Afrikai halászbagoly

Afrikai halászbagoly
	Figyelmes példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Bagolyalakúak (Strigiformes);
Család:	Bagolyfélék (Strigidae);
Alcsalád:	Striginae;
Nem:	Scotopelia;
Faj:	S. peli;
Tudományos név
	Scotopelia peli; (Bonaparte, 1850)
Szinonimák
	Bubo peli; Strix peli;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú médiaállományokat és Afrikai halászbagoly témájú kategóriát.

Az afrikai halászbagoly (Scotopelia peli) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Strix nembe Strix peli néven.^[3]

Előfordulása[szerkesztés]

A Szaharától délre fekvő afrikai területek. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, torkolatok, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 63 centiméter, szárnyfesztávolsága átlagosan 150 centiméter, testtömege 2055-2325 gramm.^[5] Tollazata barna és vöröses, feketén szegélyezve. Lábán nincsenek tollak, hogy ne ragadjon rá a sár és a halmaradékok.

Életmódja[szerkesztés]

Éjjeli madár, tartós párkapcsolatban él. A tápláléka halakból áll (többek között keszegfélék, csuka és harcsa), de fogyaszt békát, rákot és kagylót is.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszakban, amely élőhelytől függően eltérő lehet, a tojó két fehér tojást rak, melyeken 32 napig kotlik, ekkor a hím eteti a tojót. A kirepülés nagyjából 10 hetes korban történik meg, de a felnőttekre jellemző tollazatot a fiókák csak 15 hónapos korban öltik magukra.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem ér el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] A gátépítés és a folyók elszennyeződése visszaszorította az életterét.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Conspectus generum avium 1 p. 44

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]