Agyhártyák

Dura mater.

A központi idegrendszer burkai, az agyhártyák (meninx, meninges) körülveszik, védik és izolálják - mind mechanikusan, mind kémiai és mikrobiális károsító tényezőkkel szemben - a központi idegrendszer részeit. Emellett védik a központi idegrendszerből eredő idegek kezdeti szakaszát és összekapcsolódnak a környéki idegek kötőszövetes hüvelyeivel. Alapvető szerepük van a központi idegrendszer ereinek védelmében és a vénás öblök kialakításában. Képződményeik biztosítják az agy-gerincvelői folyadék termelődését, keringését és felszívódását, és ezen keresztül a koponyaűri nyomás szabályozását. A koponyaűri vérzéseket (elhelyezkedésüket és következményeiket) szintén jórészt (kiterjedésük mellett) az agyhártyákhoz viszonyított helyzetük határozza meg.

Az emberi idegrendszer részei és funkciói

A központi idegrendszer burkai

Az agyat és a gerincvelőt három, hártyás lemez veszi körül, ezek az agyhártyák (meninges): nevezetesen a kemény agyhártya (pachymeninx) a (dura mater), és a lágy agyhártya (leptomeninx), amely a pókhálóhártyából (arachnoidea mater), és a felszínnel szorosan összenőtt rétegből (pia mater) áll.

Dura mater

Az agyvelő kemény agyhártyája (dura mater encephali) két rétegből, a csonthártyai (endostealis) rétegből és az agyhártyai (meningealis) rétegből áll. Ezek szorosan összenőttek, kivéve néhány területet, ahol szétválva vénás dura öblöket (sinus durae matris) alkotnak. Az endostealis csonthártyai réteg a koponyacsontok belső felszínének csonthártyája. A koponya valamennyi nyílásának határán a koponyacsontok külső felszínének csonthártyájába megy át. A varratoknál folyamatos összeköttetésben van a varratok kötőszövetével. A csontokhoz a legerősebben a koponyaalapon tapad. Az agyhártyai réteg a tulajdonképpeni dura mater. Ez egy tömött, erős rostos hártya, amely befedi az agyat és az öreglyukon (foramen magnumon) keresztül folytatódik a gerincvelő kemény agyhártyájába (dura mater spinalisba). Cső alakú hüvelyeket képez az agyidegek kezdeti szakaszai számára, ahol azok átlépnek a koponya nyílásain. A koponyán kívül ezek a hüvelyek összeolvadnak az idegek külső rostos burkával (epineurium). Az agyhártyai réteg befelé négy sövényt képez, amelyek a koponyaüreget egymással szabadon közlekedő terekre osztják, ezekben helyezkednek el az agy nagyobb alegységei. A sövényeknek a szerepe az, hogy csökkentsék az agy elmozdulásait a fej mozgásával járó gyorsulások és lassulások alkalmával. A nagyagysarló (falx cerebri) a dura maternek egy sarló alakú redője, amely a középsíkban a két agyfélteke között helyezkedik el. Elülső keskeny vége csontos tarajokon a (crista frontalis internán) és a (crista gallin) rögzül. Széles hátsó része a középvonalban a kisagysátor (tentorium cerebelli) felső felszínével kapcsolódik össze. A felső nyílirányú vénás öböl (sinus sagittalis superior) felső rögzített szélében fut; az alsó nyílirányú vénás öböl (sinus sagittalis inferior) az alsó, konkáv szabad szélében fut; és az egyenes öböl (sinus rectus) pedig a kisagysátorral való kapcsolódása mentén. A kisagysátor (tentorium cerebelli) egy félhold alakú dura lemez, amely sátortetőszerűen befedi a hátsó koponyagödröt. Befedi a kisagy felső felszínét, és alátámasztja az agyféltekék nyakszirti lebenyeit. Az elülső szélén egy nyílás van, az (incisura tentorii), a középagy (mesencephalon) áthaladására. A halántékcsont sziklacsonti részének csúcsa közelében a kisagysátor alsó lemeze előre kiöblösödik, és egy tasakot képez a háromosztatú agyideg (nervus trigeminus) [V.] és érző idegdúca (ganglion trigeminale) részére. A nagyagysarló és a kisagysarló a kisagysátor felső, illetve alsó felszínéhez rögzül. Az egyenes vénás öböl (sinus rectus) a kisagysátor és a nagyagysarló összekapcsolódása mentén halad; a felső sziklacsonti vénás öböl (sinus petrosus superior) a kisagysátor sziklacsonti tapadása mentén fut; a haránt vénás öböl (sinus transversus) pedig a nyakszirtcsonti tapadása mentén. A dura maternek egy kis, kerek redője (diaphragma sellae) a töröknyerg tetejét képezi. A közepén lévő kis nyíláson halad át az agyalapi mirigy (hypophysis cerebri) nyele.

A dura idegellátása

A háromosztatú agyidegből (trigeminus) [V.], a bolygóidegből (vagus) [X.], az első három nyaki gerincvelői idegből és a szimpatikus idegdúcláncból (truncus sympathicus) futnak ágak a dura materhez. A durában számos érző idegvégződés van, amelyek feszülésre érzékenyek, ingerlésük fejfájást okoz. A háromosztatú ideg (nervus trigeminus) [V.] érző végződéseinek ingerlése a kisagysátor szintje fölött a fejnek egy azonos oldali bőrterületére kisugárzó fájdalmát idézi elő. A duralis idegvégződések ingerlése a kisagysátor szintje alatt olyan fájdalomhoz vezet, amely a nyak és a fejsisak (skalp) hátsó részébe sugárzik.

A dura vérellátása

Számos artériális érág látja el a kemény agyhártyát (dura mater). Klinikai szempontból a legfontosabb a középső agyhártyai verőér (arteria meningea media), amely károsodhat fejsérülések esetén és epiduralis vérzést okozhat. A meningealis vénák a dura endostealis lemezében vannak. A vena meningea media követi az arteria meningea media ágait és a röpnyúlványi vénás fonatba ömlik. A vénák az artériáktól lateralisan helyezkednek el.

A dura vénás öblei

Agyfelszíni vénák és a felső nyílirányú (sagittalis) vénás öböl.

A koponyaüreg vénás öblei (sinus durae matris) a dura mater lemezei között helyezkednek el. Fő funkciójuk az agy vénáiból összeszedni a vért, valamint felvenni az agy-gerincvelői folyadékot (liquor cerebrospinalis) a subarachnoidalis térből (spatium subarachnoideum). A duralis vénás öblökből a vér végül is a nyaki mély vénákba (vena jugularis interna) ömlik. A duralis vénás öblöket endothelium béleli, faluk vastag, de izomszövetet nem tartalmaz. Nincsenek bennük billentyűk. A koponyacsontokat átfúró nyílásokban áthaladó vénák (venae emissariae), amelyek szintén billentyű nélküliek, a duralis vénás sinusokat összekötik a koponyacsontok a szivacsos csontállományának vénáival (venae diploicae) és a skalp vénáival. A felső sagittalis öböl (sinus sagittalis superior) a nagyagysarló felső, rögzülő szélében van. Hátrafelé fut, barázdát okozva a koponyatető belső felszínén, és a nyakszirtcsont belső kidudorodásánál (protuberantia occipitalis interna) egyik vagy másik oldal felé (általában jobbra) kitér és folytatódik a megfelelő oldali haránt öbölbe (sinus transversus). A sinus kis nyílásokon keresztül összeköttetésben áll két vagy három oldalsó, szabálytalan alakú, lapos vénás kiöblösödéssel mindkét oldalon. Számos pókhálóhártya-boholy (villi arachnoidales) és szemcsés nyúlvány (granulationes arachnoidales) nyomul be a vénás öblökbe és oldalsó kitüremkedéseibe (lacuna), ahova venae diploicae és venae meningeales is beömlenek. A sinus sagittalis superior lefutása közben fölveszi a felső agyi vénákat (vena cerebri superior). A protuberantia occipitalis internánál kitágulva az öbölösszeömlést (confluens sinuum) alkotja. Itt a (sinus sagittalis superior) általában a jobb oldali (sinus transversusba) folytatódik; összeköttetésben áll az ellenoldali sinus transversussal és felveszi a nyakszirti vénás öblöt (sinus occipitalis). Az alsó sagittalis öböl (sinus sagittalis inferior) a kisagysarló alsó szabad szélét foglalja el. Hátrafelé fut és a nagy agyi visszérhez (vena cerebri magna) csatlakozik a kisagysátor szabad szélénél, és az egyenes vénás öblöt (sinus rectus) képezik. Néhány agyi vénát vesz fel az agyfélteke medialis felszínéről. Az egyenes öböl (sinus rectus) a nagyagysarló és a kisagysátor összekapcsolódásának vonalát foglalja el. Az alsó sagittalis vénás öböl (sinus sagittalis inferior) és a nagy agyi véna (vena cerebri magna) összeömlésével jön létre. Balra (néha jobbra) kanyarodva végződve a haránt vénás öböl (sinus transversus) alkotásában vesz részt. A haránt öblök (sinus transversusok) páros képletek és a nyakszirtcsont belső kidudorodásánál (protuberantia occipitalis interna) kezdődnek. Mindkét sinus a kisagysátor rögzült részében van, vájatot okozva a nyakszirtcsonton és a falcsont hátsó-alsó szögletén. Lefelé kanyarodva végződnek, mint szigma öblök (sinus sigmoideus). A szigmaöblök (sinus sigmoideus) a haránt vénás öblök (sinus transversus) közvetlen folytatásai. A kétoldali torkolati nyílás (foramen jugulare) hátsó részén keresztül lépnek ki a koponyaüregből, folytatódnak a mély nyaki véna (vena jugularis interna) felső kiöblösödő kezdeti szakaszába. A barlangos vénás öblök (sinus cavernosus) a középső koponyagödörben, az ékcsont testének két oldalán helyezkednek el. Belső terüket számos kötőszövetes gerenda hidalja át, amitől szerkezetük szivacsra emlékeztetővé válik. Mindkét sinus elöl, a felső szemgödri hasadéknál kezdődik és hátrafelé a halántékcsont sziklacsonti részének csúcsáig terjed. A belső fejverőér (arteria carotis interna) körülvéve a szimpatikus fonatával, előre fut a sinuson keresztül. A távolító ideg (nervus abducens) [VI.] szintén áthalad a sinuson. Az belső fejverőeret és az ideget a vértől endothelium borítás választja el. A közös szemmozgató ideg (oculomotorius) [III.], a sodorideg (trochlearis) [IV.] valamint a háromosztatú ideg (trigeminus) [V.] szemüregi (nervus ophtalmicus) [V/1.] és felső állcsonti (nervus maxillaris) [V/2.] ágai a sinus oldalfalában futnak előre. A dura mater lemeze és az endothelium borítás között helyezkednek el. (Mindkét sinus cavernosusnak fontos összeköttetése van a vena facialissal a vena ophtalmica superioron keresztül. Ezen az úton tudnak az arc bőrének fertőzései ráterjedni a sinus cavernosusokra.)

Egy subarachnoidealis vérzés CT felvétele

A pókhálóhártya és a központi idegrendszeri folyadék

Az pókhálóhártya (arachnoidea mater) egy finom, impermeábilis hártya, amely az agyat borítja, belső oldalán a pia mater, külső oldalán a dura mater található. A dura matertől egy, potenciálisan valódi térré táguló, folyadékkal kitöltött vékony rés, a szubdurális rés (spatium subdurale) választja el; a pia matertől a subarachnoidealális tér (spatium subarachnoideum) választja el, amelyet agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki. A pókhálóhártya (arachnoidea) külső és belső felszínét lapos mesothelium sejtek borítják. A pókhálóhártya áthidalja az agy felszíni barázdáit, és bizonyos helyeken a az arachnoidea és a pia mater között tágasabb terek is kialakulnak, ezek a ciszternák (cisterna subarachnoidea). A cisterna cerebellomedullaris a kisagy alsó felszíne és a negyedik agykamra teteje között helyezkedik el. A cisterna interpeduncularis a két agykocsány (pedunculus cerebri) között van. A cisternák és a subarachnoideális tér többi része között is folytonos kapcsolat van. Bizonyos helyeken az arachnoidea benyúlik a vénás sinusokba és bolyhokat, (villi arachnoideae) képez. A villi arachnoideae a legnagyobb számban a sinus sagittalis superior mentén fordulnak elő. Halmazaik a (granulationes arachnoideae). A villi arachnoideae szolgálnak az agy-gerincvelői folyadéknak a véráramba történő visszadiffundálására. Az arachnoideát a folyadékkal kitöltött subarachnoideális téren keresztül finom kötőszövetes fonalak kötik össze a pia materrel. Mindazon képleteknek, amelyek az agytól a koponyáhozához vagy annak nyílásaihoz, illetve az ellenkező irányba futnak, át kell haladniuk a subarachnoidealis téren. Minden agyfelszíni artéria és véna a subarachnoidealis térben található, mint ahogy az agyidegek is. Az arachnoidea összeolvad az idegek epineuriumával, ahol azok kilépnek a koponyából. A látóideg (nervus opticus) esetében, az arachnoidea egy hüvelyt képez az ideg körül, amely a canalis opticuson keresztül kíséri az ideget az orbitába, és ott összeolvad a szemgolyót borító ínhártyával (sclera). Ily módon, a subarachnoidealis tér a látóideg mentén egészen a szemgolyóig kiterjed. Az agyi-gerincvelői folyadékot a plexus choroideusok termelik az oldalkamrákban és a harmadik és negyedik agykamrákban. Az agy kamrarendszeréből a negyedik agykamra tetején lévő nyílásokon keresztül jut ki és bekerül a subarachnoidealis térbe. Itt kering mind fölfelé az agyféltekék felszínén, mind lefelé a gerincvelő körül. A spinalis subarachnoidealis tér leterjed egészen a második keresztcsonti csigolya magasságáig. Végül a folyadék visszaszívódik a véráramba, úgy hogy a (villi arachnoideae) falán keresztül a sinusok vénás vérébe diffundál. Amellett, hogy eltávolítja a neuronok működése során keletkező anyagcsere végtermékeket, az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) egy olyan folyékony közeget képez, amelyben az agy lebegve úszik. Ez az elrendezés hatékonyan védi agyat a traumás behatásoktól. Emellett a folyadék szerepet játszik a hormonális transzportban is.

A pia mater

A (pia mater) egy erezett hártya, amelyet (lapos mesothelium) sejtek borítanak. Szorosan beborítja az agyat, befedi a gyrusokat és beterjed a legmélyebb barázdákba is. Beborítja az agyidegeket és összeolvad azok epineuriumával. Az agyállományba belépő agyi artériákat egy piából álló hüvely kíséri. A pia mater képezi a harmadik és negyedik agykamra tetején a (tela choroideát). Belső felszínét ependyma béleli. Részt vesz az agy oldalkamrái, valamint harmadik és negyedik agykamrái érfonatainak plexus choroideus alkotásában.

A gerincvelő burkai

Dura mater spinalis

A gerincvelő kemény agyhártyája (dura mater spinalis) egy tömött, erős, rostos lemez, amely körülveszi a gerincvelőt és a (cauda equinát). Felfelé, az öreglukon keresztül összefügg a dura mater koponyaűri (meningealis) lemezével. Lefelé, a (filum terminaléval) a második keresztcsonti csigolya alsó szélének szintjében végződik. A durazsák a gerinccsatornában lazán helyezkedik el, a csatorna falától egy rés (spatium epidurale) választja el. Ez laza zsíros kötőszövetet valamint a gerinc belső vénás fonatát (plexus venosus vertebralis internus) tartalmazza. A (dura mater) minden gerincvelői ideggyököt követve tölcsérszerűen kitüremkedik és folytatólagosan átmegy a gerincvelői ideg kötőszövetes hüvelyébe (epineurium). Belső felszíne az (arachnoidea materrel) érintkezik.

Arachnoidea mater spinalis

Ez (arachnoida mater spinalis) egy finom, impermeabilis hártya, amely beborítja a gerincvelőt, és a belső ( pia mater) és a külső (dura mater) között található. A pia matertől egy tág tér, a (spatium subarachnoideum) választja el, amelyet agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki. A teret számos finom kötőszövetes köteg hidalja át. Felfelé folytatódik az agyat borító arachnoideába. Lefelé a (filum terminaléval) a második keresztcsonti (sacralis) csigolya alsó szélének magasságában végződik. Követi a gerincvelői idegek gyökereinek kezdeti szakaszát, és kis oldalsó kitüremkedéseket képez a (subarachnoidealis) téren.

Pia mater spinalis

A (pia mater spinalis) egy erezett hártya, amely szorosan beborítja a gerincvelőt, és mindkét oldalon az ideggyökerek között megvastagodva alkotja a fogazott szalagot (ligamentum denticulatum), amely oldal felé futva az (arachnoideához) és a (durához) rögzül. A gerincvelő ezen a módon felfüggesztve rögzül a dura zsákjának közepén. A (pia mater) minden gerincvelői gyökeret követ, és folytatólagosan kapcsolódik minden gerincvelői ideg kötőszövetes hüvelyéhez.

Betegségei

Vérzések

Egy nem traumás eredetű epiduralis vérömleny (nyíl) CT felvétele.

Koponyaűri vérzés

Koponyaűri vérzést eredményezhet trauma vagy agyi érkárosodás. Négy változatát kell figyelembe vennünk:

1. epiduralis,
2. subduralis,
3. subarachnoidealis és
4. intracerebralis formát.

Epiduralis vérzés

A középső agyhártyai verőér (arteria meningea media), amely károsodhat fejsérülések esetén és epiduralis vérzést okozhat.

Subduralis vérzés

Traumás eredetű szubduralis vérzés (nyíl) képe

A kemény agyhártya és a pókhálóhártya között fellépő vérzések és ebből következő vérömlenyek. A subduralis rést áthidaló vénák (hídvénák) traumás károsodási okozzák. Idős korban a trauma mértéke szinte nem is észlelhető, mert a sorvadt agy mozgékonysága megnövekszik a kitágult folyadéktérben, a vénák szakadékonysága pedig fokozódik. (Elég lehet egy ebéd utáni elbóbiskolás, amikor a fej enyhén az asztalhoz ütődik). Életveszélyes állapotot eredményez.

Subarachnoidealis vérzés

A subarachnoidealis vérzés általában az agyalapi artériás gyűrű (circulus arteriosus) veleszületett tágulatának (aneurysma) szivárgásának vagy megrepedésének a következménye, vagy ritkábban egy érdaganatból (angioma) vagy az agy és az agyhártyák zúzódásából és szakadásából származik. A tünetek hirtelen lépnek fel, ezek közé tartozik súlyos fejfájás, a tarkómerevség és az eszméletvesztés. A diagnózis CT vizsgálattal állapítható meg. A pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térben lévő vérömleny sugárelnyelő (denz) területként azonosítható. A gerinccsapolás (lumbálpunkció) útján levett agy-gerincvelői (cerebrospinalis) folyadék erős véres elszíneződése szintén diagnosztikus értékű, de ezt a módszert napjainkra már a CT váltotta fel.

Cerebrális vérzés

Az agyállomány bevérzését általában egy sérülékeny (atheromás); artéria repedése okozza, és leggyakrabban magas vérnyomásos pácienseknél fordul elő. Általában középkorú személyeknél jelentkezik, és gyakran a vékony falú arteria lenticulostriatán, amely az arteria cerebri media ága. A belső tokban (capsula interna) futó fontos akaratlagos mozgató (corticonuclearis és corticospinalis) rostok károsodnak, ami a test ellenkező oldalán féloldali bénulást okoz. A páciens azonnal elveszti az eszméletét, és a bénulás nyilvánvaló, amikor eszméletét visszanyeri. Bizonyos esetekben a vérzés betör az oldalkamrába, aminek a következményei a mélyebb eszméletlenség és agyi-gerincvelői károsodások (corticospinalis léziók) tünetei a test mindkét oldalán. Vérzés bekövetkezhet a hídban és a kisagyban is. Háromféle koponyaűri vérzés áll kapcsolatban az agyhártyákkal:

• A (subarachnoidealis vérzés) a pókhálóhártya alatti akut vérzés, amely bekövetkezhet spontán vagy trauma hatására.
• A (subduralis hematoma) egy olyan vérömleny, amely a pókhálóhártya és a dura mater között helyezkedik el. Az okozza, hogy - általában sérülés hatására - a dura matert és a pókhálóhártyát összekötő apró vénák elszakadnak.
• Az (epiduralis vérömleny) szintén keletkezhet baleset hatására vagy létrejöhet spontán.

Gyulladások és daganatok

Az agyhártyákat érintő kóros állapotok közül megemlítendők a gyulladások (meningitis), amelyeket okozhat gombás, bakteriális, vagy vírusos fertőzés, valamint az agyhártyák daganatai, amelyek kiindulhatnak magukból az agyhártyákból (meningioma), vagy lehetnek a test más részén képződött rosszindulatú daganatok áttétei (metastasis).

Képgaléria

• 
  Bal oldali falcsont. Belső felszín
• 
  Homlokcsont. Belső felszín.
• 
  Koponyaalap. Felső felszín.
• 
  A koponyatető keresztmeszetének vázlatos rajza, az agyhártyák feltüntetésével, stb.
• 
  A koponyatető bőrének (skalp) és az alatta lévő képződményeknek vázlatrajza.
• 
  Emberi agy, dura mater

Források

• Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-243-178-7, helyes ISBN 963-242-178-7
• Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
• Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
• Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
• Komáromy László: Az agyvelő boncolása (Felelős kiadó: Dr. Komáromy László, Budapest 1947)
• Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
• Richard S. Snell: Clinical neuroanatomy (Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006) Philadelphia, Baltimore, New York, London. ISBN 978-963-226-293-2
• Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

Kapcsolódó szócikkek

• Agyhártyagyulladás
• Agy-gerincvelői folyadék