Automolus melanopezus
Automolus melanopezus | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Automolus melanopezus (Sclater, 1858) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Automolus melanopezus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Automolus melanopezus témájú kategóriát. |
Az Automolus melanopezus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1858-ban, az Anabates nembe Anabates melanopezus néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika északnyugati részén, Bolívia, Brazília, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18 centiméter, testtömege 27-32 gramm.[5]
Életmódja[szerkesztés]
Főleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de néha békákat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 1.)