A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma | |
Település | Debrecen |
Cím | 4032 Debrecen, Benczúr Gyula u. 6 |
Építési adatok | |
Építés éve | 1931–1932 |
Megnyitás | ravatalozó: 1932. július 15.[1] krematórium: 1951 |
Építési stílus | népies stílus |
Tervező | Borsos József |
Kivitelező | „Szél Géza és Fia” vállalat |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | épület |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma témájú médiaállományokat. | |
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma egy műemléki védelem alatt álló épületegyüttes, amelyet az tesz különlegessé, hogy krematóriumi része az első ilyen épület volt Magyarországon.
Előzmények
[szerkesztés]A 19. század második felében a városok növekvő népessége a századforduló táján, Nyugat-Európai mintára Magyarországon is felmerült – részben közegészségügyi okokból – a hamvasztásos temetés iránti igény. 1903-ban pályázatot írtak ki egy budapesti krematórium építésére,[2] ez azonban – többek közt a római katolikus egyház erős ellenállása miatt[3] – nem valósult meg. (Budapesten ezt követően 60 éven át nem is épült ilyen létesítmény, csak 1968-ban nyílt meg az Új köztemető krematóriuma.)
Építése
[szerkesztés]A fentieket tekintetbe véve végül az elsősorban protestánsok (reformátusok) által lakott Debrecenben épült fel Magyarország első krematóriuma.[3] (Ettől függetlenül megemlítendő, hogy a 19. században még a protestáns felekezetek is elutasították a halotthamvasztás gondolatát.)[3] Az 1928-ban területileg kijelölt,[4] új debreceni köztemetőben vált alkalmassá a ravatalozó a hozzá tartozó halotthamvasztó helyére. Az építkezést támogatta a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Baltazár Dezső és Szimonidesz Lajos evangélikus lelkész is.[3]
A komplexum tervezője Borsos József (1875–1952) Debrecen város főépítésze[5] volt, aki magyaros-népies stílusban készítette el (terveiben már 1923-ban)[3] egyik fő művét. Az épületet színes burkolótéglák és zománcozott dísztéglák borítják, emellett freskók, üvegmozaikok, szobrok is készültek hozzá[1] Haranghy Jenő, Holló László és ifj. Kovács János tervei szerint.[6] Az építési költségek körülbelül 600.000 pengőt tettek ki.[3] Borsos József személyesen felügyelte a kivitelezést, és ha kellett, visszabontatta a nem megfelelőnek ítélt épületrészeket.[7]
A kivitelezést a „Szél Géza és Fia” vállalat végezte el körülbelül 1 év alatt, 1931. május 12. és 1932. július 6. között.[1]
Üzembe helyezése
[szerkesztés]
Habár meglehetősen rövid idő alatt felépült a komplexum, csak a ravatalozó lett átadva a használatra. Mint kiderült, a helyi egyházi és polgári körök mégsem tudtak megbarátkozni a hamvasztás gondolatával (kifejezetten támadta Serédi Jusztinián esztergomi érsek és Ravasz László dunamelléki református püspök),[8] ezért 20 éven keresztül a krematórium nem üzemelt. Csak a kommunista hatalomátvételt követően, 1950. május 11-én döntött a Minisztertanács határozattal a létesítmény üzembe helyezéséről, ami 1951-ben meg is történt. (Az események hátterében az egyházi körök meggyengülése is állt.) 1951-ben mindössze 21 hamvasztást hajtottak végre. A sors iróniája, hogy a tervezőnek megadatott, hogy megérje a krematórium beüzemelését. Borsos rá egy évre, 1952-ben hunyt el 77 éves korában. (Őt magát nem hamvasztották el, sírja a krematórium előtt található.)[3][7]
A létesítmény napjainkban is működik, habár az eredeti, koksszal működő kemencék helyett újabb, számítógép vezérlésű, gáztüzelésű kemencéket építettek.[6] Az épület műemléki védelem alatt áll.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c https://www.dehir.hu/debrecen/kincsek-a-holtak-hazaban-seta-a-debreceni-koztemetoben-fotokkal/2015/07/25/
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarPalyazatokEpitomuveszet_1904_08/?pg=0&layout=s
- ↑ a b c d e f g Polgári, i. m.
- ↑ http://minden-ami-magyar.hu/kep.php?file=2005/20050411-224539-cbdf.txd&view=1&MAM=u0q6goqilvmc3nlj061s9fvbb3
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- ↑ a b https://www.aksd.hu/hirek/elet-a-holtak-hazaban
- ↑ a b http://debrecenikepeslapok.blogspot.com/2015/05/barangolas-majusi-koztemetoben.html
- ↑ Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3 [2]
- ↑ https://muemlekem.hu/muemlek/show/5220
Források
[szerkesztés]- Polgári Szilvia: Hamvasztás Magyarországon: a debreceni krematórium rövid története. In: Aetas, (31) 2. pp. 83-103. (2016)
- https://www.dehir.hu/debrecen/kincsek-a-holtak-hazaban-seta-a-debreceni-koztemetoben-fotokkal/2015/07/25/
- https://www.aksd.hu/hirek/elet-a-holtak-hazaban
- https://www.kozterkep.hu/6584/ii-szamu-ravatalozo-uvegablakai
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Debrecen szabad kir. város új köztemetője ravatalozó és hamvasztó épülete. Debrecen, 1933
- (szerk.) Seléndy Szabolcs: Temetőkert. Magyar és külföldi temetők története és művészete, fejfák, sírkövek, kolumbáriumok, a temetőkert díszítése és ápolása, a tervezés feladatai – jogok és kötelességek, sírgondozási szolgáltatások, növényválasztási tanácsok, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
- Rácz Zoltán: Borsos József és Debrecen korai modern építészete, Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1990, ISBN 963-260-0231
- Fővárosi Temetkezési Intézet Kegyeleti Múzeumának Tájékoztatója, Budapest, 1997
- Molnár József: Krematóriumokról In: Tér és forma, 1930. III. évfolyam, 8. szám [3]
- A Debreceni Köztemető és a „Tér és Forma” In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [4]
- A Debreceni Ravatalozó- és Krematórium-épületről In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [5]
- A Debreceni Köztemető és építményei In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [6]
- Bede Béla: Magyar szecessziós építészet 225 kiemelt épülettel, Corvina Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978-963-136-055-4, 196-197. o.
- (szerk.) Szőllősi Gyula – Letényi Árpád − Tóth Endre: Hajdú-Bihar temetőművészete, Hajdú-Bihar Megyei Tanács Műemléki Albizottsága, Debrecen, 1980
- Sz. Kürti Katalin: Holló László krematóriumi freskói és festett üvegablakai, Ethnica Kiadás, Debrecen, 2007, helytelen ISBN kód: 978-963-472-986-X