Fotokémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fotokémia a kémiának a fény hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal, illetve a kémiai folyamatokat kísérő – nem termikus gerjesztésű – fényjelenségekkel foglalkozó területe. Tehát például tárgya az ózon magaslégköri keletkezése és bomlása, de nem tárgya az elektrongerjesztéses reakciók vizsgálata abban az esetben, ha a gerjedés hő hatására megy végbe.

A fotokémia, mint a kémián belüli önálló terület megjelenése a 19. század végére tehető. Ciamician olasz kémikus mutatott rá elsőként a fényenergia jelentőségére. Az igazi áttörés ezen a tudományterületen a 20. század második felében történt. Gyorsították a folyamatot az időről-időre jelentkező energiaválságok és ezek világgazdasági hatása.

Kutatási területek és eredmények[szerkesztés]

Sir George Porter fejlesztette ki a rövid élettartamú részecskék reakcióinak nyomon követésére alkalmas villanófény-fotolízis (a molekulák fény hatására történő felbomlását nevezzük fotolízisnek) módszert. Ezért 1967-ben (Ronald Norrishsal és Manfred Eigennel megosztva) elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Újabb kutatási területek a légköri fotokémiai reakciók mechanizmusának vizsgálata és a fénnyel hajtott molekuláris készülékek fejlesztése.

Fotokémia Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon fotokémiai kutatásokkal foglalkozik a Magyar Tudományos Akadémia VII. Kémiai Tudományok Osztálya Fizikai-kémiai Tudományos Bizottság Reakciókinetikai és Fotokémiai Munkabizottság. Ennek elnöke 2018-ban Lente Gábor, az MTA doktora, titkára Nagy Tibor, a kémiai tudományok doktora.

Források[szerkesztés]