Ugrás a tartalomhoz

Antus Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antus Sándor
Életrajzi adatok
Született1944. február 28.
Szeged
Elhunyt2021. december 1. (77 évesen)
Ismeretes mintvegyészmérnök
GyermekekAntus Balázs
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Budapesti Műszaki Egyetem
Pályafutása
Szakterületszerves kémia
Kutatási területtallium(III)-sók, flavonoidok
Tudományos fokozatakadémiai doktor (1992)
Munkahelyek
Budapesti Műszaki Egyetemtudományos főmunkatárs (1977–1992)
Debreceni Egyetemegyetemi tanár (1993–2014), emeritált
Tudományos publikációk számatöbb mint 140
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2000)
Akadémiai tagságlevelező tag (2004), rendes tag (2010)

Antus Sándor (Szeged, 1944. február 28. – 2021. december 1.) Széchenyi-díjas vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a szerves kémia, ezen belül a természetes eredetű vegyületek kémiája, valamint a kiroptikai spektroszkópia. Munkássága jelentős a tallium(III)-sók természetes eredetű flavonoidok szintézisénél való alkalmazása, illetve természetes eredetű oxigén- és nitrogén-heterociklusok kimutatása, izolálása, szintézise és szerkezetvizsgálata terén.

Életpályája

[szerkesztés]

1962-ben vegyészlaboránsi képesítést szerzett. Egy évre rá megkezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán, ahol 1968-ban szerzett mérnöki diplomát. Kezdetben az egyetem Chinoinba kihelyezett szerves kémiai tanszékén dolgozott ösztöndíjasként. 1971-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1972-től az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa lett.

1977-ben visszatért az egyetemre, bár maradt az akadémia kötelékében: a BME szerves kémiai tanszékén az MTA Alkaloidkémiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársaként folytatta pályafutását. 1987 és 1993 között az egyetem címzetes egyetemi docense is volt. 1992-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) szerves kémiai tanszékének vezetőjévé, 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. A tanszéket 2008-ig irányította. 2001 és 2004 között a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának tudományos külügyi dékánhelyettese volt. 2014-ben emeritálták.

Magyarországi munkái mellett 1977-ben és 1982-ben a bochumi Ruhr Egyetem, 1979 és 1993 között több alkalommal a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, 1987-ben a Bécsi Egyetemen, 1988-ban pedig a Zürichi Egyetemen volt vendégkutató.

1977-ben védte meg a kémiai tudomány kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Tudományos Bizottságának lett tagja. 1994 és 2000 között az MTA közgyűlésének doktori képviselője volt. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. Később három akadémiai munkabizottságba is bekerült: az Alkaloidkémiai, az Elméleti Szerves Kémiai és a Flavonoidkémiai Munkabizottságba, utóbbinak elnöke is lett. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

Akadémiai tevékenysége mellett részt vett a Magyar Kémikusok Egyesülete, a Nemzetközi Szabad Gyök Kutatótársaság munkájában is. Több mint 140 folyóiratcikk szerzője vagy társszerzője és több mint tíz szabadalom tulajdonosa volt.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Eljárás izoflavon-származékok előállítására (szabadalom, 1970)
  • Synthesis of Sophorol, Violanone, Lonchocarpan, Claussequinone, Philenopteran, Leicolycin and Some Other Natural Isoflavonoids by the Oxidative Rearrangement of Chalcones with Thallium(III) Nitrate (utolsó szerző, 1974)
  • Thallium in Organic Synthesis .42. Direct Oxidation of 4- Substituted Phenols to 4,4-Disubstituted Cyclohexa-2,5-Dienones Using Thallium(III) Nitrate (társszerző, 1976)
  • Unusual Regioselectivity in the Reduction of Alpha, Beta- Unsaturated Carbonyl-compounds with Diisobutylaluminum Hydride (DIBAH) – Direct Conversion of Isoflavones to Isoflavan-4-Ones (első szerző, 1981)
  • Wedelolactone and Coumestan Derivatives as New Antihepatotoxic and Antiphlogistic Principles (társszerző, 1988)
  • Substituent Effects in the Free-radical Reactions of Silybin – Radiation-induced Oxidation of the Flavonoid at Neutral pH (társszerző, 1992)
  • Természetes eredetű oxigén-heterociklusok szintézise és térszerkezetük vizsgálata (1992)
  • Five flavans from Mariscus psilostachys (utolsó szerző, 1996)
  • Dihydroisocoumarins from fungi: Isolation, structure elucidation, circular dichroism and biological activity (utolsó szerző, 1997)
  • New insights into the mechanism of phenolic oxidation with phenyliodonium(III) reagents (társszerző, 1999)
  • Chiroptical properties of 2,3-dihydrobenzo[b]furan and chromane chromophores in naturally occurring O-heterocycles (első szerző, 2001)
  • Antus Sándor–Mátyus Péter: Szerves kémia, 1-3.; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2005
  • Metabolites from the Endophytic Fungus Nodulisporium sp. from Juniperius cedre (társszerző, 2006)
  • New mono- and dimeric members of the secalonic acid family: Blennolides A-G isolated from the Fungus Blennoria sp. (társszerző, 2008)
  • Antus Sándor–Mátyus Péter: Szerves kémia, 1-3.; Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Bp., 2014
  • Az oxigén-heterociklusokhoz kapcsolódó kutatásaim négy évtizede; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Újabb eredményeink a biológiailag aktív heterociklusok kémiájában; MTA, Bp., 2015 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antus_Sándor&oldid=27354347”