Ugrás a tartalomhoz

António Lobo Antunes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
António Lobo Antunes
Élete
Született1942. szeptember 1.
Lisszabon, Portugália
Elhunyt2026. március 5. (83 évesen)
Lisszabon, Portugália
Nemzetiségportugál
SzüleiJoão Alfredo Lobo Antunes
Kitüntetései
  • Camões-díj (2007)
  • FIL Award (2008)
  • Jeruzsálem-díj (2005)
  • International Nonino Prize (2014)
  • Premio Iberoamericano de Letras José Donoso (2006)
  • Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (2000)
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword (2004. november 15.)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2008. november 18.)
  • Grand Cross of the Order of Liberty
  • a Babeș–Bolyai Tudományegyetem díszdoktora (2014. október 6.)
  • honorary doctor of the University of Trás-os-Montes and Alto Douro (2008. július 6.)
  • Prémio Autores
  • Grand Cross of the Order of Camões (2025. szeptember 2.)
  • Prix France-Culture de littérature étrangère (1996)
A Wikimédia Commons tartalmaz António Lobo Antunes témájú médiaállományokat.

António Lobo Antunes (Lisszabon, 1942. szeptember 1. – 2026. március 5.) portugál regényíró és orvos. Az irodalmi Nobel-díj esélyesének nevezték.[1]

Élete és munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

António Lobo Antunes Lisszabonban született João Alfredo de Figueiredo Lobo Antunes (született 1915) hat fia közül a legidősebb neurológus és professzor, a fiziológiai Nobel-díjas Egas Moniz közeli munkatársaként és felesége, Maria Margarida Machado de Almeida Lima ( 1917-ben született). João Lobo Antunes(wd)[2] és Manuel Lobo Antunes(wd)[3] testvére.[4] Lobo Antunes szerint apja révén német, anyai nagyapja révén pedig zsidó származású volt. Az egyik interjúban azt állította, hogy anyja családja Brazíliából származik; egy másikban azt állította, hogy apja volt brazil származású.[5][6] A Lisszaboni Egyetemen(wd) tanult. 1969-ben szerzett orvosi diplomát, később pszichiátriára szakosodott.[7] Lobo Antunes 1973-ban tért vissza Afrikából.[7] Afrikában szerzett tapasztalatai meghatározták irodalmi karrierjét – a New York Times szerint „feltérképezte Portugália akadozó kilábalását Dr. António de Oliveira Salazar bénító diktatúrájából 1932 és 1968 között, valamint a kudarcot vallott afrikai gyarmati háborúkat”.[8]

13 vagy 14 évesen kezdett írni. Első regényét több mint 3 évig elutasították a különböző kiadók.[6] 1979-ben Lobo Antunes kiadta első regényeit, a Memória de Elefante-t (Az elefánt emléke) és az Os Cus de Judas-t; 1980-ban pedig egy másik regényét, a Conhecimento do Inferno-t. Pszichiátriai gyakorlatot is folytatott, főként a lisszaboni Miguel Bombarda Kórházban, majd 1985-ben otthagyta, hogy az irodalomnak szentelje magát.[7]

Tanulmányai végére Lobo Antunesnak a portugál hadseregben kellett szolgálnia, hogy részt vegyen a portugál gyarmati háborúban (1961–1974). Egy angolai(wd) katonai kórházban érdeklődni kezdett a halál és a „másik” témái iránt.[9]

1973-ban tért vissza Afrikából. Az angolai függetlenségi háborúról(wd) számos regényében írt. Hosszú hónapokig dolgozott Németországban és Belgiumban.

1979-ben kiadta első regényét, a Memória de Elefante-t, amelyben elmesélte elválásának történetét. Első regényének sikere miatt Lobo Antunes úgy döntött, hogy estéit az írásnak szenteli. Pszichiátriai gyakorlatot is folytatott, főleg a lisszaboni Miguel Bombarda Kórház járóbeteg osztályán.

Stílusát nagyon tömörnek tartják, William Faulkner és Louis-Ferdinand Céline nagy hatást gyakorolt rá, és a könyvei is általában hosszúak.

Több mint húsz regénye jelent meg, ezek közül a legfontosabbak a Fado Alexandrino (1983), az As Naus (1988) és az O Manual dos Inquisidores (1996). Műveit több mint harminc nyelvre fordították le.[10]

Kéthetente újságrovatot írt a Visão portugál magazin számára.

Megkapta a Kard Szent Jakab-rend(wd)[11] nagykeresztjét(wd).

Magánélete és halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lobo Antunes háromszor volt házas. Első feleségét, Maria José Xavier da Fonseca e Costát 1970-ben vette feleségül, akitől két lánya született: Maria José Lobo Antunes és Joana Lobo Antunes. Második felesége Maria João Espírito Santo Bustorff Silva volt, akitől egy lánya született, Maria Isabel Bustorff Lobo Antunes. 2010-ben feleségül vette Cristina Ferreira de Almeidát.[8]

Egészsége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben Lobo Antunes elárulta, hogy bélrák miatt operálták meg.[12] Progresszív demenciában szenvedett, ami arra kényszerítette, hogy felhagyjon régóta fennálló dohányzásával és írásával.[13][14][15] 2026. március 5-én, 83 éves korában hunyt el, március 7-én nemzeti gyásznapot hirdettek.[16][17] Temetésére március 7-én került sor a Szent Jeromos-kolostorban.[18] Marcelo Rebelo de Sousa(wd) portugál elnök posztumusz Camões-renddel tüntette ki.[19]

Díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Memória de Elefante (1979)
  • Os Cus de Judas (1979)
  • Conhecimento do Inferno (1980)
  • Explicação dos Pássaros (1981)
  • Fado Alexandrino (1983)
  • Auto dos Danados (1985)
  • As Naus (1988)
  • Tratado das Paixões da Alma (1990)
  • A Ordem Natural das Coisas (1992)
  • A Morte de Carlos Gardel (1994)
  • O Manual dos Inquisidores (1996)
  • O Esplendor de Portugal (1997)
  • Exortação aos Crocodilos (1999)
  • Não Entres Tão Depressa Nessa Noite Escura (2000)
  • Que Farei Quando Tudo Arde? (2001)
  • Boa Tarde às Coisas Aqui em Baixo (2003)
  • Eu Hei-de Amar uma Pedra (2004)
  • Ontem Não te vi em Babilónia (2006)
  • O Meu Nome é Legião (2007)
  • O Arquipélago da Insónia (2008)
  • Que Cavalos São Aqueles Que Fazem Sombra no Mar? (2009)
  • Sôbolos Rios Que Vão (2010)
  • Comissão das Lágrimas (2011)
  • Não é Meia-Noite quem quer (2012).
  • Caminha Como Numa Casa em Chamas (2014).
  • Da Natureza dos Deuses (2015).
  • Para Aquela que Está Sentada no Escuro à Minha Espera (2016).
  • Até Que as Pedras Se Tornem Mais Leves Que a Água (2016)[20]
  • A Última Porta Antes da Noite (2018)
  • A Outra Margem do Mar (2019)
  • Diccionario da Linguagem das Flores (2020)
  • O Tamanho do Mundo (2022)

Krónikák könyvei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban folyóiratokban megjelent szövegeket tartalmazó összeállítások.

  • Livro de Crónicas (1998)
  • Segundo Livro de Crónicas (2002)
  • Terceiro Livro de Crónicas (2006)
  • Quarto Livro de Crónicas (2011)
  • Quinto Livro de Crónicas (2013)

Angol nyelvű összeállítások The Fat Man and Infinity & Other Writings (2009), fordította Margaret Jull Costa

Nem kanonikus művek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A História do hidroavião (1994), illusztrálta Vitorino
  • Letrinhas das Cantigas (Limited Edition, 2002)
  • D'este viver aqui neste papel descripto: cartas da guerra ("Cartas da Guerra") (2005) – Ez a könyv Lobo Antunes hadileveleinek gyűjteménye angolai katonai szolgálata közben. akkor-feleség. A lányaik szervezték át őket, a szerző semmilyen beavatkozása nélkül. A levélgyűjteményre épül a 2016-os Háborús levelek[21] című film, amelyet Ivo M. Ferreira(wd) rendezett.

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • És visszatérnek a karavellák (As Naus) – Európa, Budapest, 2008 (Modern könyvtár)· ISBN 9789630784870 · Fordította: Pál Ferenc
  • Az inkvizítor kézikönyve (O Manual dos Inquisidores) – Park, Budapest, 2000 · ISBN 9635305664 · Fordította: Lukács Laura, utószó: Benyhe János

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Var hamnar pricken i år Litteraturpristagaren utses i dag". DN.SE. 1995. október 5.
  2. ↑ João Lobo Antunes (1944. június 4. – 2016. október 27.) portugál idegsebész.
  3. ↑ Manuel Lobo Antunes (1958. június 27. –) diplomata és volt politikus, aki jelenleg Portugália egyesült királyságbeli nagykövete.
  4. ↑ Martins, Maria João (2026. március 5.). "António Lobo Antunes (1942–2026): O escritor dos livros insones". Diário de Notícias (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. március 8.
  5. ↑ Lobo Antunes, António (2008). "Geography? It Doesn't Exist: Antonio Lobo Antunes with Alessandro Cassin". The Brooklyn Rail (Interview). Interviewed by Cassin, Alessandro. Hozzáférés: 2026. március 8.
  6. 1 2 Lobo Antunes, António (2019. október 14.). "António Lobo Antunes: "Me cago en el Nobel. Los premios no mejoran los libros"" ["Fuck the Nobel. Prizes don't improve books"]. El Mundo (Interview). Interviewed by Llorente, Manuel. Lisboa. Hozzáférés: 2026. március 8.
  7. 1 2 3 "Morreu António Lobo Antunes". RTP Notícias (portugál nyelven). 2026. március 5. Hozzáférés: 2026. március 8.
  8. 1 2 Nossiter, Adam (2026. március 5.). "António Lobo Antunes, One of Europe's Most Revered Writers, Dies at 83". The New York Times. Hozzáférés: 2026. március 8.
  9. ↑ Conrad, Peter (2009. május 4.). "Doctor and Patient". The New Yorker.
  10. ↑ Antonio Lobo Antunes Literaturfestival Berlin
  11. ↑ A Kard Szent Jakab Katonai Rend (portugálul: Ordem Militar de Sant'Iago da Espada) egy portugál lovagrend.
  12. ↑ Céu e Silva, João (2007. szeptember 30.). "Entrevista a António Lobo Antunes (1942–2026): "A morte é uma puta"" [Interview with António Lobo Antunes (1942–2026): "Death is a bitch"]. Diário de Notícias (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. március 8.
  13. ↑ Guerreiro, Adriano (2026. március 5.). "Os sintomas da doença que obrigou Lobo Antunes a deixar de escrever". Notícias ao Minuto (portugál nyelven). Hozzáférés: 2026. március 8.
  14. ↑ Cardoso, Francisco José. "Morreu António Lobo Antunes". DNOTICIAS.PT (portugál nyelven). Hozzáférés: 2026. március 8.
  15. ↑ Rivas, Ascensión (2021. november 29.). "António Lobo Antunes, una perturbadora mirada a la demencia y la muerte". El Español (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2025. szeptember 6.
  16. ↑ António Lobo Antunes, one of the great authors of Portuguese literature, has died. Retrieved 5 March 2026.
  17. ↑ "Morreu António Lobo Antunes. Médico e escritor tinha 83 anos". PÚBLICO (portugál nyelven). 2026. március 5. Hozzáférés: 2026. március 5.
  18. ↑ "Cerimónias fúnebres de António Lobo Antunes decorreram nos Jerónimos". RTP Notícias (portugál nyelven). 2026. március 7. Hozzáférés: 2026. március 8.
  19. ↑ Fonseca, Sofia; Henriques, Susete; Frias, Rui; Carmo, Cecília; Inácio, Ana Mafalda (2026. március 5.). "Marcelo atribui grande-colar da Ordem de Camões a Lobo Antunes. Cerimónias fúnebres a partir desta 6.ª feira". Diário de Notícias (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. március 8.
  20. ↑ "Paysages forecast for Nobel Prize in Literature 2018/2019" (angol nyelven). paysages by Christophe Neff. 2019. október 8. Hozzáférés: 2019. október 9.
  21. ↑ Cartas da Guerra (film)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az António Lobo Antunes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=António_Lobo_Antunes&oldid=29299263”