Afrikai halászbagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Afrikai halászbagoly
Figyelmes példány
Figyelmes példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Scotopelia
Faj: S. peli
Tudományos név
Scotopelia peli
(Bonaparte, 1850)
Szinonimák
  • Bubo peli
  • Strix peli
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú médiaállományokat és Afrikai halászbagoly témájú kategóriát.

Az afrikai halászbagoly (Scotopelia peli) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Strix nembe Strix peli néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

A Szaharától délre fekvő afrikai területek. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, torkolatok, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 63 centiméter, szárnyfesztávolsága átlagosan 150 centiméter, testtömege 2055-2325 gramm.[5] Tollazata barna és vöröses, feketén szegélyezve. Lábán nincsenek tollak, hogy ne ragadjon rá a sár és a halmaradékok.

Életmódja[szerkesztés]

Éjjeli madár, tartós párkapcsolatban él. A tápláléka halakból áll (többek között keszegfélék, csuka és harcsa), de fogyaszt békát, rákot és kagylót is.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszakban, amely élőhelytől függően eltérő lehet, a tojó két fehér tojást rak, melyeken 32 napig kotlik, ekkor a hím eteti a tojót. A kirepülés nagyjából 10 hetes korban történik meg, de a felnőttekre jellemző tollazatot a fiókák csak 15 hónapos korban öltik magukra.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem ér el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] A gátépítés és a folyók elszennyeződése visszaszorította az életterét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]