Avellino Szent András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avellino Szent András
Giacomo Tazzini szobra 1832-ből
Giacomo Tazzini szobra 1832-ből
szerzetes
Születése
1521
Castronuovo, Basilicata
Halála
1608. november 10.
Nápoly
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1624. október 24., Róma
Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa
Szentté avatása 1712. május 22., Róma
Szentté avatta: XI. Kelemen pápa
Kegyhely Szent Pál templom, Nápoly
Ünnepnapja november 10.
Minek/kiknek a védőszentje? Nápoly, Szicília, hirtelen halál esetén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Avellino Szent András témájú médiaállományokat.

Avellinó Szent András, Lanzelotto (Castronuovo, Nápolyi Királyság, 1521. – Nápoly, 1608. november 10.) – szerzetes.

Életrajza[szerkesztés]

Avellino Szent András

A Nápolyi Királyság területén született 1521-ben. 1545-ben szentelték pappá. Nápolyban jogi doktor lett mindkét jogból, majd egy ideig a nápolyi érsekségen volt ügyvéd.

1551-ben rábízták egy apácakolostor reformját, 1556-ban emiatt egy bérgyilkos súlyosan megsebesítette. Felgyógyulása után, 1557 szeptember végén belépett a teatinus rendbe. 1558. január 25-én le is tette szerzetesi fogadalmait azon kiegészítésekkel, hogy állandóan meg fogja tagadni a saját akaratát, és szüntelenül a tökéletességre fog törekedni.

1560-ban a nápolyi rendház újoncmestere lett. Növendékei közé tartozott Scupoli Lőrinc is, aki "Lelki harc" címen foglalta könyvbe alázatosságról szóló tanítását, mely különösen döntő hatással volt a 17. század lelki életi irányára, s melyben összekapcsolódik az aszketika és a misztika.

1566-ban házfőnök lett, majd 1570-ben az új milánói rendház vezetőjévé választották, hamarosan ó lett egész Milánó legkeresettebb lelki vezetője. Borromeo Szent Károly is nagyon tisztelte.

1571-ben áthelyezték Piacenzába házfőnöknek. 1582-tól haláláig Nápolyban volt r. elöljáró; a védőszentjéről elnevezett nápolyi apácák alapítója. Tevékenysége Nápoly vallási életére nagy hatással volt.

Leveleit két kötetben, egyéb írásait öt kötetben adták ki 1731–1734 között.

Boldoggá avatása 1624-ben, szentté avatása 1712-ben volt.

A készületlen haláltól való megmenekülés kegyelméért és agyvérzéskor szoktak hozzá fordulni, ünnepe november 10-én van.

Források[szerkesztés]

  • Magyar katolikus lexikon