Ugrás a tartalomhoz

Afrikai halászbagoly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Afrikai halászbagoly
Figyelmes példány
Figyelmes példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Scotopelia
Faj: S. peli
Tudományos név
Scotopelia peli
(Bonaparte, 1850)
Szinonimák
  • Bubo peli
  • Strix peli
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú médiaállományokat és Afrikai halászbagoly témájú kategóriát.

Az afrikai halászbagoly (Scotopelia peli) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Strix nembe Strix peli néven.[3]

A Szaharától délre fekvő afrikai területek. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, torkolatok, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Testhossza 63 centiméter, szárnyfesztávolsága átlagosan 150 centiméter, testtömege 2055-2325 gramm.[5] Tollazata barna és vöröses, feketén szegélyezve. Lábán nincsenek tollak, hogy ne ragadjon rá a sár és a halmaradékok.

Éjjeli madár, tartós párkapcsolatban él. A tápláléka halakból áll (többek között keszegfélék, csuka és harcsa), de fogyaszt békát, rákot és kagylót is.

A költési időszakban, amely élőhelytől függően eltérő lehet, a tojó két fehér tojást rak, melyeken 32 napig kotlik, ekkor a hím eteti a tojót. A kirepülés nagyjából 10 hetes korban történik meg, de a felnőttekre jellemző tollazatot a fiókák csak 15 hónapos korban öltik magukra.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem ér el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] A gátépítés és a folyók elszennyeződése visszaszorította az életterét.

  1. "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 20210415. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  2. "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 20210415. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  3. "Avibase". Hozzáférés: 20210415. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  4. 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 20210415. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  5. "Oiseaux.net". Hozzáférés: 20210415. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]