Polarimetria
| Kémia |
|---|
| elméleti kémia |
| fizikai kémia |
| szervetlen kémia |
| szerves kémia |
| analitikai kémia |
| egyéb |
| A kémia személyes- és történelmi vonatkozásai |
|
|
A polarimetria analitikai eljárás, ami során lineárisan polarizált fényt vezetnek át egy optikailag aktív közegen, és mérik a fény polarizációs síkjának elfordulási szögét.
Az elnevezés a görög polosz (πόλος) ill. latin polus (sark, sarok) és a görög metron (μέτρον = mérték) összetételéből származik.[1]
Az optikai forgatóképesség csak az aszimmetriás anyagok sajátossága. Kristályos szilárd anyagoknál a kristály asszimmetriája okozza.
Ha a forgatás iránya az óramutató járásával egyezik, akkor jobbraforgatónak, ha ellentétes, akkor balraforgatónak hívjuk.
A polarimetriás mérés hibahatára 1%-on belül van.
Főleg biológiában és kémiában használatos pl. a cukoroldat koncentrációjának meghatározására és mérésére.
Alkalmazási terület[szerkesztés]
- minőségi elemzés: optikailag aktív anyagok sztereoizomerjeinek felismerése,
- mennyiségi: cukrok és keményítőtartalom meghatározása, fehérjék, gyógyszerek, éteres olajok vizsgálata,
- szerkezet: széntartalmú vegyületeknél.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 117. o. ISBN 963 8334 96 7
