A sevillai borbély (Paisiello)
| A sevillai borbély (Il barbiere di Siviglia) | |
| opera | |
 | |
| Mari Eriksmoen és Pietro Spagnoli, Theater an der Wien, 2015 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Alapmű |
|
| Zene | Giovanni Paisiello |
| Librettó | Giuseppe Petrosellini |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz A sevillai borbély témájú médiaállományokat. | |
Il barbiere di Siviglia, ovvero La precauzione inutile (A sevillai borbély, vagy a hiábavaló elővigyázat) egy vígopera, mely Giovanni Paisiello műve, a librettó írója Giuseppe Petrosellini, bár az ő neve nem azonosítható a címlapon.
Az opera ősbemutatójára 1782. szeptember 26-án került sor (a régi orosz naptár szerint szeptember 15.) a cári udvarban, Szentpéterváron. Egy átdolgozása Pierre Beaumarchais Le Barbier de Séville című játékának.
Az opera teljes címe így szól: Il barbiere di Siviglia, ovvero La Precauzione inutile, dramma giocoso per musica tradotto liberamente dal francese, da rappresentarsi nel Teatro Hotel corte del, l ' anno brit 1782.[1] (Fordítása: A Sevillai Borbély, vagy A Hiábavaló Elővigyázat, komikus dráma, szabadon fordított francia zene, bemutató a Császári Udvari Színházban, 1782. évben.)
A történet lényegében követi az eredeti Beaumarchais-játékot, illetve néhány helyen közvetlenül fordítja a dalokat, valamint a párbeszédet. A cselekmény a Paisiello és a Rossini változataiban nagyon hasonlítanak egymásra, enyhe különbségeket fedezhetünk fel.[2] Petrosellini szövegkönyvében kisebb szerepe van a komikumnak viszont jobban kihangsúlyozza a szerelmi történetet.[3]
Történelmi teljesítmény[szerkesztés]
Számos zenei adaptáció előzte meg a Paisiello Il barbiere di Siviglia című művét, de Paisiello vígoperája volt az első, amellyel széles körű sikert ért el. Ezt követően több városban megrendezték az opera premierjét a következő években, köztük[1] Bécsben, ahol Il Barbiere öt helyszínen játszott 1783-tól 1804-ig, mind olasz és német nyelven, közel 100 előadást játszottak, Nápolyban (1783), Varsóban, Prágában, Versailles-ban (1784), Kasselben, Pozsonyban, Mannheimben (1785), Liège-ben, Kölnben[4] (1786), Madridban, illetve az 1787-es előadásra Nápolyban, a Teatro dei Fiorentiniben az opera lecsökkent három felvonásra, és Pasiello írt három új számot: La carta che bramate Rosinának, Serena il bel sembiante Almavivának, és a finálé egy cselekmény volt.[5] 1788-ban az operát előadták Berlinben, majd Londonban, Párizsban (1789), Lisszabonban (1791), Brüsszelben (1793), Stockholmban (1797), New Orleansben (1801).
1789-ben Mozart a Schon lacht der holde Frühling (K. 580) áriát ajánlotta sógornőjének, Josepha Hofernek, aki Rosinát helyettesítette az eredeti 3. felvonásban (Già riede primavera). Bár ez hiányzik, csak a záró ritornell van meg, a hiányos hangszerelés arra utal, hogy sosem volt használva.[6]
Az opera bizonyult Paisiello legnagyobb sikerének. Még Gioachino Rossini saját verziójának 1816-os premierje után is A sevillai borbély Paisiello változatában népszerűbbnek bizonyult az összehasonlításban. Idővel azonban ez a helyzet megváltozott. Ahogy Rossini változata népszerűséget szerzett, Paisiellojé ezzel párhuzamosan csökkent, egészen addig a pontig, amikor kivágták a repertoárból.
Paisiello verziója megújult a későbbi években, beleértve Párizst (1868), Torinót (1875), Berlint (1913) és Monte Carlót is (1918). 2005-ben a Bampton Klasszikus Operában adták elő angolul.
Szerepek[szerkesztés]
| Szereplők | Hang típusok | Premier (lásd fent), 1782. szept. 15/26 (Vezényel: – ) |
|---|---|---|
| Almaviva gróf | Tenor | Guglielmo Jermolli |
| Rosina | Szoprán | (Ганна Давія Бернуцці) |
| Bartolo | Basszus | Baldassare Marchetti |
| Figaro | Bariton | Giovanni Battista Brocchi |
| Don Basilio | Basszus | Luigi Pagnanelli |
| Giovinetto ('Ifjúság', Bartolo idős szolgája) | Tenor | |
| Svegliato ('Éberség', az álmos szolga) | Basszus | |
| Jegyző | Basszus | |
| Gondnok | Tenor | |
| "Alguazili vonós négyes" (rendőr) és szolgái" | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Loewenberg, Alfred, "Paisiello's and Rossini's Barbiere di Siviglia" (1939. április).
- ↑ Law, Joe K. (1986). „II barbiere di Siviglia. Giovanni Paisiello”. The Opera Quarterly 4 (1), 154–156. o. DOI:10.1093/oq/4.1.154. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
- ↑ Roderic Dunnet: The Barber of Seville (angol nyelven). Bampton Classical Opera, 2005. július 15. [2012. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 11.)
- ↑ In G. F. W. Grossmann's translation.
- ↑ Grove.
- ↑ NMA ii/7/4, available online via the Mozarteum
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Barber of Seville (Paisiello) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.