Aimé-Jules Dalou
| Aimé-Jules Dalou (Jules Dalou) |
|
 |
|
| Aimé-Jules Dalou a műteremben | |
| Született | 1838. december 31.[1][2][3][4][5][6][7] Párizs |
| Elhunyt | 1902. április 15. (63 évesen)[1][2][4][5][6][7] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | szobrász |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhely | Montparnasse-i temető |
|
|
|
 |
|
| Aimé-Jules Dalou aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aimé-Jules Dalou témájú médiaállományokat.
|
|
Aimé-Jules Dalou, Párizs, 1838. december 31. – Párizs, 1902. április 15.) francia eklektikus szobrász.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]
Először Jean-Baptiste Carpeaux, azután Francisque Duret (1804-1865) tanítványa volt, utóbb a művészi ipar terén működött. 1862-ben állította ki első szobrát. 1870-ben a Hímző nővel díjat nyert. A párizsi kommünben való részvétele miatt Angliába emigrált.
Naturalisztikus terrakotta-szobraival, a Gyermekét szoptató bretagne-i parasztasszonyt ábrázoló életnagyságú terrakotta csoportjával (1877), a Gyermekét altató anya, márványcsoporttal és mellszobraival nagy sikert aratott.
Angliából 1879-ben tért vissza Párizsba és az 1883. évi Salonban két nagy, festői domborművével, amelyeknek egyike a francia képviselőház 1789. június 23-i ülését ábrázolta, a másik pedig a Köztársaság allegóriája, amely nagydíjat nyert. Későbbi művei közül különösen kiemelkedik Gustave Courbet mellszobra és Jean-Martin Charcot (1884), Henri Rochefort (1888), André Theuriet (1889) mellszobrai, valamint Delacroix bronzemlékszobra a párizsi Luxemburg-kertben (1890). Párizs városa 1883-ban a Köztársaság domborművének márványból való elkészítésével bízta meg, amellyel szintén díjat nyert.
Galéria[szerkesztés]
-
Dalou kitüntetése a Köztársaság allegóriája emlékművéért (1899)
-
Olvasó nő -
Munkások és földművelők emlékműve
-
A népek testvérisége a Köztársaság (dombormű)
-
Bacchanália 1. felv.
-
Bacchanália 2. felv.
-
Bacchanália 3. felv.
Emlékezete[szerkesztés]
- Mellszobrát Auguste Rodin mintázta meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ^ a b Aimé-Jules Dalou
- ↑ Aime Jules Dalou
- ^ a b Aimé Jules Dalou
- ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b Find a Grave, 2017. október 9., 7293, Jules Dalou
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
|
