Ugrás a tartalomhoz

A szíriai polgárháború korai lázadási szakasza

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. május 26., 12:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (4 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 26.) ezen a változaton alapul.
A szíriai polgárháború korai lázadási szakasza
szíriai polgárháború
Dátum2011. július 29. – 2012. április 20.
HelyszínSzíria, szomszédos országok
Casus belliA felkelők megpróbálták megdönteni a basszista kormányt
EredményAz ENSZ közreműködésével megkötött tűzszünet:
  • Az erőszakoskodás felszámolása április végén, május elején
  • A tűzszünet összeomlik, és 2012. júniusban eszkalálódik
Harcoló felek
Szíria Szíriai Arab Köztársaság
  • Szíriai Fegyveres Erők
    • Szíriai Hadsereg
    • Szíriai Haditengerészet
    • Szíriai Légierő
    • Köztársasági Gárda
  • Szíriai rendőrség
  • Sabiha
    		• Szíriai ellenzék
  • Szabad Szíriai Hadsereg[1]
  • Szíriai Felszabadítási Hadsereg[2]
  • Szíriai Forradalmi Központi Bizottság
  • Szíriai Forradalmi Front[3]
  • Szabad Tisztviselők Mozgalma (2011. szeptemberben az FSA része lett)

    • Liwa al-Islam
    Ahrar al-Sham
    Al-Nuszra Front

    Fatah al-Islam[4]
    Parancsnokok
    Szíria Bassár el-Aszad
    Szíria elnöke

    Szíria Adel Safar
    Szíria miniszterelnöke
    Szíria Dawoud Rajiha
    Védelmi miniszter
    Szíria Fahed al-Jasem el-Freij
    A Hadsereg parancsnoka
    Szíria Maher el-Aszad
    A 4. osztag parancsnoka
    Szíria Mohammad Ibrahim al-Shaar
    belügyminiszter
    Szíria Assef Shawkat
    Védelmi miniszterhelyettes és a titkosszolgálat feje

    Szíria Walid Muallem
    külügy- és kivándorlásügyi miniszter    		Szíriai ellenzék Riad al-Asaad
    a Szabad Szíriai Hadsereg parancsnoka
    Szíriai ellenzék Mustafa Ahmed al-Sheikh
    A Legfelső Katonai Tanács vezetője

    Szíriai ellenzék Ali Sadreddine Bayanouni
    A Muzulmán Testvériség vezetője
    Szíria Hussein Harmoush Hadifogoly
    2011. augusztusig a Szabad Tisztviselők Mozgalmának a vezetője

    Zahran Alloush
    A Liwa al-Islam parancsnoka
    Hassan Aboud
    Az Ahrar al-Sham vezetője

    Abu Mohammad al-Julani
    Az al-Nuszra Front emírje
    Veszteségek
    Szíria Szíriai biztonsági erők 3770 (ellenzéki források szerint)-3857 ( Baasz közeli források szerint: 2011. március 15. – 2012. június 21.)[6] katona és rendőr halt megSzíriai ellenzék Szíriai felkelők: 2980[7]-3235[8] harcost öltek meg.
    Civil áldozatok (beleértve azt az 1800-2154 polgári lakost is, akit a polgári felkelések alatt öltek meg):
    10.414-10.669 halott összesen (a kormányzat szerint)
    15.200-16.163 halott összesen (ellenzéki források szerint)
    35.000 sebesült összesen[9]
    240,000 elmenekült (köztük 180.000 menekült)

    A szíriai polgárháború kezdeti felkelési szakasza 2011. júliustól 2012. áprilisig tartott, jellemzői között ott volt a fegyveres ellenzék felemelkedése az egész országban és a Szíriai Arab Köztársaság hivatalai elleni fegyveres felkelés kezdete. A fegyveres lázadás 2011. júniusban kezdődött, mikor a felkelők a biztonsági erők 120-140 tagját megölték. A lázadási szakaszt általában a Szabad Szíriai Hadsereg 2011. július 29-i megalakításától számolják. Ekkor történt meg, hogy a hadseregből kiváltak bejelentették az első ellenzéki fegyveres csoport létrejöttét. A Szíriai Hadseregből kivált emberekkel megalakult szervezet legfőbb célja az volt, hogy elmozdítsa a hatalomból Bassár el-Aszadot és csoportját.

    Ez volt az az időszak, mikor a kezdeti polgári fellépés egyre több jelét adta a polgárháborúnak. Így vélekedett több szervezet is, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezte Emberi Jogi Bizottsága, mert a hadsereg egyre szervezettebb lett, és egyre hatékonyabban tudtak válaszolni a kormánynak a tüntetőket elnyomó megmozdulásaira.[10]

    Az Arab Liga 2011. decemberben létrehozott megfigyelő missziója 2012. februárban sikertelenül zárta a munkáját, mert a Baasz Párt katonái és az ellenzék továbbra is folytatta a harcokat, és a szíriai Baasz párti kormány nem engedélyezte, hogy külföldi megfigyelők utazzanak az összetűzések helyszínreire, így nem látogathatták meg az ostrom alatt lévő ellenzéki központokat sem.

    2012 elején Kofi Annan elkezdett tevékenykedni, mint az ENSZ és az Arab Liga közös, Szíriáért felelős speciális küldöttje. Béketervének bemutatása után, a béketárgyalások alatt is folytak a harcok a szíriai hadsereg és az ellenzék között.[11] Kofi Annan speciális küldött tető alá hozta az ENSZ által támogatott béketervet, ami 2012. április közepén lépett életbe.

    Előzmények

    A szíriai polgárháború polgári felkelési szakasza a tüntetések egy korai fázisa volt, mely 2011. március 15-től 2011. július 28-ig tartott. Ekkor a tüntetésekre a Szíriai Arab Köztársaság szervezetei válaszoltak véres eszközökkel. A kezdetben demokratikus átmenetet szorgalmazó felkelés 2011. januárban kisebb tüntetésekkel kezdődött, majd ebből márciusra már tömeges megmozdulások alakultak ki.

    A felkelésekre masszív ellenzéki, Bassár el-Aszad elnök és az általa vezetett, a Baasz Párt képviselőiből felállt kormány lemondását követelő tüntetések voltak a jellemzőek, A rendőrség és a hadsereg erőszakosan válaszolt ezekre, tömegesen alkalmaztak letartóztatásokat, több helyen brutálisan nyomták el a kezdeményezéseket. Több százan meghaltak, több ezren pedig megsebesültek ezalatt.

    Annak ellenére, hogy Aszad egyrészt elnyomásokkal és cenzúrával másrészt koncessziókkal megpróbálta békés keretek közé szorítani a tüntetéseket, április végére világossá vált, hogy az események kicsúsznak a kezei közül, a szíriai kormány pedig kénytelen volt csapatokat küldeni a területekre.

    A polgári felkelés szakasza megteremtette a hátteret, hogy létrejöjjenek ellenzéki katonai mozgalmak, melyek tagjai fokozatosan dezertáltak a Szíriai Hadseregből, minek hatására a kezdeti polgári felkelésből fegyveres lázadás, majd kiszélesedett polgárháború vált. A felkelők július 29-én alapították meg a Szabad Szíriai Hadsereget, és innentől szálmítják a fegyveres lázadás időszakát.

    A lázadás lefolyása

    A 2011. júniusi Dzsiszr esz-Szugúr-i hadművelet alatt a Szíriai Hadsereg saját bevallása szerint június 4. és június 12. között nekiállt a terroristák felszámolásának, ahol azonban 120-140 biztonsági szolgálatos is az életét vesztette.[12][13][14][15]

    Az FSA megalakítása (2011. július–november)

    2011. július 29-én a Szíriai Fegyveres Erőktől dezertált hét vezető katona megalapította a Szabad Szíriai Hadsereget (FSA), mely eredetileg dezertált katonai vezetőket és katonákat foglalt magában, s melynek fő célja „ennek a kormánynak (Aszad kormányának) a leváltása”, melyhez egyesített ellenzéki erőkre volt szükség.[16][17] A július 31-i országos, ramadáni mészárlásnak” nevezett leszámolás során 142 ember meghalt, több száz pedig megsebesült.[18] Augusztus 23-án megalakult a Szíriai Nemzeti Tanács nevű kormányellenes szervezet. A törökországi székhelyű szervezet megpróbálta összehangolni az ellenzéket. Ennek ellenére az ellenzék továbbra is egy töredezett gyűjteménye volt a régóta száműzetésben lévő politikai csoportoknak. Az alapokat meghatározó vezetők és a felfegyverzett milicisták között továbbra is meghúzódtak az ideológiai, etnikai és vallási határok.[19]

    Hussein Harmoush alezredes, a Szabad Tisztviselők Mozgalmának a megalapítója. Harmousht a kormányerők 2011. augusztusban elfogták,[20] fogságban tartották a Sednaya börtönben, majd valószínűleg kivégezték.[21]

    2011. augusztusban a kormány seregei elfoglalták a városi központokat és a körülöttük fekvő régiókat, és folytatták a tüntetők támadását. Augusztus 14-én folytatódott Latakia ostroma, és itt avatkozott be először a tüntetések leverésébe a Szíriai Haditengerészet. Hadihajókról nehéztüzérséggel lőtték Latakia külső negyedeit, miközben több kerületet páncélosok támogatásával a szárazföldi csapatok és biztonsági erők foglaltak el.[22] Az augusztus végén kezdődött ünnepet, a böjt megtörését a biztonsági erők betiltották, miután a biztonsági erők rálőttek a Homszban, Darában és Damaszkusz külvárosaiban összegyűlt tömegekre.[23]

    2011. szeptemberre a szíriai ellenzék Szíria több részén is felkelői hadműveletekkel aktivizálta magát. Rasztanban Homsz kormányzóságban a Szíriai Hadsereg és a Szabad Szíriai Hadsereg csapott össze. A hadsereg ellen fellázadókat akarták kikergetni a városból a hadsereg katonái, akik szeptember 27. és október 1. között tankokkal és helikopterekkel megerősítve támadtak a városra.[24] A kormányerők és az FSA között zajlott 2011-es rasztani csata volt az addigi leghosszabb és legintenzívebb összecsapás egész addig. Egy hét után az FSA csapatainak ki kellett vonulniuk Rasztanból.[25] Hogy elkerülje a kormány seregeit, az FSA vezetője, Riad Asaad ezredes, visszavonult Törökországba.[26] Sok menekült áramlott a közeli Homsz városába.[27]

    2011. októberben az FSA már aktív támogatást kapott a török kormánytól, mely megengedte, hogy a szervezet parancsnoki központját a Szíriával határos déli Hatay tartományban állítsa fel.[28]

    2011. októberben gyakran érkeztek hírek a kormány és a dezertált katonai egységek közötti összecsapásokról. A hónap első hetében tartós összecsapásokról számoltak be Idlib kormányzóság hegyeiben Jabal al-Zawiya közeléből. A szíriai csapatok elfoglalták Idlib város nagy részét is.[29] Október közepén a harcok átterjedtek Binnish és Hass városokra is a kormányzóságnak a Jabal al-Zawiya körüli részeire is.[30][31] Október végén a kormány és a felkelők csapatai már Maarrat al-Nu'man északi városában is harcoltak, egy buszos rajtaütésben pedig a török határ közelében tíz titkosszolgálati ügynököt és egy dezertált katonát öltek meg.[32] Az nem világos, hogy az incidenshez köthető dezertőröknek volt-e köze a Szabad Szíriai Hadsereghez.[33]

    Dezertőrök szerint 2011-ben a szíriai kormány önként szabadon engedett több iszlamista milicistát is, akiket fel is fegyverzett, „hogy a nemzetközi közösség szemében ők a kevésbé rossz lehetőség legyenek”, de az egyik dezertőr szerint „az értesüléseket nem lehetett független forrásokból megerősíteni”, akinek „nem voltak a híreket megerősítő dokumentumai.”[34][35] 2011. október 19-én az amerikai sajtó arról írt, hogy „az északi Aleppóban nagy tömegek vonultak az utcákra, hogy támogassák Bassár el-Aszad kormányát.” A szíriai kormány szerint a megmozduláson mintegy egymillió kormánypárti tüntető vonult fel, miközben más források szerint ennek mérete „az egy héttel korábban Damaszkuszban megtartott” kormánypárti megmozdulással volt összehasonlítható mértékű.[36][37]

    Eszkalálódás (2011. november – 2012. április)

    Bővebben: A szíriai polgárháború lefolyása (2011. szeptember–december) és A szíriai polgárháború lefolyása (2012. január–április)
    Lásd még: Homsz ostroma, 2012-es homszi offenzíva és Idlibi csata (2012)

    2011. november elején eszkalálódtak az összecsapások a Hadsereg és az FSA között Homszban, és kialakult Homsz ostroma. Hat napi bombázás után a Szíriai Hadsereg november 8-án lerohanta a várost, aminek a következtében több külvárosban is heves utcai harcok alakultak ki. Homszban sokkal nagyobb volt az ellenállás, mint amivel eddig akármelyik városban is találkozni lehetett. Több felkelő a „Forradalom Fővárosának” hívta Homszot. A Hamában és Dera területén történtekkel ellentétben a homszi hadművelet nem törte meg a felkelést.[27]

    2011. novemberben és decemberben megnövekedett a felkelők támadásainak a száma, mivel a két hónapban nőtt a csoportok létszáma. Az FSA halálos támadásokat indított légi hírszerzési létesítmények ellen Damaszkusz Haraszta külvárosában, Idlib kormányzóságban és Damaszkuszban a Baasz Párt Szíriai Regionális Szervezetének ifjúsági központja ellen, Homsz kormányzóságban egy repülőtér ellen és egy hírszerzési épület ellen Idlibben.[38] December 15-én Dara környékén az ellenzék a hadsereg több ellenőrző pontját is elfoglalta, miközben az eddigi legnagyobb, a biztonsági erők ellen intézett támadásban 27 katonát megöltek.[39] Az ellenzék december 19-én szenvedett el nagyobb veszteséget, mikor egy sikertelen dezertálás során 72 dezertőrt megöltek.[40]

    2011. decemberben a The American Conservative Philip Giraldira, volt terrorelhárítási szakértőre és a CIA volt katonai biztonsági részlegének igazgatójának az elbeszélése alapján azt írta: "Jelölés nélküli NATO-repülőgépek érkeztek egy a szíriai határhoz közeli török katonai bázisra, melyen a néhai Moammer Kadhafi arzenáljából fegyvereket szállítottak a helyszínre, valamint a fedélzeten az Átmeneti Nemzeti Tanács több önkéntese utazott, akiknek már van tapasztalatuk abban, hogyan uszítsa egymás ellen az önkénteseket és a kiképzett katonákat.” Hozzátette, hogy „francia és brit speciális egységek érkeztek a helyszínre, akik segítenek a szíriai felkelőknek, miközben a CIA és az USA speciális egységei kommunikációs eszközökkel és hírszerzési adatokkal segítik a felkelőket céljaik elérésében.” Giraldi hozzátette, hogy „a CIA elemzői szkeptikusak a háború menetével kapcsolatban,” többek között „amiatt a gyakran idézett ENSZ-jelentés miatt, mely szerint az, hogy Aszad seregei 3500 polgárral végeztek, leginkább ellenzéki forrásokon alapszik, más források ezt nem erősítik meg.” Eközben arra figyelmeztetett, hogy „az amerikaiakat aggaszthatja az, ami Szíriában történik. Ez egy olyan be nem jelentett háború lehet, mint amilyen Líbiában folyik, de annál sokkal, de sokkal rosszabb.”[41]

    A 2012. januárban Damaszkuszban kivégzett Mohammed al-Awwad vezérezredes temetési menete.

    2012. januárban Aszad elkezdett nagy hatótávolságú tüzérségi erőket bevetni a lázadók ellen, ami a válogatás nélküli lövöldözés hatására polgári lakóépületek megsemmisítéséhez vezetett.[42][43] Ekkorra leapadtak a napi tüntetések, helyeiket a fegyveres összetűzések vették át.[44] Januárban fokozódtak az összecsapások Damaszkusz külvárosai körül, és ekkorra már megszokottá vált, hogy a hadsereg tankokat és tüzérséget vet be. A zabadáni harcok 2012. január 7-én kezdődtek, mikor a hadsereg lerohanta a várost, mert ezzel akarta kiirtani az FSA ottani jelenlétét. A csata eső fázisa január 18-án tűzszünet aláírásával ért véget, mely szerint a város a Szabad Szíriai Hadsereg ellenőrzése alatt maradt.[45] Az FSA ezután megtámadta a közeli Dúmát.[46] A városban a harcok január 21. és 30. között folytak, minek a végén a felkelőknek a hadsereg ellentámadása miatt ki kellett vonulnia a városból. Bár a Hadsereg a legtöbb kerületet visszafoglalta, az elszórt harcok folytatódtak.[47] Január 29-én elharapóztak a harcok Rasztanban, mikor a város ellenőrző pontjain állomásozó több tucatnyi katona dezertált, és tüzet nyitott a kormányhoz hű állományra. Az ellenzék február 5-re teljesen ellenőrzésük alá vonták a várost és a környezőterületeket.[48]

    Február 3-án a hadsereg egy nagyobb offenzívát indított Homszban, hogy visszafoglalja a felkelők kezén lévő környező területeket. Márciusban, több hétnyi tüzérségi támadás és heves utcai összecsapások nyomán a hadsereg elfoglalta Baba Amr kerületét, Március végére a hadsereg féltucatnyi kerületet visszaszerzett, így már a város 70%-át tartották ellenőrzésük alatt.[49] Március 14-re a Szíriai Hadsereg több napnyi harc árán Idlib városából sikeresen kiűzte a lázadókat.[50] Április elejére a harcok becsült áldozatainak száma aktivisták szerint elérte a tízezret.[51] 2012. áprilisban Aszad seregei elkezdtek harci helikoptereket bevetni a felkelők ellen.[42]

    2012. elején Az ENSZ és az Arab Liga közös megbízottjaként Kofi Annan érkezett a helyszínre. Mind az általa levezetett béketárgyalásokat mind a békeszerződés aláírását sikerült tető alá hozni, de a felek ezután is folytatták a harcaikat.[11]

    Következmények

    Bővebben: A szíriai polgárháború 2012–2013-as eszkalálódása
    Lásd még: A szíriai polgárháború lefolyása (2012. május–augusztus), A szíriai polgárháború lefolyása (2012. szeptember–december), A szíriai polgárháború lefolyása (2013. január–április) és A szíriai polgárháború lefolyása (2013. május–december)

    Kofi Annan speciális küldött az ENSZ felhatalmazásával béketervet készített elő, de a fegyvertelen békefenntartók sok problémával találták szemben magukat. 2012. június elején megkezdődött a polgárháború legvéresebb szakasza, mikor a harcok az összes városra átterjedtek, és addig soha nem látott mértékben megnőtt a halálos áldozatok száma. Folytatódtak a válogatás nélküli, gyermekekre is kiterjedő letartóztatások.[52]

    Jegyzetek

    1. ↑ „Defecting troops form 'Free Syrian Army', target Assad security forces”, The World Tribune. [2011. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 13.) 
    2. ↑ „Syrian Rebels Plot Their Next Moves: A TIME Exclusive”, TIME, 2012. február 11.. [2013. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. április 19.) 
    3. ↑ Staff, By the CNN Wire: Sources: Annan, Clinton to meet about Syria - CNN.com
    4. ↑ „Lebanon's Most Wanted Sunni Terrorist Blows Himself Up in Syria”, Yalibnan, 2012. április 23. (Hozzáférés: 2012. május 17.) 
    5. ↑ Graeme Smith: Syrians in Ontario give rebels reinforcements from afar. The globe and mail, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
    6. ↑ 2566 biztonságis (2011. március 15. – 2012. március 20.),[1] 1291 biztonságis (március 21. – június 21.),Archived copy. [2012. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.) összesen hivatalosan 3857 halott
    7. ↑ A VDC honlapja szerint 1093 volt katonai felkelőt öltek meg,[2] közülük 113-at Homsz kormányzóságban [3] Egy újságban az FSA egyik parancsnoka azt mondta, összességében több mint 2000 volt katonát és rendőrt öltek meg csak Homsz kormányzóságban.Archived copy. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 25.) Ez alapján a felkelők oldalán meghaltak száma legalább 2980
    8. ↑ A Syrianshuhada honlap szerint a hadsereg 1398 egykori tagját ölték meg, akik közül 163-mal Homsz kormányzóságban végeztek. [4] Archiválva 2017. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Egy újságban az FSA egyik parancsnoka azt mondta, összességében több mint 2000 volt katonát és rendőrt öltek meg csak Homsz kormányzóságban. Archived copy. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 25.) ez alapján a felkelők oldalán meghaltak száma legfeljebb 3235 lehetett
    9. ↑ Hanania, Ray: Syria Medical Crisis Relief Efforts To Be Held At The Suburban Collection Showplace. Aams.blogspot.com, 2012. április 6. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
    10. ↑ „UN: Syria now in a civil war”, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2011. december 26.) 
    11. ↑ a b (2012. június 1.) „Deadly Reprisals: deliberate killings and other abuses by Syria's armed forces”, Kiadó: Amnesty International. [2012. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.) 
    12. ↑ http://www.bbc.com/news/world-middle-east-13677200
    13. ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
    14. ↑ http://ca.reuters.com/article/topNews/idCATRE7553AI20110606
    15. ↑ https://www.washingtonpost.com/world/syria-claims-security-forces-killed-by-protesters/2011/06/06/AGJuYNKH_story.html
    16. ↑ Landis, Joshua: Free Syrian Army Founded by Seven Officers to Fight the Syrian Army. Syria Comment, 2011. július 29. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
    17. ↑ „Defecting troops form 'Free Syrian Army', target Assad security forces”, 2011. augusztus 3.. [2011. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 29.) 
    18. ↑ „Syrian army kills at least 95 in Hama: activist”, Dawn, 2011. július 31. (Hozzáférés: 2015. június 7.) 
    19. ↑ „Syria News”, The New York Times (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.) 
    20. ↑ Rania Abouzeid: In Blow to Opposition, a Dissident Syrian Army Officer is Captured. TIME, 2011. szeptember 15. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
    21. ↑ Mass Torture Photo is likely for Hussein Harmoush. Zaman al-Wasl, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
    22. ↑ Oweis, Khaled Yacoub. „Tank, navy attack on Syria's Latakia kills 26-witnesses”, 2011. augusztus 14.. [2011. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.) 
    23. ↑ „Syrian forces kill seven protesters as Muslims celebrate first day of Eid”, Al Arabiya, 2011. augusztus 30.. [2018. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. február 1.) 
    24. ↑ „Syria forces storm main town, fight defectors-residents”, 2011. szeptember 27.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 17.) 
    25. ↑ „Syria: 'Hundreds of thousands' join anti-Assad protests”, BBC, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.) 
    26. ↑ Oweis, Khaled Yacoub. „Dissident Syrian colonel flees to Turkey”, 2011. október 4.. [2015. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.) 
    27. ↑ a b Holliday, Joseph (2011. december 1.). „The Struggle for Syria in 2011”. Institute for the Study of War. 
    28. ↑ Yezdani, İpek. „Syrian rebels: Too fragmented, unruly”, Hürriyet Daily News, 2012. szeptember 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.) 
    29. ↑ Syria sends extra troops after rebels seize Idlib: NGO. Ahram
    30. ↑ „Activist group: Fourteen killed in Syrian violence”, The Jerusalem Post, 2011. október 13. (Hozzáférés: 2012. február 8.) 
    31. ↑ „Activists: Syrian forces fight defectors; 5 killed”, The Hindu, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2012. május 23.) 
    32. ↑ „Assad forces fight deserters at northwestern town”, 2011. október 25. (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.) 
    33. ↑ „11 troops killed as UN chief urges end to Syria violence”, NDTV, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2013. július 22.) 
    34. ↑ Assad regime set free extremists from prison to fire up trouble during peaceful uprising. The National, 2014. január 21. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
    35. ↑ Weiss, Michael: Trust Iran Only as Far as You Can Throw It. Foreign Policy, 2014. június 23. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
    36. ↑ „Pro-Assad Rally Shows Syrian Government Can Still Command Support”, The New York Times, 2011. október 20. 
    37. ↑ [5]
    38. ↑ Bakri, Nada. „New Phase for Syria in Attacks on Capital”, The New York Times, 2011. november 20. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.) 
    39. ↑ Bakri, Nada. „Syrian Army Defectors Reportedly Kill 27 Soldiers”, The New York Times, 2011. december 15. 
    40. ↑ „Syria unrest: Dozens of army deserters 'gunned down'”, BBC, 2011. december 20. 
    41. ↑ NATO vs. Syria By Philip Giraldi 19 December 2011, The American Conesrvative
    42. ↑ a b Observations on the Air War in Syria. Air & Space Power Journal, 2013. április 1.
    43. ↑ Syrian Air Force & Air Defense Overview. Institute for the Study of War, 2012. október 25.
    44. ↑ Neil MacFarquhar. „Syrian Protesters Emerge Amid Clashes and Bombing During a Holiday Cease-Fire”, The New York Times, 2012. október 26. (Hozzáférés: 2014. január 16.) 
    45. ↑ Sly, Liz. „Syria's Zabadani is 'liberated', but for how long?”, The Washington Post, 2012. január 21. 
    46. ↑ „Para los que aún viven en Siria, la rutina está marcada por el miedo y el horror”, The New York Times , 2015. szeptember 16. (spanish nyelvű) 
    47. ↑ Yacoub, Khaled. „Assad troops fight back against Syria rebels”, 2012. január 30.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.) 
    48. ↑ „Syria – Mar 4, 2012 – 11:48”, Al Jazeera, 2012. március 4. 
    49. ↑ „Syria 'more than 11,000 killed in 13 months'”, The Telegraph, 2012. április 16. (Hozzáférés: 2015. június 7.) 
    50. ↑ „Syrian troops retake opposition stronghold”, Al Jazeera, 2012. március 14. 
    51. ↑ „Syria agrees to Kofi Annan's April 10 peace deadline, UN Security Council told”, Metro, 2012. április 2. 
    52. ↑ Syria: Repression continues despite Annan plan hopes. Amnesty International, 2012. április 3. (Hozzáférés: 2012. június 30.)
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_szíriai_polgárháború_korai_lázadási_szakasza&oldid=23898533”