Arglabin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arglabin
IUPAC-név (3aR,4aS,6aS,9aS,9bR)-1,4a-dimetil-7-metilén-5,6,6a,7,9a,9b-hexahidro-3H-oxiréno[8,8a]azuléno[4,5-b]furán-8(4aH)-on
Kémiai azonosítók
CAS-szám 84692-91-1
PubChem 636760
ChemSpider 4614428
ChEBI 73228
SMILES
CC1=CCC23C1C4C(CCC2(O3)C)C(=C)C(=O)O4
InChI
1S/C15H18O3/c1-8-4-7-15-11(8)12-10(9(2)13(16)17-12)5-6-14(15,3)18-15/h4,10-12H,2,5-7H2,1,3H3/t10-,11-,12-,14-,15+/m0/s1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C15H18O3
Moláris tömeg 246,30 g/mol
Olvadáspont 100-102 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az arglabin egy 5,7,5-triciklusos gyűrűrendszert tartalmazó gvajanolid típusú szeszkviterpén-lakton.[1] A cikloheptán gyűrűn epoxid, valamint a lakton karbonilcsoportjával konjugált exociklusos metiléncsoport jellemző rá. Az arglabint a kazahsztáni Karagandi területéről származó ürömfajból, az Artemisia glabellából nyerik ki.[2] Az arglabin és származékai biológiailag aktívak, több sejtvonalon ígéretes daganatellenes aktivitást és citotoxicitást mutatnak.[3] Az Artemisia glabella további szeszkviterpén típusú vegyületei maláriaellenes és antibakteriális hatással rendelkeznek.[4][5][nincs a forrásban]

Izolálás és szerkezetmeghatározás[szerkesztés]

Adekenov és munkatársai 1982-ben izolálták az arglabint a kazahsztáni Kent hegységben előforduló Artemisia glabella talaj feletti részéből. Az arglabin megtalálható az A. myianthában is, amely a hagyományos kínai orvoslás kedvelt növénye. Adekenov és a munkatársai a kloroformos extraktumból nyerték ki a vegyületet, és megállapították, hogy az új szeszkviterpén-lakton olvadáspontja 100-102 °C, C15H18O3 összegképletű, és [α]20D +45,6 jellemzi. Az IR-spektroszkópiás elemzés során a γ-lakton karbonilcsoportjára jellemző 1760 cm−1-nél található csúcsokat és C−C kettős kötést igazoló 1660 cm−1-es jeleket azonosítottak. A tömegspektrometriás vizsgálat 231 m/z-s fragmensek jelenlétét igazolta, amelyek megfelelnek egy epoxidhoz kapcsolt metilcsoportnak. A végleges szerkezetet NMR-spektroszkópiás vizsgálatokkal és röntgenkrisztallográfiával igazolták.[2][3]

Bioszintézis[szerkesztés]

Az arglabin gvajanolid szeszkviterpén-lakton típusú vegyület, jellegzetes biciklo[5.3.0]dekán alapvázzal. Néhány biomimetikus félszintetikus vizsgálatban több szeszkviterpén-laktont (például a partenolidot és a micheliolidot) írtak le az arglabin lehetséges prekurzoraiként.[6]

Biológiai aktivitás[szerkesztés]

A gvajanolidokról ismert, hogy szerteágazó biológiai aktivitással rendelkeznek. A gvajanolidokat tartalmazó növényeket gyakran alkalmazták a hagyományos orvoslásban különböző betegségek kezelésében, például reumás fájdalomban, tüdőbetegségekben és megnövekedett epetermelés esetén.[7] Általánosságban úgy vélik, hogy a gvajanolidok biológiai aktivitásáért az α-metilén-γ-lakton csoport felelős, amely képes nukleofilekkel kölcsönhatásba lépni. 2004-ben Zhangabylov és munkatársai kiadtak egy in vivo tanulmányt az arglabinról, és arról számoltak be, hogy a molekula képes gátolni a P388 limfocita leukémia sejtek DNS-szintézisét.[8] 2012-ben Yindgai Gao és Yue Chen tesztelték az arglabin akut mieloid leukémia (AML) elleni aktivitását. Eredményeik azt mutatták, hogy az arglabin citotoxikus az AML, a HL-60 és a doxorubicin-rezisztens HL-60/A sejtvonalakon. Továbbá, az arglabint rákellenes gyógyszerként vizsgálják az emlőrák, a máj és a tüdőrák kezelésére, mivel képes a farnezil-transzferáz gátlására, ami a RAS proto-onkogén aktivációjához vezet.[3] A RAS proto-onkogén az emberi tumorok 20-30%-ában aktiválódik.[9][nincs a forrásban] In vitro vizsgálatok igazolják, hogy az arglabin gátolja a RAS-fehérje poszt-transzlációs módosítását a sejtekben.[10] Az arglabinról szintén kimutatták, hogy csökkenti az ateroszklerózis által kiváltott gyulladást.[11] Emellett immunmoduláló tulajdonságokkal is rendelkezik, és szabályozza a citokinek, például az IL-1, az IL-2 és a TNF-alfa termelődését.[12] 1999-ben tumorgátló szerként (Arglabin®) került forgalomba. 2012-ben megvalósították egy egyszerűbb felépítésű terpenoidból, a partenolidból történő félszintetikus előállítását is.[5] Az arglabin vízoldékony dimetilamino-származékát jelenleg is használják szolid tumorok kezelésére Kazahsztánban.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Csuk (2012). „Synthesis and Biological Evaluation of Antitumor-Active Arglabin Derivatives”. Archiv der Pharmazie - Chemistry in Life Sciences 345 (8), 215–222. o. DOI:10.1002/ardp.201100065. PMID 21997763.  
  2. ↑ a b Adekenov (1982). „Arglabin - a new sesquiterpene lactone from Artemisia glabella”. Chemistry of Natural Compounds 18 (5), 623–624. o. DOI:10.1007/BF00575063.  
  3. ↑ a b c Lone (2015). „Arglabin: From isolation to antitumor evaluation”. Chemico-Biological Interactions 240 (5), 180–198. o. DOI:10.1016/j.cbi.2015.08.015. PMID 26327249.  
  4. ↑ Go¨ren, Nezhun, Jasmin (1992. január 1.). „Sesquiterpene lactones with antibacterial activity fromTanacetum densum subsp.sivasicum”. Phytochemistry 31 (1), 101–104. o. [2012. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/0031-9422(91)83015-D. ISSN 0031-9422. (Hozzáférés: 2019. június 26.)  
  5. ↑ a b Szendrei Kálmán, Kiss Tivadar (2014. április 26.). „Növényi szerek helye a gyógyszerkincsben, Az élővilág, mint forrás és ötletgazda 2. rész”. Gyógyszerészet (58), 99-104. o. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 27.)  
  6. ↑ Zhai, Jia-Dai (2012. április 26.). „Biomimetic Semisynthesis of Arglabin from Parthenolide”. The Journal of Organic Chemistry 77 (16), 7103–7107. o. DOI:10.1021/jo300888s. PMID 22849854.  
  7. ↑ Schall, Andreas (2008. április 26.). „Synthesis of Biologically Active Guaianolides with trans-Annulated Lactone Moiety”. European Journal of Organic Chemistry 2008 (14), 2353–2364. o. DOI:10.1002/ejoc.200700880.  
  8. ↑ Zhangabylov, N.S. (2004. április 26.). „Sesquiterpene Lactone Arglabin Influences DNA Synthesis in P388 Leukemia Cells in vivo”. Pharmaceutical Chemistry Journal 38 (12), 651–653. o. DOI:10.1007/s11094-005-0052-9.  
  9. ↑ Bos JL (1990. február 15.). „Ras oncogenes in human cancer: a review”. Cancer Res (50), 1352. o.  
  10. ↑ Shaikenov, T E, R M (2001. január 1.). „Arglabin-DMA, a plant derived sesquiterpene, inhibits farnesyltransferase.”. Oncology Reports. [2019. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.3892/or.8.1.173. ISSN 1021-335X. (Hozzáférés: 2019. június 26.)  
  11. ↑ Abderrazak, Amna (2015. április 26.). „Anti-inflammatory and antiatherogenic effects of the NLRP3 inflammasome inhibitor arglabin in ApoE2.Ki mice fed a high-fat diet”. Circulation 131 (12), 1061–1070. o. DOI:10.1161/CIRCULATIONAHA.114.013730. ISSN 1524-4539. PMID 25613820.  
  12. ↑ Ivanescu, Bianca, Andreia (2015. április 26.). „Sesquiterpene Lactones from Artemisia Genus: Biological Activities and Methods of Analysis” (angol nyelven). Journal of Analytical Methods in Chemistry 2015, 1–21. o. [2019. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1155/2015/247685. ISSN 2090-8865. (Hozzáférés: 2019. június 26.)  
  13. ↑ Dr. Zupkó István. MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS Természetes vegyületek és szintetikus szteroid analógok antiproliferatív hatásának vizsgálata (2016) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Arglabin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Arglabin&oldid=24060808”