Ugrás a tartalomhoz

António Lobo Antunes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
António Lobo Antunes
Élete
Született1942. szeptember 1. (82 éves)
Lisszabon, Portugália
Nemzetiségportugál
SzüleiJoão Alfredo Lobo Antunes
Kitüntetései
  • Camões-díj (2007)
  • FIL Award (2008)
  • Jeruzsálem-díj (2005)
  • International Nonino Prize (2014)
  • Premio Iberoamericano de Letras José Donoso (2006)
  • Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (2000)
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword (2004. november 15.)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2008. november 18.)
  • Grand Cross of the Order of Liberty
  • a Babeș–Bolyai Tudományegyetem díszdoktora (2014. október 6.)
  • honorary doctor of the University of Trás-os-Montes and Alto Douro (2008. július 6.)
  • Prémio Autores
A Wikimédia Commons tartalmaz António Lobo Antunes témájú médiaállományokat.

António Lobo Antunes (Lisszabon, 1942. szeptember 1. –) portugál regényíró és nyugalmazott orvos. Az irodalmi Nobel-díj esélyesének nevezték.[1]

Élete és munkássága

[szerkesztés]

António Lobo Antunes Lisszabonban született João Alfredo de Figueiredo Lobo Antunes (született 1915) hat fia közül a legidősebb neurológus és professzor, a fiziológiai Nobel-díjas Egas Moniz közeli munkatársaként és felesége, Maria Margarida Machado de Almeida Lima ( 1917-ben született). João Lobo Antunes(wd)[2] és Manuel Lobo Antunes(wd)[3] testvére.[4]

Hét évesen elhatározta, hogy író lesz, de 16 éves korában apja a Lisszaboni Egyetem(wd) orvosi karára küldte. Orvosi diplomát szerzett, később pszichiátriára szakosodott. Ez idő alatt nem hagyta abba az írást.

Tanulmányai végére Lobo Antunesnak a portugál hadseregben kellett szolgálnia, hogy részt vegyen a portugál gyarmati háborúban (1961–1974). Egy angolai(wd) katonai kórházban érdeklődni kezdett a halál és a „másik” témái iránt.[5]

1973-ban tért vissza Afrikából. Az angolai függetlenségi háborúról(wd) számos regényében írt. Hosszú hónapokig dolgozott Németországban és Belgiumban.

1979-ben kiadta első regényét, a Memória de Elefante-t, amelyben elmesélte elválásának történetét. Első regényének sikere miatt Lobo Antunes úgy döntött, hogy estéit az írásnak szenteli. Pszichiátriai gyakorlatot is folytatott, főleg a lisszaboni Miguel Bombarda Kórház járóbeteg osztályán.

Stílusát nagyon tömörnek tartják, William Faulkner és Louis-Ferdinand Céline nagy hatást gyakorolt rá, és a könyvei is általában hosszúak.

Több mint húsz regénye jelent meg, ezek közül a legfontosabbak a Fado Alexandrino (1983), az As Naus (1988) és az O Manual dos Inquisidores (1996). Műveit több mint harminc nyelvre fordították le.[6]

Kéthetente újságrovatot ír a Visão portugál magazin számára.

Megkapta a Kard Szent Jakab-rend(wd)[7] nagykeresztjét(wd).

Magánélete

[szerkesztés]

Első felesége, Maria José Xavier da Fonseca e Costát (1946–1999), José Hermano da Costa és felesége, Clara da Conceição de Barros Xavier da Fonseca e Costa három lánya közül a második, akitől két lánya született: Maria José Lobo Antunes 1971-ben és Joana Lobo Antunes 1973-ban. Elváltak.

Második felesége (akitől szintén elvált) Maria João Espírito Santo Bustorff Silva (született Lisszabon, 1950. augusztus 13.), António Sérgio Carneiro Bustorff Silva és felesége, Ana Maria da Anunciação de Fátima de Morais Sarmento Cohen do Espírito Santo Silva lánya akinek egy lánya van: Maria Isabel Bustorff Lobo Antunes (született 1983).

Harmadik házassága 2010-ben köttetett Cristina Ferreira de Almeidával, João Carlos Ferreira de Almeida (Lisszabon, 1941 - 2008) és felesége, Natércia Ribeiro da Silva lányával.

Díjai

[szerkesztés]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

  • Memória de Elefante (1979)
  • Os Cus de Judas (1979)
  • Conhecimento do Inferno (1980)
  • Explicação dos Pássaros (1981)
  • Fado Alexandrino (1983)
  • Auto dos Danados (1985)
  • As Naus (1988)
  • Tratado das Paixões da Alma (1990)
  • A Ordem Natural das Coisas (1992)
  • A Morte de Carlos Gardel (1994)
  • O Manual dos Inquisidores (1996)
  • O Esplendor de Portugal (1997)
  • Exortação aos Crocodilos (1999)
  • Não Entres Tão Depressa Nessa Noite Escura (2000)
  • Que Farei Quando Tudo Arde? (2001)
  • Boa Tarde às Coisas Aqui em Baixo (2003)
  • Eu Hei-de Amar uma Pedra (2004)
  • Ontem Não te vi em Babilónia (2006)
  • O Meu Nome é Legião (2007)
  • O Arquipélago da Insónia (2008)
  • Que Cavalos São Aqueles Que Fazem Sombra no Mar? (2009)
  • Sôbolos Rios Que Vão (2010)
  • Comissão das Lágrimas (2011)
  • Não é Meia-Noite quem quer (2012).
  • Caminha Como Numa Casa em Chamas (2014).
  • Da Natureza dos Deuses (2015).
  • Para Aquela que Está Sentada no Escuro à Minha Espera (2016).
  • Até Que as Pedras Se Tornem Mais Leves Que a Água (2016)[8]

Krónikák könyvei Korábban folyóiratokban megjelent szövegeket tartalmazó összeállítások.

  • Livro de Crónicas (1998)
  • Segundo Livro de Crónicas (2002)
  • Terceiro Livro de Crónicas (2006)
  • Quarto Livro de Crónicas (2011)
  • Quinto Livro de Crónicas (2013)

Angol nyelvű összeállítások The Fat Man and Infinity & Other Writings (2009), fordította Margaret Jull Costa

Nem kanonikus művek

[szerkesztés]
  • A História do hidroavião (1994) illusztrálta Vitorino
  • Letrinhas das Cantigas (Limited Edition 2002)
  • D'este viver aqui neste papel descripto: cartas da guerra ("Cartas da Guerra") (2005) - Ez a könyv Lobo Antunes hadileveleinek gyűjteménye angolai katonai szolgálata közben. akkor-feleség. A lányaik szervezték át őket, a szerző semmilyen beavatkozása nélkül. A levélgyűjteményre épül a 2016-os Háborús levelek[9] című film, amelyet Ivo M. Ferreira(wd) rendezett.

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • És visszatérnek a karavellák (As Naus) – Európa, Budapest, 2008 · ISBN 9789630784870 · Fordította: Pál Ferenc
  • Az inkvizítor kézikönyve (O Manual dos Inquisidores) – Park, Budapest, 2000 · ISBN 9635305664 · Fordította: Lukács Laura

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Var hamnar pricken i år Litteraturpristagaren utses i dag. DN.SE , 1995. október 5.
  2. ↑ João Lobo Antunes (1944. június 4. – 2016. október 27.) portugál idegsebész.
  3. ↑ Manuel Lobo Antunes (1958. június 27. –) diplomata és volt politikus, aki jelenleg Portugália egyesült királyságbeli nagykövete.
  4. ↑ Cassin, Alessandro: Geography? It Doesn't Exist: Antonio Lobo Antunes with Alessandro Cassin. The Brooklyn Rail , 2008. november 10.
  5. ↑ Conrad, Peter. Doctor and Patient (2009. május 4.) 
  6. ↑ Antonio Lobo Antunes Literaturfestival Berlin
  7. ↑ A Kard Szent Jakab Katonai Rend (portugálul: Ordem Militar de Sant'Iago da Espada) egy portugál lovagrend.
  8. ↑ Paysages forecast for Nobel Prize in Literature 2018/2019 (angol nyelven). paysages by Christophe Neff, 2019. október 8. (Hozzáférés: 2019. október 9.)
  9. ↑ Cartas da Guerra (film)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az António Lobo Antunes című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=António_Lobo_Antunes&oldid=27175842”