Ugrás a tartalomhoz

A sevillai borbély (Paisiello)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sevillai borbély
(Il barbiere di Siviglia)
opera
Mari Eriksmoen és Pietro Spagnoli, Theater an der Wien, 2015
Mari Eriksmoen és Pietro Spagnoli, Theater an der Wien, 2015
Eredeti nyelvolasz
Alapmű
ZeneGiovanni Paisiello
LibrettóGiuseppe Petrosellini
Felvonások száma3 felvonás
Főbb bemutatók
A Wikimédia Commons tartalmaz A sevillai borbély témájú médiaállományokat.

Il barbiere di Siviglia, ovvero La precauzione inutile (A sevillai borbély, vagy a hiábavaló elővigyázat) egy vígopera, mely Giovanni Paisiello műve, a librettó írója Giuseppe Petrosellini, bár az ő neve nem azonosítható a címlapon.

Az opera ősbemutatójára 1782. szeptember 26-án került sor (a régi orosz naptár szerint szeptember 15.) a cári udvarban, Szentpéterváron. Egy átdolgozása Pierre Beaumarchais Le Barbier de Séville című játékának.

Az opera teljes címe így szól: Il barbiere di Siviglia, ovvero La Precauzione inutile, dramma giocoso per musica tradotto liberamente dal francese, da rappresentarsi nel Teatro Hotel corte del, l ' anno brit 1782.[1] (Fordítása: A Sevillai Borbély, vagy A Hiábavaló Elővigyázat, komikus dráma, szabadon fordított francia zene, bemutató a Császári Udvari Színházban, 1782. évben.)

A történet lényegében követi az eredeti Beaumarchais-játékot, illetve néhány helyen közvetlenül fordítja a dalokat, valamint a párbeszédet. A cselekmény a Paisiello és a Rossini változataiban nagyon hasonlítanak egymásra, enyhe különbségeket fedezhetünk fel.[2] Petrosellini szövegkönyvében kisebb szerepe van a komikumnak viszont jobban kihangsúlyozza a szerelmi történetet.[3]

Előadásai

[szerkesztés]

Számos zenei adaptáció előzte meg a Paisiello Il barbiere di Siviglia című művét, de Paisiello vígoperája volt az első, amellyel széles körű sikert ért el. Ezt követően több városban megrendezték az opera premierjét a következő években, köztük[1] Bécsben, ahol Il Barbiere öt helyszínen játszott 1783-tól 1804-ig, mind olasz és német nyelven, közel 100 előadást játszottak, Nápolyban (1783), Varsóban, Prágában, Versailles-ban (1784), Kasselben, Pozsonyban, Mannheimben (1785), Liège-ben, Kölnben[4] (1786), Madridban, illetve az 1787-es előadásra Nápolyban, a Teatro dei Fiorentiniben az opera lecsökkent három felvonásra, és Pasiello írt három új számot: La carta che bramate Rosinának, Serena il bel sembiante Almavivának, és a finálé egy cselekmény volt.[5] 1788-ban az operát előadták Berlinben, majd Londonban, Párizsban (1789), Lisszabonban (1791), Brüsszelben (1793), Stockholmban (1797), New Orleansben (1801).

1789-ben Mozart a Schon lacht der holde Frühling (K. 580) áriát ajánlotta sógornőjének, Josepha Hofernek, aki Rosinát helyettesítette az eredeti 3. felvonásban (Già riede primavera). Bár ez hiányzik, csak a záró ritornell van meg, a hiányos hangszerelés arra utal, hogy sosem volt használva.[6]

Az opera bizonyult Paisiello legnagyobb sikerének. Még Gioachino Rossini saját verziójának 1816-os premierje után is A sevillai borbély Paisiello változatában népszerűbbnek bizonyult az összehasonlításban. Idővel azonban ez a helyzet megváltozott. Ahogy Rossini változata népszerűséget szerzett, Paisiellojé ezzel párhuzamosan csökkent, egészen addig a pontig, amikor kivágták a repertoárból.

Paisiello verziója megújult a későbbi években, beleértve Párizst (1868), Torinót (1875), Berlint (1913) és Monte Carlót is (1918). 2005-ben a Bampton Klasszikus Operában adták elő angolul.

Szerepek

[szerkesztés]
Szereplők Hang típusok Premier (lásd fent), 1782. szept. 15/26

(Vezényel: – )

Almaviva gróf Tenor Guglielmo Jermolli
Rosina Szoprán (Ганна Давія Бернуцці)
Bartolo Basszus Baldassare Marchetti
Figaro Bariton Giovanni Battista Brocchi
Don Basilio Basszus Luigi Pagnanelli
Giovinetto ('Ifjúság', Bartolo idős szolgája) Tenor
Svegliato ('Éberség', az álmos szolga) Basszus
Jegyző Basszus
Gondnok Tenor
"Alguazili vonós négyes" (rendőr) és szolgái"

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Loewenberg, Alfred, "Paisiello's and Rossini's Barbiere di Siviglia" (1939. április).
  2. Law, Joe K. (1986). „II barbiere di Siviglia. Giovanni Paisiello”. The Opera Quarterly 4 (1), 154–156. o. DOI:10.1093/oq/4.1.154. (Hozzáférés: 2007. október 14.)  
  3. Roderic Dunnet: The Barber of Seville (angol nyelven). Bampton Classical Opera, 2005. július 15. [2012. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 11.)
  4. In G. F. W. Grossmann's translation.
  5. Grove.
  6. NMA ii/7/4, available online via the Mozarteum

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Barber of Seville (Paisiello) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.