Alesius Dénes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alesius Dénes
Született 1525. április 12.
Kolozsvár
Elhunyt 1577.
Nemzetisége magyar
Foglalkozása püspök

Alesius Dénes (előfordul még Alesi Dénes és Kolozsvári Alesius néven is) (Kolozsvár, 1525. április 12.1577.) az első erdélyi evangélikus püspök.

Éltpályája[szerkesztés]

Mint szászfenesi lelkész és a gyalui egyházmegye esperese írta alá az 1557. évi kolozsvári lutheránus zsinat hitvallását. 1559-ben a Kálvin tanaihoz pártolt Dávid Ferenc helyébe a magyar lutheránusok püspökévé lett. Az 1563. évi májusban, mint egyúttal János Zsigmondnak már udvari papja, fejedelmi adományban részesült. Ám ez a kegyes indulat csakhamar megváltozott a Blandrata György befolyása alatt, ki ebben az évben jött Magyarországra és orvosi minőségben alkalmazást nyert a fejedelem udvaránál. Az 1564. április 9-én tartott nagyenyedi hitvita alkalmával ugyanis a fejedelem letette Alesiust úgy a püspökségről, mint az udvari papságról. Helyébe úgy is mint a magyar egyházak püspöke, úgy is mint udvari pap, Dávid Ferenc lépett. Azonban a magyaroknak a lutherizmustól még el nem szakadt része továbbra is Alesiust tekintette püspökének, aki ezt az állást azután is valósággal viselte. Miután Dávid a szentháromság kérdése fölött tartott számos irodalmi és szóbeli hitvita után a református egyházat az erdélyi magyar gyülekezetek roppant többségével együtt elhagyta, 1569-ben unitárius püspökké választották, az a töredék, amely még hű maradt a kálvini elvekhez, szintén Alesius igazgatása alá adta magát. Miután 1571-ben az új fejedelem, Báthory István, Dávid Ferencet az udvarából eltávolította, helyébe udvari pappá ismét Alesiust tette, akit a következő évben a szász lutheránusok püspökválasztó gyűlésére fejedelmi biztosul küldött ki. Ennek elnöklete alatt állapította meg aztán ez a gyűlés az általa javasolt s róla «Articuli Dionysiani»-nak nevezett egyházi szabályzatokat, amelyek minden valószínűség szerint egyezők az ugyancsak általa készített «Statuta et Articuli pro Ecclesiis Hungaricis eisque conjunctis Saxonicis» közös címet viselőkkel, melyeket a tekei és sajói káptalanra nézve a későbbi fejedelmek (még Bethlen Gábor is) újra meg újra megerősítettek. 1576-ban Dávid Ferenc perében fejedelmi megbízást nyert magyar és szász lutheránus papok az Alesius elnöklete alatt hozták meg ítéletüket. Halálának időpontját 1577 május havának elejére teszik.

Források[szerkesztés]