Alexandre Edmond Becquerel
| Alexandre Edmond Becquerel | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1820. március 24. Párizs |
| Elhunyt | 1891. május 11. (71 évesen) Párizs |
| Ismeretes mint | A fotoelektromos Becquerel-jelenség felfedezője |
| Nemzetiség |
 francia |
| Állampolgárság |
francia |
| Szülei | Antoine Becquerel |
| Gyermekek | Henri Becquerel (1852–1908) |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
École polytechnique École des Ponts et Chaussées |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika, kémia |
| Munkahelyek | |
| Muséum national d'histoire naturelle | asszisztens (–1853) |
| Conservatoire national des arts et métiers | tanár (1853–) |
| Más munkahelyek | Híd- és útügyi minisztérium főmérnöke (1894–) |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság |
Francia Természettudományi Akadémia Svéd Királyi Tudományos Akadémia (1886) |
| Hatással voltak rá | Antoine César Becquerel |
 | |
| Alexandre Edmond Becquerel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Edmond Becquerel témájú médiaállományokat. | |
Alexandre Edmond Becquerel (A. E. Becquerel) (Párizs, Franciaország, 1820. március 24. – ugyanott, 1891. május 13.) francia fizikus, Antoine César Becquerel fizikus fia, a fizikai Nobel-díjas Henri Becquerel apja, Jean Becquerel fizikus nagyapja.
Élete[szerkesztés]
Párizsban született. Egyetemi tanulmányai után először a Természetrajzi Múzeumban (Muséum national d'Histoire naturelle) volt asszisztens, majd a Conservatoire national des arts et métiers-ben tanított fizikát.
Munkássága[szerkesztés]
Pályájának első szakaszában főleg apjának segédkezett, egyebek közt műveinek megírásában. Önálló munkájaként főleg a fotokémiai és fotoelektromos hatásokat tanulmányozta. A róla elnevezett fotoelektromos hatást (Becquerel-jelenség) 1839-ben fedezte fel.
Vizsgálta különböző szilárd testek és folyadékok elektromos vezetőképességét, az áram folyadékokat melegítő hatását és sokféle anyag mágneses tulajdonságait.
Főbb művei[szerkesztés]
- La lumière, ses causes et ses effects (2 kötet), Párizs, 1867–1868.
- Recherches sur le effect électriques. Párizs, 1852–1855.
- Des forces physico-chimique et de leur intervention des phénomènes naturels (1875)
Apjával közös munkáit lásd Antoine César Becquerelnél.
Emlékezete[szerkesztés]
Becquerel-jelenségnek (Becquerel-effektusnak) két dolgot is neveznek:
- A fotoelektromos Becquerel-jelenséget A.E. Becquerelről és apjáról nevezték el. Lényege, hogy az elektrolit oldattal érintkező fémelektród potenciálja fény hatására megváltozik. Napjainkban ez a napelemek működésének alapja.
- A fényképészeti Becquerel-jelenség lényege, hogy a fényérzékeny réteg színérzékenységét kiterjeszthetjük úgy, hogy előzőleg rövid hullámhosszú fénnyel világítjuk meg. A diffúz kék fénnyel elővilágított ezüst-klorid színérzékenysége a zöldig és a sárgáig, a röntgensugárzással elővilágított ezüst-bromidé a vörösig terjed ki.[1]
- A Becquerel-díjat évente ítéli oda az EU PVSEC (European Photovoltaic Solar Energy Conference and Exhibition) a napelemtechnológia fejlesztésében elért kimagasló teljesítményért.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 437. o. ISBN 963-05-6821-7
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Edmond Becquerel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Révai nagy lexikona III. kötet (Béke–Brutto). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 756. o.
|
