregon Ducks men's basketball című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Oregon_Ducks_férfikosárlabda-csapata&oldid=27060858”