Antillai galamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Antillai galamb
Patagioenas squamosa in Barbados a-01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nemzetség: Columbini
Nem: Patagioenas
Faj: P. squamosa
Tudományos név
Patagioenas squamosa
(Bonnaterre, 1792)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Antillai galamb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Antillai galamb témájú kategóriát.

Az antillai galamb (Patagioenas squamosa) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Pierre Joseph Bonnaterre francia természettudós írta le 1792-ben, a Columba nembe Columba squamosa néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

A Karib-térségben, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint városi környezet. Nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A hím testhossza 32,5–41 centiméter, a tojóé 34–39 centiméter, a testtömege 250–360 gramm.[3] Tollazata kékesszürke. Szeme, lába és a csőre töve piros.

Scaly-naped Pigeon.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Különféle gyümölcsökkel, bogyókkal, rügyekkel, levelekkel táplálkozik, de kisebb csigákat is fogyaszt.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 1-2 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 23.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]