Arthur Phillip

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arthur Phillip
ArthurPhilip.jpg
Új-Dél-Wales 1. kormányzója
Hivatali idő
1788. február 7. 1795. szeptember 11.
Utód John Hunter
Katonai pályafutása
Csatái hétéves háború

Született 1738. október 11.
London,  Egyesült Királyság
Elhunyt1814. augusztus 31. (75 évesen)
Bath,  Egyesült Királyság
Sírhely London

Foglalkozás admirális, gyarmati tisztviselő
Iskolái Royal Hospital School
Vallás katolicizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Phillip témájú médiaállományokat.

Arthur Phillip (1738. október 11.1814. augusztus 31.) brit admirális, Új-Dél-Wales, az Ausztrálián létesített első európai gyarmat legelső kormányzója 1788 és 1795 között,[1] Sydney városának megalapítója.[2] Harcolt a hétéves háborúban és az amerikai függetlenségi háborúban.

Fiatalkora és tengerészeti karrierje[szerkesztés]

1738-ban született Londonban. Apja, Jacob Phillip frankfurti születésű nyelvtanár volt, anyja Elizabeth Breach, aki előző férje, a nemesi származású Herbert kapitány halála után házasodott újra.[3] A tengerészeti tradíciókat ápoló greenwichi Királyi Kórháziskolában (angolul: Royal Hospital School) tanult, majd 13 éves korában tanoncnak jelentkezett a kereskedelmi flottához.

15 éves korában, 1753-ban csatlakozott a Brit Királyi Haditengerészethez. A nemsokára kitörő hétéves háborúban a Földközi-tengeren szolgált és részt vett az 1756-os minorcai csatában. 1762-ben hadnaggyá léptették elő, ám a háború befejeződése után csupán fizetése felét kapta meg. Ebben az időszakban házasodott meg és kezdett gazdálkodni Lyndhurstben. 1774-ben csatlakozott a portugál flottához a spanyolok elleni rövid háborúban. Ezalatt a Nossa Senhora do Pilar portugál fregattot parancsnokolta.

1778-ban az amerikai függetlenségi háború miatt visszahívták az aktív szolgálatba és egy évvel később az HMS Basilisk parancsnoka lett. 1781-ben léptették elő kapitánnyá, és az Europa parancsnoklásával bízták meg. 1784-től azonban ismételten csak fizetése felét kapta meg.[4]

Új-Dél-Wales kormányzójaként[szerkesztés]

1786 októberében a Sirius kapitánya lett és Lord Sydney belügyminiszter kinevezte a tervezett büntetőkolónia, Új-Dél-Wales kormányzójának. Az Ausztráliába indított hajóút nyolc hónapig tartott, amely sok nehézséget tartogatott. Phillip a kolónia létrehozásához szükséges minden szükséges dolgot magával vitt, mivel nem tudta, mit fog ott találni. A pénzügyi keret szűkössége miatt azon ötletét, hogy képzett földműveseket, építőket és kézműveseket is vigyenek magukkal, elutasították. Magukkal vittek még 772 elítéltet, akik nagy része kisstílű tolvaj volt, közülük 732-en élték túl az utat. Az expedícióval tartott még egy csapat tengerészgyalogos és tiszt, aki a rend fenntartásáért és a gyarmat igazgatásáért feleltek.

Az első flotta 1787. május 13-án bontott vitorlát és 1788 januárjának elején érték el Ausztráliát. Itt végül a mai Sydney területén kezdte meg a kolónia kiépítését, amelyet a belügyminiszter után nevezett el. Február 15-én Philip Gidley King hadnagy vezetésével 8 embert és több elítéltet küldött ki, hogy vegyék birtokba a Norfolk-szigetet, hogy így akadályozza meg annak francia kézre kerülését, és, hogy további élelmiszerforrásokat teremtsen a gyarmat számára. Az új gyarmat első napjai igen kaotikusak és nehezek voltak: a szűkös készletek miatt az élelemellátás megteremtése kulcsfontosságú volt, ám a Sydney környéki földek szegények voltak, a klíma ismeretlen, az elítélteknek pedig csak kis része értett a földműveléshez. Kevés eszköz állt rendelkezésre, és az elítéltek vonakodtak földet művelni. A tengerészgyalogosok maguk is fegyelmezetlenek voltak, így nem törődtek sokat a foglyok fegyelmezésével, ezért Phillip az elítéltek közül nevezett ki felügyelőket, hogy így bírja a többieket munkára.

A gyarmat stabilizálása[szerkesztés]

1790-re a gyarmat helyzete megszilárdulni látszott. Annak 2000 lakosa megfelelő lakásokban élt és zavartalan volt az élelmiszerellátás. Phillip egy elítéltet, James Ruse-t bízott meg azzal, hogy a mai Parramatta területén kezdjen földművelésbe, és mikor sikerrel járt, ő lett az első olyan, aki földtámogatást kapott, így több más elítélt is követte példáját. A Sirius márciusban a Norfolk-szigetnél hajótörést szenvedett, így Phillip nagyon fontos ellátmányt veszített el. Júniusban érkezett meg a második flotta, több száz elítélttel a fedélzetén, akiknek a legnagyobb része azonban túl beteg volt ahhoz, hogy dolgozzon.

Decemberben készen állt, hogy visszatérjen Angliába, azonban a kormányzat nem adott utasításokat neki, így folytatta megkezdett munkáját. 1791-ben a harmadik flotta 2000 új elítéltet hozott, aminek következtében ismét élelmiszerhiány állt be, így Phillip Kalkuttába küldött egy hajót utánpótlásért. 1792-re a gyarmat stabilizálódott, ám Sydney továbbra is fakunyhók és sátrak rendezetlen összevisszasága volt. A településen bálnavadászatba kezdtek, és az elítéltek a büntetési idejük lejárta után földművelésbe kezdtek, a kereskedők pedig egyre gyakrabban látogatták a gyarmatot. John Macarthur és más tisztek juhokat importáltak, és azok gyapjúját használták fel. Azonban továbbra is hiány volt képzett szakemberekből, és az elítéltek továbbra is igyekeztek a lehető legkevesebbet dolgozni.

1792 végére Phillip egészsége megromlott a hiányos táplálkozás miatt, és végül megkapta az engedélyt a hazatérésre. December 11-én indult haza, és magával vitt két őslakost is, akik közül az egyik a szokatlan időjárás miatt nem élte túl az utat. Hazautazásakor a gyarmat lakossága 4221 fő volt, akik közül 3099 volt elítélt. Londonba 1793 májusában ért, és visszavonult a további szolgálattól. A kormány évi 500 font sterling nyugdíjban részesítette.

A kormányzóság után[szerkesztés]

Felesége, Margaret 1792-ben halt meg. Phillip 1794-ben összeházasodott Isabella Whiteheaddel és egy ideig Bathban élt. 1796-ban, mikor egészségi állapota javult, visszatért a tengerre és parancsnokként részt vett a franciák elleni háborúban. 1799-ben ellentengernaggyá léptették elő. 1805-ben, 67 éves korában admirálisként szerelt le és élete hátralévő részét Bathban élte le. Levelezést folytatott az általa létrehozott gyarmaton élő barátaival, és lobbizott a gyarmat érdekeiért a kormányzati körökben. 1814-ben halt meg Bathban.[5]

1954 és 1966 között Arthur Phillip portréja szerepelt az ausztrál font utolsó 10 fontos címletén. A bankjegy valós mérete: 181 x 79 mm.[6]

Magyarul[szerkesztés]

  • Ausztrália honalapítói; ford., bev. Halász Gyula; Franklin, Bp., 1928 (Világjárók. Utazások és kalandok)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Phillip of Australia, Barnard Eldershaw, M. Angus and Robertson 1938
  2. Samuel Eliot Morison. „The Gilberts & Marshalls: A distinguished historian recalls the past of two recently captured pacific groups”, Life, 1944. május 22. (Hozzáférés ideje: 2011. november 1.) 
  3. Keneally, T (2005) Commonwealth of Thieves: The Improbable Birth of Australia, Vintage, London. P36
  4. Robert J. King, "Arthur Phillip Defensor de Colónia, Governador de Nova Gales do Sul" ("Arthur Phillip: Defender of Colônia, Governor of New South Wales"), Anais de História de Além-Mar [Portugal], 2005 (6), pp.339–349. http://web.viu.ca/black/amrc/index.htm
  5. Broughton, W.. „Sydney: Sitting Magistrate W. Broughton Esq.”, The Sydney Gazette and New South Wales Advertiser, G. Howe, 1815. április 1., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 11.) [halott link]
  6. Archivált másolat. [2019. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 3.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Arthur Phillip című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.