Albert Steffen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Albert Steffen
Albert Steffen - 1916.jpg
Élete
Született 1884. december 10.
Wynau, Svájc
Elhunyt 1963. július 13. (78 évesen)
Dornach, Svájc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, dráma, regény
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Steffen témájú médiaállományokat.

Albert Steffen (Wynau, Svájc, 1884. december 10. – Dornach, Svájc, 1963. július 13.) svájci drámaíró, író, költő, festő, antropozófus.

Életútja[szerkesztés]

1900–1904. Bernbe jár gimnáziumba. 1904-től apja kívánságára orvosnak tanul Lausanne-ban, ám azt abbahagyja.

21 éves korában, 1906-ban Berlinbe megy. Ott hallgatja első ízben Rudolf Steiner egy előadását, majd elkezdi antropozófiai tanulmányait. 1908-ban Münchenbe költözik, 1920-ig ott lakik. 1914. Festészetet tanul Stanislas/Stanislaus Stückgoldnál, megismeri annak feleségét, az erdélyi születésű Veress Erzsébetet (1889–1961), aki német nyelvterületen Elisabeth néven volt ismert.

35 éves korában, 1920-ban Steffen Dornachba költözik Elisabethtel és lányával, Felicitasszal, annak gyógykezelése miatt. Egy év múlva Rudolf Steiner felkéri a Das Goetheanum folyóirat szerkesztőjének. 1923. Vezetőségi tag lesz az Allgemeinen Anthroposophischen Gesellschaft-ban (Általános Antropozófiai Társaság), majd Steiner helyettese.

„Az volt a határozott benyomásom, hogy ebben a csendes emberben jelentős szellem lakozik.” (Göllner Mária)

1925-ben, Rudolf Steiner temetésekor Steffen mondta a búcsúbeszédet, és az év végétől ő kerül a Társaság élére.

1926-ban jelent meg a Göllner Mária által alapított Bizalom c. szemle első száma, amelynek címlapképét Albert Steffen rajzolta. Benne Steffen A szövetség megújítása c. kisregénye, Lengyel Lidy fordításában. 1929. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételének ünnepségére Steffen személyesen látogatott Budapestre, és erre az alkalomra költeményt is írt.

„Az alapkőletétel ünnepsége az iskola parkjában játszódott le. Az enyhe ősz tündérfátyla fedte be a fákat, bokrokat és a késői virágokat. Senki sem sejtette, hogy néhány év múlva itt Hitler-csapatok és szovjet-brigádok vívják majd véres csatáikat, és a smaragdzöld füvet az elesettek holttestei borítják.” (Göllner Mária)

Steffen 1932-ben, majd utoljára 1935-ben jár Budapesten; ekkor feleségül veszi az özvegyen maradt Elisabeth-et, és örökbe fogadja lányát, Felicitas-t. 1937-ben Felicitas meghal.

1945-ben, a háború vége után parlamenti képviselők és a kantonok tanácsosai Albert Steffen vezetésével felhívást intéztek a svájci néphez (Aufruf an das Schweizervolk). Ebben Svájc időszerű feladatait körvonalazták, és minden svájcit felkértek, hogy vegyenek részt a munkában. 1961. Születésnapján meghal Elisabeth. Kis idővel ezután Steffen jobb kezében ideggyulladás keletkezett, de ennek ellenére is folytatta szerkesztői és írói tevékenységét. 1963 márciusában Steffen megalapítja a "Stiftung für Therapeutische Dichtung", magyarul Terápiás Költészeti Alapítványt, melyhez az anyagi támogatáson kívül átadta valamennyi műve szerzői jogát is.

1963. június 7-én Hans Reinhart költő-barátja temetése után hirtelen legyengül, és egy hónapon belül meghal.

Művei[szerkesztés]

Drámák[szerkesztés]

  • Der Auszug aus Ägypten (1916)
  • Die Manichäer (1916)
  • Das Viergetier (1920)
  • Hieram und Salomo (1925)
  • Der Chef des Generalstabs (1927)
  • Der Sturz des Antichrist (1928)
  • Das Todeserlebnis des Manes (1934)
  • Adonis-Spiel – Eine Herbstesfeier (1935)
  • Friedenstragödie (1936)
  • Fahrt ins andere Land (1938)
  • Pestalozzi (1939); Pestalozzi (magánkiadás, 1968)
  • Märtyrer (1942)
  • Ruf am Abgrund (1943)
  • Karoline von Günderode (1946)
  • Barrabas (1949)
  • Alexanders Wandlung (1953)
  • Lin (1957)

Regények[szerkesztés]

  • Ott, Alois und Werelsche (cc1904)
  • Lebensgeschichte eines jungen Menschen (1928)
  • Wildeisen (1929)
  • Sucher nach sich selbst (1931)
  • Aus Georg Archibalds Lebenslauf (1950)
  • Oase der Menschlichkeit (1954)
  • Altmanns Memoiren (1956)
  • 33 Jahre (1959)
  • Mission der Poesie (1962)

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Wegzehrung (1921)
  • Gedichte (1931)
  • Der Tröster (1935)
  • Passiflora – Ein Requiem für Felicitas (1939)
  • Wach auf, Du Todesschläfer! (1941)
  • Epoche (1944)
  • Spätsaal (1947)
  • Am Kreuzweg des Schicksals (1952)
  • Krankheit nicht zum Tode (1955)
  • Steig auf den Parnass… (1960)
  • Albert Steffen versei (Officina, 1943)

Esszék[szerkesztés]

  • Die Krisis im Leben des Künstlers (1922)
  • Der Künstler zwischen Westen und Osten (1925)
  • Begegnungen mit Rudolf Steiner, Mit einem Bildnis Rudolf Steiners (1926)
  • Der Künstler und die Erfüllung der Mysterien (1928)
  • Mani – Sein Leben und seine Lehre (1930)
  • Goethes Geistgestalt (1932)
  • Conrad Ferdinand Meyers Lebendige Gestalt (1937)
  • Lebensbildnis Pestalozzis (1939)
  • Frührot der Mysteriendichtung (1940)
  • Geistige Heimat (1941)
  • Krisis, Katharsis, Therapie im Geistesleben der Gegenwart (1944)
  • Vorhut des Geistes (1945)
  • Wiedergeburt der schönen Wissenschaften (1946)
  • Mysterienflug (1948)
  • Geist-Erkenntnis – Gottes-Liebe (1949)
  • Zu den Farbfenstern des Goetheanum (1953)
  • Brennende Probleme (1956)
  • Dichtung als Weg zur Einweihung (1960)

Források[szerkesztés]

  • Vámosi Nagy István: Albert Steffen. In A holnap drámája (Bp., 1946, Genius)
  • Maria von Nagy: Register zu dem Essaywerk von Albert Steffen (Bern-München, 1970, Francke Verlag)
  • Maria von Nagy: Über den Tod von Albert Steffen, Béla Bartók, H.D. – Memoiren II. (Bern-München, 1978, Francke Verlag)

További információk[szerkesztés]