Ugrás a tartalomhoz

Anatolij Dmitrijevics Papanov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anatolij Dmitrijevics Papanov
Született1922. október 31.[1]
Vjazma
Elhunyt1987. augusztus 5. (64 évesen)
Moszkva[2]
Állampolgárságaszovjet
HázastársaNagyezsda Karatajeva
GyermekeiJelena Papanova
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • színész
  • drámatanár
IskoláiOroszországi Színművészeti Egyetem
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeNovogyevicsi temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Anatolij Dmitrijevics Papanov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Anatolij Dmitrijevics Papanov (Анатолий Дмитриевич Папанов; Vjazma, 1922. október 31.Moszkva, 1987. augusztus 5.), szovjet film- és színházi művész.

Papanov számos ismert szovjet filmben szerepelt, gyakran barátjával, Andrej Mironovval.
A legismertebbek sikeres komédiás szerepei, de számos komoly és drámai szerpben is sikereket ért el, mint amilyen a politikai foglyokról szóló 1953 hideg nyara. 1973-ban megkapta a Szovjet Nép Művésze (Народный артист СССР) kitüntetést.

Élete

[szerkesztés]

Munkásszülők gyermekeként látta meg a világot Vjazmában,[3] a Szovjetunió nyugati részén. Az 1930-as években a család Moszkvába költözött. Gyermekként drámakörbe járt, de színészi pályán csak később indult el, miután öntödei munkásként dolgozott és harcolt a második világháborúban. 1942-ben sebesülése miatt tartalékos lett. A színművészeti iskolában ismerte meg leendő feleségét, Nagyezsda Karatajevát, aki egy kórházvonaton ápolónőként vett részt a háborúban. A háború vége után 10 nappal házasodtak össze, 1945. május 20.-án.

A Moszkvai szatirikus színház színpadán vált ismertté (ahol összesen 40 éven át lépett fel) az 1950-es évek közepén, és ismertsége felkeltette a filmrendezők érdeklődését is. Eredetileg vígjátékok kisebb szerepeit kapta, de ismertségét az Az élő és a holt (1963) Szerpilin generálisának szerepe hozta meg.

Legnépszerűbbek a vígjátéki szerepei lettek, mint Leonyid Gajdaj rendezéseiben (A gyémánt kar, 1968) vagy a No, megállj csak! rajzfilmsorozatának Farkasaként, mely szerep annyira összenőtt vele hogy halála után nem folytatták a sorozatot sem.

Utolsó munkája az 1953 hideg nyara (1987) tragikus dráma volt. Papanov szívrohamban hunyt el 1987-ben Moszkvában, amikor melegvízhiány miatt hideg zuhanyt vett, kilenc nappal régi barátja és színésztársa, Andrej Mironov halála előtt. Papanov a Novogyevicsi temetőben nyugszik.

Filmjei

[szerkesztés]

Színészként

[szerkesztés]

Szinkronhangként

[szerkesztés]
  • A kis béka apukáját keresi (1964)
  • Maugli kalandjai (1967-1971)
  • A kis hableány (Русалочка, 1968)
  • No, megállj csak! (Ну, погоди! 1969–1987, 1993–94, 18 epizód)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  3. Мой город — Вязьма. Mgorv.ru (24 November 2011). Retrieved on 2016-10-31.

További hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]