Aimé-Jules Dalou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aimé-Jules Dalou
(Jules Dalou)
Aimé-Jules Dalou a műteremben
Aimé-Jules Dalou a műteremben
Született 1838. december 31.[1][2][3][4][5][6][7][8]
Párizs
Elhunyt 1902. április 15. (63 évesen)[1][2][4][5][6][7][8]
Párizs
Állampolgársága francia[9]
Foglalkozása szobrász
Iskolái
  • École nationale supérieure des arts décoratifs
  • École nationale supérieure des Beaux-Arts
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1883. július 13.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (1889. szeptember 21.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (1899. november 18.)
Sírhely Montparnasse-i temető
Aimé-Jules Dalou aláírása
Aimé-Jules Dalou aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aimé-Jules Dalou témájú médiaállományokat.

Aimé-Jules Dalou, Párizs, 1838. december 31. – Párizs, 1902. április 15.) francia eklektikus szobrász.

Életpályája[szerkesztés]

Először Jean-Baptiste Carpeaux, azután Francisque Duret (1804-1865) tanítványa volt, utóbb a művészi ipar terén működött. 1862-ben állította ki első szobrát. 1870-ben a Hímző nővel díjat nyert. A párizsi kommünben való részvétele miatt Angliába emigrált.

Naturalisztikus terrakotta-szobraival, a Gyermekét szoptató bretagne-i parasztasszonyt ábrázoló életnagyságú terrakotta csoportjával (1877), a Gyermekét altató anya, márványcsoporttal és mellszobraival nagy sikert aratott.

Angliából 1879-ben tért vissza Párizsba és az 1883. évi Salonban két nagy, festői domborművével, amelyeknek egyike a francia képviselőház 1789. június 23-i ülését ábrázolta, a másik pedig a Köztársaság allegóriája, amely nagydíjat nyert. Későbbi művei közül különösen kiemelkedik Gustave Courbet mellszobra és Jean-Martin Charcot (1884), Henri Rochefort (1888), André Theuriet (1889) mellszobrai, valamint Delacroix bronzemlékszobra a párizsi Luxemburg-kertben (1890). Párizs városa 1883-ban a Köztársaság domborművének márványból való elkészítésével bízta meg, amellyel szintén díjat nyert.

Galéria[szerkesztés]

  • Dalou kitüntetése a Köztársaság allegóriája emlékművéért (1899)

  • Olvasó nő

  • Munkások és földművelők emlékműve

  • A népek testvérisége a Köztársaság (dombormű)

  • Bacchanália 1. felv.

  • Bacchanália 2. felv.

  • Bacchanália 3. felv.

Dalou mellszobra, Auguste Rodin műve

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Aimé-Jules Dalou
  3. ↑ Aime Jules Dalou (francia nyelven). Ministry of Culture
  4. ↑ a b Aimé Jules Dalou (angol nyelven), 2006
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ a b Mapping the Practice and Profession of Sculpture in Britain and Ireland 1851–1951. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)

Források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aimé-Jules_Dalou&oldid=19612730”