Adonis (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Adonis
Bahget Iskander felvétele
Bahget Iskander felvétele
Született 1930. január 1. (89 éves)[1][2][3][4][5][6]
Al-Qassabin[7]
Álneve Adonis
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Damascus University
  • Szent József Egyetem (Bejrút)
Kitüntetései
  • International Nazim Hikmet Poetry Award (1995)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1997. február 21.)[13]
  • International Nonino Prize (1999)
  • Goethe-érem (2001)
  • Al Owais Award (2002)
  • America Award in Literature (2003)
  • Mondello Prize (2003)
  • Bjørnson Prize (2007)
  • Prix Max-Jacob (2008)
  • Grinzane Cavour irodalmi díj (2008)
  • PEN Award for Poetry in Translation (2011)
  • Frankfurti Goethe-díj (2011)[14]
  • honorary doctor of the University Rennes 2 (2012)[15]
  • Flaiano Prize (2013)
  • Janus Pannonius International Poetry Prize (2014)
  • Erich-Maria-Remarque Peace Prize (2015)
  • Stig Dagerman-díj (2016)[16]
  • Prince Pierre Award (2016)
  • PEN/Nabokov Award (2017)[17]
A Wikimédia Commons tartalmaz Adonis témájú médiaállományokat.

Adonis (Alí Ahmad Sa'íd Asbar) (Al-Qassabin, Szíria, 1930. január 1. –) költő, esszéista, műfordító. Az első arabul író szerző, akit Goethe-díjjal tüntettek ki. A 2015-ös irodalmi Nobel-díj egyik esélyese.

Életpályája[szerkesztés]

1930. január 1-jén született Szíriában. 1947 óta a saját magának választott Adonis (Szíriában a halál és újjászületés istenét hívják így, az egyiptomi Osiris megfelelője) néven publikál. 1954-ben filozófia diplomát szerzett Damaszkuszban, később arab irodalomból doktorált. 1956-ban fél évre politikai okokból bebörtönözték; ezután Libanonba költözött, ahol 1957-ben Júszuf al-Khállal létrehozták a Majallat Si'r (Költészet) folyóiratot. Ebben először közöltek fordításban nyugati költőket (például Ezra Poundot, T. S. Eliotot, René Chart, Yves Bonnefoyt, Paul Claudelt, William Butler Yeats-t, García Lorcát). A folyóirat 1964-ben megszűnt ugyan, de hatása mindmáig érezhető az arab költészetben. Az angol versek átültetése mellett a nevéhez fűződik Ovidius Átváltozások (Metamorphoses) című művének első teljes arab fordítása. Ez 2002-ben jelent meg.

Életművét húsz verseskötet, tizennégy esszé- és kritikakötet képezi, de például az 1964-es Arab költészet című több kötetes antológia szerkesztése is fontos szerepet játszik a modern arab költészeti életre gyakorolt nagy hatásában. Az 1980-as évektől ideje nagy részét Párizsban tölti, de több amerikai és nyugat-európai egyetemen tanított, vezetett költészeti szemináriumokat. Tanított például a Sorbonne‐on, a damaszkuszi és a libanoni egyetemen, valamint 1990-től a genfi egyetemen.

Az arab és francia nyelven alkotó költőnek magyarul 2014-ben Budapesten, a Pen Club Pluralica gondozásában jelent meg Tükör Orfeusznak című kötete, Tüske László válogatta és szerkesztette. A fordítók: Boros Attila, Keresztély Kata, Mestyán Ádám, Molnár Miklós, Tüske László, Varga Mátyás. A kötet megjelenésekor ezt írták: „Életműve mutatja, milyen mélységben, a költészetet mennyire gazdagító módon látja, élvezi és használja a lokális mitológia elemeit, párhuzamait és egybejátszásait. A válogatás során arra törekedtünk, hogy átfogó képet adjunk az életmű egészéről. Ez az első magyar nyelvű kötete, amely annak alkalmából jelent meg, hogy 2014-ben elnyerte a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat.”

2007-ben a norvégiai Academy of Literature and Freedom of Expression Bjørnson-díjban részesítette, 2011 nyarán pedig Goethe-díjjal jutalmazták addigi munkásságát, s a németországi zsűri korunk legjelentősebb arab költőjének titulálta. 2013-ban Petrarca-díjat nyert. Számos nemzetközi díja mellett 1988 óta neve évről évre felmerül az irodalmi Nobel-díjra esélyes szerzők között.

Többször hangot adott politikai véleményének, ítélte el az arab kultúra dogmatizálását. Kétszer változtatott hazát. Erről így fogalmaz: „háromszor született meg. Ha választani lehet, azt szereti, ha egyszerűen Adoniszként hivatkoznának rá.” Bár van véleménye Szíria helyzetéről, hangsúlyozza, nem szereti a politikát, ahogy a vallást sem. Szerinte az arab világot visszaveti a vallás, mert intézményesül, és rákényszerítik a társadalomra. Az egyén választását viszont tiszteli, akár vallásos, akár nem.

Művei[szerkesztés]

  • Adonisz: Tükör Orfeusznak; vál., szerk. Tüske László, ford. Boros Attila et al.; PEN Club–Pluralica, Bp., 2014

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  3. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  4. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  5. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven)
  7. a b c Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 19, 1
  8. a b Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  9. Német Nemzeti Könyvtár – Berlin State Library – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  10. http://urn.bn.pt/nca/unimarc-authorities/txt?id=521519, 2018. szeptember 16., 521519
  11. Artnet. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  12. CONOR. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  13. https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. április 29.
  14. https://www.frankfurt.de/sixcms/detail.php?id=21489
  15. https://www.univ-rennes2.fr/service-communication/album/photos-ceremonie-docteur-honoris-causa-2012
  16. http://dagerman.se/?p=1020, 2019. április 29.
  17. https://pen.org/2017-pennabokov-award-achievement-international-literature/, 2019. április 29.

Források[szerkesztés]