Ugrás a tartalomhoz

Antológiasorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antológiasorozat olyan irodalmi, rádiós, televíziós vagy filmsorozat, amelynek részei, epizódjai, évadjai, szegmensei vagy rövidfilmjei más-más történetet mutatnak be különböző szereplőkkel.[1] Az antológiasorozatnak nincs műfaji megkötése. Noha az egyes epizódokban általában más és más szereplői vannak, de a múltban számos sorozat, mint például a Four Star Playhouse, állandó színészcsoportot foglalkoztatott, akik minden héten más drámában tűntek fel.[2] Néhány antológiai sorozat, például a Studio One, rádióban kezdődött, majd átköltözött a televízióba.[3]

Etimológia

[szerkesztés]

A szó az ókori görög ἀνθολογία (anthología, „virággyűjtés”), ἀνθολογέω (anthologéō, "virágokat gyűjtöm"), ἄνθος (ánthos, "virág") + λέγω (légō, "összegyűlök, felszed, gyűjt") szavakból alkotta Meleagrosz közel i.e 60-ban, eredetileg Στέφανος (στέφανος (stephanos "koszorú")), névvel hogy leírja a költészeti gyűjteményeket, amit később átnevezett antológiának - lásd: görög antológia. Anthologiai kis görög versek és epigrammák gyűjteménye volt, mert a görög kultúrában a virág szimbolizálta azokat a finomabb érzéseket, amelyeket csak a költészet tud kifejezni.

Rádió

[szerkesztés]

Sok népszerű régi rádióműsor antológia sorozat volt. Néhány sorozatnál, például a Inner Sanctum Mysteries-nél, az egyetlen állandó a házigazda volt, aki bemutatta és befejezte az egyes drámai előadásokat. Az egyik legkorábbi ilyen program a The Collier Hour volt, amelyet az NBC Blue Network közvetített 1927 és 1932 között.[4] A rádió első jelentős drámai antológiájaként a Collier's Weekly magazin történeteit és sorozatait adaptálta az előfizetők számának növelése érdekében, hogy versenytársa lehessen a The Saturday Evening Post-nak. A magazin minden heti terjesztését megelőző szerdán adásba került a program hamarosan vasárnapokra költözött, hogy elkerülje a magazinban egyszerre megjelenő történetek élvezetének elrontását.[4]

A rádióantológia sorozatok tudományos-fantasztikus, horror, feszültségkeltő és rejtély műfajok számára nyújtottak formátumot.

Televízió

[szerkesztés]

A televíziózás történetében az élő antológiai drámák különösen népszerűek voltak az 1950-es években, a televíziózásnak az aranykorában olyan sorozatokkal, mint a The United States Steel Hour és a The Philco Television Playhouse.[5][6]

Dick Powell egy antológiai sorozat ötletével állt elő, Four Star Playhouse címmel, amelyben négy állandó színész volt, akikhez hetente új színészek csatlakoztak, összesen négy színészt váltogatva. A négy fő-színészé lett a stúdió és a program, ahogy Lucille Ball és Desi Arnaz sikeresen teljesített a Desilu stúdióval. Powell szándéka szerint a programban ő, Charles Boyer, Joel McCrea és Rosalind Russell szerepelt. Amikor Russell és McCrea visszalépett, David Niven érkezett a fedélzetre harmadik színészként. A negyedik színész kezdetben vendégszínész volt. A CBS-nek tetszett az ötlet, és a Four Star Playhouse 1952 őszén debütált.[7] Csak az első szezonban váltott heteken futott, felváltva Amos 'n' Andy-val. Elég sikeres volt a megújuláshoz, és heti program lett a második évadtól az 1956-os futam végéig. Ida Lupino-t de facto negyedik csillagként hozták a fedélzetre, bár Powell-lel, Boyer-rel és Niven-nel ellentétben nem rendelkezett részvényekkel a társaságban.

Az amerikai televíziós hálózatok néha nyári antológiai sorozatokat működtettek, amelyek fel nem karolt televíziós próbaepizódokból álltak.[8] 1971-től a hosszú távú Masterpiece Theatre dráma-antológiai sorozat brit produkciókat hozott az amerikai televízióba.

2011-ben az Amerikai Horror Story új típusú antológiai formátumot mutatott be az Egyesült Államokban. Minden évad, nem pedig minden epizód, egy önálló történet. A különböző évadokban több színész is feltűnt, de különböző szerepeket játszott - a Four Star Playhouse formátumának példájára.[9]

Az Amerikai Horror Story sikere további évadokon át tartó antológiákat hozott létre, mint például az American Crime Story és a Viszály.[10]

Az antológia-filmsorozatok ritkák a tévé és rádióbéli társaikhoz képest. A horror műfaján belül többször próbáltak egy franchise-ból antológiát készíteni, mint például a Halloween franchise-al, ahol a harmadik filmet, a Halloween 3. – Boszorkányos időszak című filmet a horrorfilm-sorozat antológia kezdetének szánták, de a negatív fogadtatás miatt a tervet eltették későbbre.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (2015. október 23.) „Anthology series changing television”. UWIRE Text, 1. o.  
  2. Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
  3. Sterling, Rob. About Writing for Television, Patterns. CreateSpace Independent Publishing Platform (2015). ISBN 978-1505707465 
  4. a b Dunning, John. On the Air: The Encyclopedia of Old-Time Radio, Revised, New York, NY: Oxford University Press, 163–164. o. (1998. október 15.). ISBN 978-0-19-507678-3. Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 13. 
  5. Kraszewski (Fall 2006). „Adapting Scripts in the 1950s: The Economic and Political Incentives for Television Anthology Writers”. Journal of Film and Video 58 (3), 3–21. o.  
  6. Simon (2013. október 15.). „Philco Television Playhouse”. St. James Encyclopedia of Popular Culture 4, 144–145. o, Kiadó: St. James Press.  
  7. Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
  8. Ray Bradbury on Film and TV: Starlight Summer Theater (1954) Archiválva 2008. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  9. American Horror Story, <http://www.imdb.com/title/tt1844624/>. Hozzáférés ideje: 2019-04-19
  10. Malone (2016. május 2.). „Anthology format gets a 'true' rebirth: AMC is the latest of many nets modeling shows after True Detective and Fargo.”. Broadcasting & Cable 146 (17), 24. o.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthology series című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]