Polarimetria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A polarimetria analitikai eljárás, ami során lineárisan polarizált fényt vezetnek át egy optikailag aktív közegen, és mérik a fény polarizációs síkjának elfordulási szögét.

Az optikai forgatóképesség csak az aszimmetriás anyagok sajátossága. Kristályos szilárd anyagoknál a kristály szimmetriájának hiánya okozza. Ha a forgatás iránya az óramutató járásával egyezik, akkor jobbraforgatónak, ha ellentétes, akkor balraforgatónak hívjuk. A polarimetriás mérés hibahatára 1%-on belül van. Főleg biológiában és kémiában használatos pl. a cukoroldat koncentrációjának meghatározására és mérésére.

Alkalmazási terület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

minőségi elemzés: optikailag aktív anyagok sztereoizomerjeinek felismerése, mennyiségi: cukrok és keményítőtartalom meghatározása, fehérjék, gyógyszerek, éteres olajok vizsgálata, szerkezet: széntartalmú vegyületeknél.