Aceton-ciánhidrin
| Aceton-ciánhidrin | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | 2-hidroxi-2-metilpropánnitril | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 75-86-5 | ||
| PubChem | 6406 | ||
| ChemSpider | 6166 | ||
| KEGG | C02659 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | MWFMGBPGAXYFAR-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H7NO | ||
| Moláris tömeg | 85,105 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,932 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | −19 °C | ||
| Forráspont | 95 °C | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | Fisher MSDS | ||
| EU Index | 608-004-00-X | ||
| NFPA 704 |  1
4
2
| ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az aceton-ciánhidrin színtelen, gyúlékony, ciánszagú folyadék (fp. 95 °C). Jól oldódik vízben, alkoholban, éterben, kloroformban.
Metakrilát észterek (elsősorban metil-metakrilát) előállítására, valamint rovarirtóként használják.
Vízelvonással 2-metil-akril-nitril állítható elő belőle.
Előállítás[szerkesztés]
Laboratóriumban NaCN és aceton reakciójával állítják elő, majd savat adnak hozzá:
Víz vagy az előállításhoz használt alkálihidroxi-nyomok hatására a folyamat megfordul, és hidrogén-cianid keletkezik, ezért az anyagot nagy gonddal kell kezelni.
Természetes előfordulás[szerkesztés]
A manióka gumója linamarint, az aceton-ciánhidrin glikozidját és a linamarináz enzimet tartalmazza, mely képes hidrolizálni a linamarint. A gumót összeroncsolva az aceton-ciánhidrin felszabadul, és akár halálos mérgezést is okozhat.
Források[szerkesztés]
- Mary Eagleson: Concise encyclopedia chemistry. ISBN 3-11-011451-8
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Acetone cyanohydrin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.