Alpakka
Az alpakka, pakfong vagy újezüst és ehhez hasonló összetételű ötvözetek nikkelből, rézből és cinkből állnak. Ezt az ötvözetet az idők folyamán sokféleképpen nevezték el. A XVIII. században ehhez hasonló összetételű ötvözetet Kínából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak. Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával: a berlini Henniger elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Ernst August Geitner doktor gyára pedig argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a gyártását, s ott alpakkának, itt pedig maillechort-nak (első készítőjük Maillet és Chorier után) nevezték. Amikor a fémmel való bevonás az iparban elterjedt, az alpakkát ezüstözni kezdték, s az ezüsthöz megszólalásig hasonlító áruk megint más nevet kaptak, itthon khinczi ezüstnek nevezték, a franciák at fenidnek, mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak, elektropatnak, perui ezüstnek, tulaezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az alpakka szép fehér színe a nikkeltől, nyújthatósága a réztől, olvadékonysága és olcsósága a cinktől függ. Általában 12-26% nikkelből, 50-66% rézből és 20-40% cinkből áll, néhány fajtája vasat, ólmot, ónt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz.
Hagyományos gyártás[szerkesztés]
Az alpakka készítésekor először megömlesztették a cinket és a réz felét, és a keletkező ötvözetet lapokká öntötték ki, a réz megmaradt másik felét szénfedő alatt összeömlesztették a nikkellel és hozzáadták a legyártott réz-cink ötvözetet. Legjobb az az alpakka, amelyben a nikkeltartalom a réz 1/4-3/4-ét teszi ki. Ha kevés a nikkel, az ötvözet sárgás színű lesz. Ha sok a nikkel, igen kemény, nehezen megmunkálható (pl. önthető) fémet kapunk.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Az alpakka keményebb, szívósabb, szilárdabb a sárgaréznél és éppúgy nyújtható, mint az, belőle lemezeket hengerelnek, drótokat húznak és rudakat kovácsolnak. Az alpakka fényezhető, törésfelülete kristályos. A vörös alpakka nyújthatósága a hőmérséklettel csökken, nagyobb hőmérsékletnél olyan merev lesz, hogy porrá törhető. Fehér izzásnál megolvad.
- Olvadáspont: körülbelül 900 °C-tól,
- Sűrűség: 8,1 g/cm³ – 8,7 g/cm³ (összetételtől függően)
A hengerelt és húzott alpakka árunak finom szemcsés törése és szép hangja van. A levegő az ezüstnél is nehezebben oxidálja; a savanyú folyadékok megtámadják ugyan, ámbár nem olyan mértékben, mint a rezet és a sárgarezet; de kissé jobban, mint az ezüstöt, s ezért házi használathoz beezüstözik. Mivel az alpakka az ezüstnél olcsóbb és tartósabb, különösen asztalkészletek, ajtó- és ablakvasalások, pénzek stb. készítésére használták. Az alpakka legveszedelmesebb szennyezője az arzén, ami rideggé teszi, barnássárgára, sőt feketére festi; a vasnál fehérebb, keményebb, tömöttebb, de kissé ridegebbé is lesz; az ón és ólom kis mennyiségben nem ártalmasak. A jó alpakkának ezüstfehér színe van; ha kétségünk van az iránt, vajon a fehér szín eredeti-e vagy pedig az ezüst-bevonattól ered, a tárgy felületét 1 rész káliumbikromát és 1 rész tiszta salétromsav keverékével nedvesítsük be, ez a beezüstözött tárgyat megvörösíti. Ha a próbakövön végighúzott alpakka porára tiszta salétromsavat öntünk és kevés konyhasót teszünk hozzá, akkor fehér csapadék-klórezüst keletkezik, ha a tárgyon ezüst bevonat volt.
Evőeszközök kezelése[szerkesztés]
- Alpakka tisztításához súrolószert nem szabad használni, mivel a fémfelület könnyen összekarcolódik.
- Ha az alpakka foltos, 10%-os ecetbe mártott puha ruhával lehet átdörzsölni, azután vízzel leöblíteni. Ha a foltok mégis megmaradnának, alkohol, krétapor és szalmiákszesz keverékével lehet eltávolítani. Igen jó és egyszerű megoldás, az alpakka tárgyak burgonya főzőlevében való lemosása.
- Ritkán használt alpakka tárgyakat száraz helyen kell tárolni, háztartási alufóliába vagy selyempapírba csomagolva, megvédhető az oxidálódástól.
- Az alpakkából készült tárgyak forró szappanos vagy mosószeres vízzel tisztíthatók, majd bő hideg vízben le kell öblíteni és puha ronggyal kifényesíteni. Még hatásosabb a szappanos vízhez szalmiákszeszt is keverni (1 liter víz, 1 evőkanál szalmiákszesz).
Magyar szabvány szerinti alpakkák[szerkesztés]
Az MSZ 12 398, 764 és 19628 szabvány szerinti alpakkák adatait a következő táblázat tartalmazza:
| Anyagminőség | Alp 58 | Alp 62 | Alp 65 | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Alkotók % | Cu | 58±1 | 62±1 | 65±1 | |||
| Ni | 18±0,8 | 12±1 | 18±0,5 | ||||
| Zn | többi | többi | többi | ||||
| Szennyezők legfeljebb Pb+Fe+Sn+Mg+Mn % |
0,8 | 1 | 0,6 | ||||
| Szilárdsági tulajdonságok | Rm N/mm² | lemez | rúd | lemez | rúd | lemez | |
| lágy | 370 | 330 | 370 | 330 | 350 | ||
| félkemény | 480 | 430 | 480 | 430 | - | ||
| kemény | 580 | 520 | 580 | 520 | 480 | ||
| rugókemény | 650 | - | 650 | - | - | ||
| különleges rugókemény | 720 | - | - | - | - | ||
| δ10 % | lágy | 30 | 25 | 30 | 25 | 30 | |
| félkemény | 12 | 10 | 12 | 10 | - | ||
| kemény | 5 | 4 | 5 | 4 | 15 | ||
| rugókemény | - | - | - | - | - | ||
| különleges rugókemény | - | - | - | - | - | ||
| HV | lágy | ≤ 100 | 80 | ≤ 100 | 80 | ≤ 100 | |
| félkemény | ≥ 135 | 100 | ≥ 135 | 100 | - | ||
| kemény | ≥ 170 | 140 | ≥ 170 | 140 | ≥ 135 | ||
| rugókemény | 190-220 | - | ≥ 190 | - | - | ||
| különleges rugókemény | ≥215 | - | - | - | - | ||
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Alpakka, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve, 1. kötet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961
- Deutsches Kupfer-Institut (Hrsg.): Kupfer-Nickel-Zink-Legierungen, Berlin, 1980