Agyféltekék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A bal agyfélteke oldalnézete.
A medián sagittalis síkban felezett agy baloldali felének medialis felszíne. (Anatómiai készítmény)

Agyféltekék alatt az emberi nagyagy - egymással szimmetrikus - jobb és bal felét értjük. Az agyféltekéken lebenyeket (lobus) különböztetnek meg, amelyek arról a koponyacsontról kapják a nevüket, amely alatt elhelyezkednek. A központi (sulcus centralis), a fal-nyakszirti (parietooccipitalis), az oldal (lateralis), a madársarkanytyú (calcarinus) barázdák olyan képződmények az agy felszínen, amelyek segítségével a féltekéken a homloki (frontalis), a falcsonti (parietalis), a halántéki (temporalis) és a nyakszirti (occipitalis) lebenyek határai meghatározhatók. Az agy jobb féltekéje irányítja a test bal oldalát, a bal pedig a test jobb oldalát. A két agyfélteke nem azonos módon működik. A bal agyfélteke felelős a beszélt és az írott nyelv, a logika, a számolási képességekért és az elvont, tudományos fogalmakért. A jobb félteke felelős a mintázatok és formák felismeréséért, az arcvonásokra való emlékezésért, a művészetek értékeléséért, a humorért, a zenéért, a táncért, a képzelőerőért és a téri képességekért.


.

Fontosabb barázdák az agyféltekék felszínén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A központi barázda (sulcus centralis) előtt húzódó tekervény az elsődleges mozgató mező; a mögötte lévő tekervény az általános érző mező. Az oldalhasadék (fissura lateralis) egy mély hasadék, amely főleg az agyfélteke alsó és oldalsó felszínén van. A kéregnek egy rejtett területe, a sziget (insula) fekszik a mély oldalsó barázda alján. A halánték-nyakszirti barázda (sulcus parietooccipitalis) a félteke felső medialis szélén kezdődik, és a medialis felszínen lefelé és előre fut a sarkantyú barázdával való találkozásáig. A sarkantyú barázda (sulcus calcarinus) a félteke medialis felszínén található. A kérgestest (corpus callosum) hátsó végénél kezdődik és felfelé és hátrafelé ívelve a nyakszirti (occipitalis) pólusnál végződik. Hegyes szögben találkozik a fal-nyakszirti barázdával (sulcus parietooccipitális), annak a közepe táján.

Az agyféltekék lebenyei (animáció).

Az agyféltekék lebenyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A féltekék felső-oldalsó (superolateralis) felszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homloklebeny (lobus frontalis) a központi barázda (sulcus centralis) előtti és az oldalsó barázda (sulcus lateralis) fölötti területet foglalja el. A homloklebenyt három barázda négy tekervényre osztja. A falcsonti lebeny (lobus parietalis) a sulcus centralis mögé és a sulcus lateralis fölé eső területet foglalja el, hátrafelé egészen a sulcus parietooccipitalisig terjed. A lobus parietalis lateralis felszínét két barázda három tekervényre osztja. A halántéki lebeny (lobus temporalis) az oldalsó barázda alatti területen van. A halántéki lebeny oldalsó felszínét két barázda három tekervényre osztja. A nyakszirti lebenyt (lobus occipitalis) csak a medialis felszínen határolja el a halánték-nyakszirti barázda a fali lebenytől.

A féltekék medialis és alsó felszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agyféltekék lebenyeinek határai nincsenek világosan meghatározva a medialis és alsó felszíneken. Ugyanakkor sok fontos területük van. A medialis felszínen (sagittalisan felezett agyon) a legfeltűnőbb képlet a kérges test (corpus callosum) átmetszete. Ez két agyfelet összekötő legnagyobb pályarendszer. Az övtekervény (gyrus cinguli) a kérges test elülső vége alatt kezdődik, és fölötte folytatódik, és eléri annak hátsó végét. A (lobulus paracentralis) körbefogja a központi barázda által a felső szélen okozott bemetszést. A (precuneus) a kéregnek azon területe, amelyet elölről az övtekervény fölfelé hajló hátsó vége, hátulról a halánték-nyakszirti barázda sulcus parietooccipitalis határol. A (cuneus) a kéregnek egy háromszögletű mezője, amelyet felül a halánték-nyakszirti barázda, alul a madársarkantyú barázda, hátulról pedig a félteke felső medialis széle határol. A mellette futó barázda (sulcus collateralis) a félteke alsó felszínén van. A madársarkantyú barázda (sulcus calcarinus) alatt fut előre. A homloklebeny (lobus frontalis) alsó felszínén a szaglóideg (bulbus olfactorius) és (tractus olfactorius) ráfekszik egy barázdára (sulcus olfactorius).

A féltekék belső szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agyféltekék belsejében helyezkednek el az oldalkamrák (ventriculus lateralis), a szürke állományból álló törzsdúcok (nucleus basalis), valamint az idegrostokból és a közöttük lévő neuroglia sejtekből álló fehérállomány. Két oldalkamra van, a két agyféltekében egy-egy. Az oldalkamrák megközelítőleg C-alakú üregek, amelyeket ependyma bélel és agy-gerincvelői folyadék tölt ki. Részeik a fali (parietalis), a homloki (frontalis), a tarkói (occipitalis) és halántéki (temporalis) lebenyekben vannak. Az oldalkamra ürege a Monro-féle nyíláson (foramen interventriculare) keresztül közlekedik a harmadik agykamra üregével. A törzsdúcok (nucleus basalis) a szürkeállománynak olyan tömörülései, amelyek az agyféltekék belsejében találhatók. Ezek: a csikolt test (corpus striatum), a mandulamag (corpus amygdaloideum) és a zár (claustrum). A csikolt test az izomműködésre hat, hatását azonban alapvetően az agykéregre kifejtett befolyásán keresztül, és nem közvetlenül az agytörzshöz és a gerincvelőhöz leszálló pályákon át érvényesíti. A mandulamag a határkérgi rendszer (limbikus rendszer) része. A zár (claustrum) egy vékony szürkeállomány. A fehérállomány idegrostjait kapcsolataik alapján három csoportra oszthatjuk: (1) commissuralis rostok, (2) asszociációs rostok, (3) projekciós rostok.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Komáromy László: Az agyvelő boncolása (Felelős kiadó: Dr. Komáromy László, Budapest 1947)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Frank H. Netter: Atlas of human anatomy Ed. 2nd, 1997 (ICON Learning Systems) ISBN 091-416-881-9
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
  • Richard S. Snell: Clinical neuroanatomy (Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006) Philadelphia, Baltimore, New York, London. ISBN 978-963-226-293-2