Antoine César Becquerel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Antoine César Becquerel
Antoine Becquerel 2.jpg
Életrajzi adatok
Született1788. március 7.
Châtillon-sur-Loing, Franciaország
Elhunyt1878. január 18. (89 évesen)
Párizs, Franciaország
Ismeretes mint A fotoelektromos Becquerel-jelenség felfedezője
Nemzetiség francia francia
Állampolgárság francia francia
Gyermekek Alexandre Edmond Becquerel (1820–1891)
Iskolái École polytechnique
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia
Munkahelyek
Párizsi Műszaki Egyetem (École polytechnique) tanfelügyelő (1812–1814)
Conservatoire national des arts et métiers tanár (1815–1837), professzor (1837–)
Más munkahelyek Francia hadsereg vezérkara (1814–1815)
Szakmai kitüntetések
Copley-érem (1837)
Akadémiai tagság Francia Természettudományi Akadémia
Royal Society (1837)
Holland Tudományos és Művészeti Akadémia (1851)

Hatással volt Alexandre Edmond Becquerel
Hatással voltak rá René Just Haüy

Antoine César Becquerel aláírása
Antoine César Becquerel aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine César Becquerel témájú médiaállományokat.

Antoine César Becquerel (Châtillon-sur-Loing, Franciaország, 1788. március 7.Párizs, 1878. január 18.) francia fizikus, Alexandre Edmond Becquerel fizikus apja, a fizikai Nobel-díjas Henri Becquerel nagyapja, Jean Becquerel fizikus dédapja.

Élete[szerkesztés]

Antoine Becquerel.jpg

Châtillon-sur-Loingban született. Egyetemi tanulmányai után 1810–1812 között a francia hadsereg tisztjeként részt vett a félszigeti háborúban. Ezután a Párizsi Műszaki Egyetem (École polytechnique) tanfelügyelője lett, de már 1814-ben visszahívták a hadseregbe. A vezérkarhoz osztották be, és a mérnöki kar egyik századparancsnoka lett. 1815-ben leszerelt, és ettől fogva a Párizsi Természetrajzi Múzeumban (Muséum national d'Histoire naturelle) tanított, illetve fizikai és kémiai kutatásokkal foglalkozott. Miután fia, Alexandre Edmond Becquerel elvégezte az egyetemet, maga mellé vette asszisztensnek. A fiú nemcsak a kísérletekben segített apjának, de eredményei megírásában és kiadásában is.

Munkássága[szerkesztés]

1825-ben feltalálta az elektromos ellenállás minden korábbinál pontosabb mérését lehetővé tevő differenciál-galvanométert.

Apa és fiú közös felfedezése (1839-ben) a róluk Becquerel-jelenségnek elnevezett fotoelektromos hatás.

Vizsgálta a turmalin elektromos tulajdonságait, fémek elektromos vezetőképességét, az elektromágneses és elektrokémiai jelenségeket.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Traité expérimental de l'électricité et du magnétisme et de leurs phénomènes naturels — 7 kötet, Párizs, 1834–1840.

Fiával közösen:

  • Éléments d'électro-chimic appliqué aux sciences naturelles et aux arts — Párizs, 1843.
  • Traité des physique considerée dans ses rapports avec la chimie — 2 kötet, Párizs, 1844.
  • Traité complet du magnétisme — Párizs, 1845.
  • Éléments de physique terrestre et de météorologie — Párizs, 1847.
  • Des climats et de l'influence qu'exercent les sols boisés et non boisés — Párizs, 1853.
  • Résumée de l'histoire de l'électricité et du magnétisme — Párizs, 1858.

Emlékezete[szerkesztés]

A fotoelektromos Becquerel-jelenséget róla és fiáról nevezték el. Lényege, hogy az elektrolit oldattal érintkező fémelektród potenciálja fény hatására megváltozik. Ha két ugyanolyan elektródot használunk, akkor a megvilágított elektródból a fény hatására áram folyik át a nem vagy csak kevésbé megvilágított elektródba. A potenciálkülönbség függ az elektródok és az elektrolit anyagától, valamint a megvilágító elektromágneses sugárzás hullámhosszától (látható fény, ultraibolya, illetve röntgensugárzás) — látható fénynél ez néhány mikrovolt, röntgensugárzásnál akár néhány tized volt is lehet. Napjainkban ez a napelemek működésének alapja.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 437. o. ISBN 963-05-6821-7  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]