Alexandre Edmond Becquerel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alexandre Edmond Becquerel
Alexandre Edmond Becquerel, by Pierre Petit.jpg
Életrajzi adatok
Született1820. március 24.
Párizs
Elhunyt1891. május 11. (71 évesen)
Párizs
Ismeretes mint A fotoelektromos Becquerel-jelenség felfedezője
Nemzetiség francia francia
Állampolgárság francia francia
SzüleiAntoine Becquerel
Gyermekek Henri Becquerel (1852–1908)
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École polytechnique
École des Ponts et Chaussées
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia
Munkahelyek
Muséum national d'histoire naturelle asszisztens (–1853)
Conservatoire national des arts et métiers tanár (1853–)
Más munkahelyek Híd- és útügyi minisztérium főmérnöke (1894–)
Szakmai kitüntetések
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Foreign Member of the Royal Society (1888. május 31.)
Akadémiai tagság Francia Természettudományi Akadémia
Svéd Királyi Tudományos Akadémia (1886)

Hatással voltak rá Antoine César Becquerel

Alexandre Edmond Becquerel aláírása
Alexandre Edmond Becquerel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Edmond Becquerel témájú médiaállományokat.

Alexandre Edmond Becquerel (A. E. Becquerel) (Párizs, Franciaország, 1820. március 24. – ugyanott, 1891. május 13.) francia fizikus, Antoine César Becquerel fizikus fia, a fizikai Nobel-díjas Henri Becquerel apja, Jean Becquerel fizikus nagyapja.

Élete[szerkesztés]

Párizsban született. Egyetemi tanulmányai után először a Természetrajzi Múzeumban (Muséum national d'Histoire naturelle) volt asszisztens, majd a Conservatoire national des arts et métiers-ben tanított fizikát.

Munkássága[szerkesztés]

Pályájának első szakaszában főleg apjának segédkezett, egyebek közt műveinek megírásában. Önálló munkájaként főleg a fotokémiai és fotoelektromos hatásokat tanulmányozta. A róla elnevezett fotoelektromos hatást (Becquerel-jelenség) 1839-ben fedezte fel.

Vizsgálta különböző szilárd testek és folyadékok elektromos vezetőképességét, az áram folyadékokat melegítő hatását és sokféle anyag mágneses tulajdonságait.

Főbb művei[szerkesztés]

  • La lumière, ses causes et ses effects (2 kötet), Párizs, 1867–1868.
  • Recherches sur le effect électriques. Párizs, 1852–1855.
  • Des forces physico-chimique et de leur intervention des phénomènes naturels (1875)

Apjával közös munkáit lásd Antoine César Becquerelnél.

Emlékezete[szerkesztés]

Becquerel-jelenségnek (Becquerel-effektusnak) két dolgot is neveznek:

  1. A fotoelektromos Becquerel-jelenséget A.E. Becquerelről és apjáról nevezték el. Lényege, hogy az elektrolit oldattal érintkező fémelektród potenciálja fény hatására megváltozik. Napjainkban ez a napelemek működésének alapja.
  1. A fényképészeti Becquerel-jelenség lényege, hogy a fényérzékeny réteg színérzékenységét kiterjeszthetjük úgy, hogy előzőleg rövid hullámhosszú fénnyel világítjuk meg. A diffúz kék fénnyel elővilágított ezüst-klorid színérzékenysége a zöldig és a sárgáig, a röntgensugárzással elővilágított ezüst-bromidé a vörösig terjed ki.[1]
  • A Becquerel-díjat évente ítéli oda az EU PVSEC (European Photovoltaic Solar Energy Conference and Exhibition) a napelemtechnológia fejlesztésében elért kimagasló teljesítményért.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 437. o. ISBN 963-05-6821-7  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edmond Becquerel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]