Az Új köztemető krematóriuma

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Új köztemető krematóriuma
Budapest–Rákoskeresztúri krematórium, Fővárosi Hamvasztóüzem
A krematórium romjai 2021 októberében
A krematórium romjai 2021 októberében
TelepülésBudapest X. kerülete
Cím1108 Budapest, Kozma utca 8-10.
Építési adatok
Építés éve1964–1967
Megnyitás1968 májusa
Bezárás2007. január 1.
Építési stílusmodern stílus
TervezőPomsár János
Hasznosítása
Felhasználási területépületegyüttes
Elhelyezkedése
Az Új köztemető krematóriuma (Budapest)
Az Új köztemető krematóriuma
Az Új köztemető krematóriuma
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 32″, k. h. 19° 11′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 32″, k. h. 19° 11′ 26″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Új köztemető krematóriuma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Új köztemető krematóriuma, olykor Budapest–Rákoskeresztúri krematórium, Fővárosi Hamvasztóüzem a főváros első hamvasztóüzeme volt a Budapesti Temetkezési Intézet kezelésében, amely 1968-ban nyílt meg. Ma már nem üzemel.

Története[szerkesztés]

A használaton kívüli krematórium

A főváros növekedésével és a temetkezési szokások megváltozásával már a 19. század végén felmerült egy nagy budapesti krematórium építésének gondolata.[1] 1903-ban, majd 1915-ben pályázatot is írtak ki rá, azonban a számos terv egyike sem valósult meg, részben a tervekben szereplő épületek túldíszítettsége,[2] részben a korabeli világi és egyházi közgondolkodás ellenséges volta miatt.[3]

Bővebben: Székesfővárosi krematórium

Nem is épült Budapesten krematórium egészen az 1960-as évekig, annak ellenére, hogy Debrecenben már 1951-től működött ilyen létesítmény. Végül a főváros mégis az építése mellett döntött, és 1964–1967 között felépült,[4] majd 1968 májusában a rákoskeresztúri Új köztemető területén megnyílt a Pomsár János (1931–2018) tervei szerint épült nagy budapesti krematórium.[5] A létesítmény kapudomborműveit Bohus Zoltán készítette.[6]

„Gyász, Krematórium” című művével került be Urbán Ádám PéldaKÉPek sorozatába
Az Új köztemető térképe. A krematórium a 124. parcellánál található

Az 1980-as években nagy port kavart a hamvasztó működésével kapcsolatban napvilágra került hiányosságok sora. 1980 és 1983 között Tímár Péter fényképész Gyász címmel fotósorozatot készített, amely rámutatott – finoman szólva – a halottakkal való nem megfelelő, kegyeletsértő bánásmódra a dolgozók részéről. (Egymásra dobált, vagy éppen felfordított koporsók, kilógó fejek, kezek, lábak, stb.) Nem sokkal később nyilvános kiállítás is nyílt a fényképekből, amelyet azonban a főváros mindössze két nap után be is záratott.[5][7] (Érdekesség, és Tímár megítélésnek pozitív változását mutatja, hogy 2012-ben pont ezzel a felkavaró sorozatával került be Urbán Ádám PéldaKÉPek című sorozatába.)

1991-ben Erdélyi István újságíró az úgynevezett Tranger Kristóf-ügyben[8] folytatott nyomozása során tekinthetett bele bővebben a krematórium napi „munkáiba”. Több interjút is készített, amelyekben megszólaltak a krematórium munkatársai, beleértve Takács István, a krematórium akkori vezetőjét. Erdélyi úgy találta, hogy sok mindenért nem a krematórium dolgozói a felelősek, hanem a kórházak, amelyek sokszor kegyeletsértő módon (pl. felnőttet ruha nélkül, kisbaba holttestet nejlon szatyorba dobva) küldenek be a krematóriumba. Kutatásait Árván a krematóriumban című könyvében foglalta össze.[9]

Ugyanerről az időszakról egy magát pontosabban meg nevezni nem akaró, K. J. monogramú temetkezési dolgozó is beszámolt 2003-ban a Gondola.hu elektronikus hírportálnak, aki a fentiek mellett (amit személyesen is látott elmondása szerint), még borzalmasabb dolgokat is hallott munkatársaitól akkoriban.[10]

1987-ben Radó Dezső A temető csendje című riportkötetében közölt egy beszélgetést Egy nap a krematóriumban címmel, amely az Új köztemető hamvasztóüzemével kapcsolatban mutatta be a dolgozók napi munkáját, a krematóriumról való vélekedéseit.[11] Ugyanez a téma szerepelt Réz Kata Életre ítélve című könyvében is (1999).[12]

A halotthamvasztó közel 40 éven át működött. Az ezredforduló idejére meglehetősen leromlott műszaki állapotba került, felújítása jelentős anyagi forrásokat igényelt volna. Egyszerűbbnek látszott új egységet építeni, ezért a bezárása mellett döntöttek. Ez 2007. január 1-jén történt meg.[6] A létesítmény fennállása alatt közel 2 millió embert hamvasztott el.[5] Szerepét a csömöri krematórium vette át.

A kiürített, omladozó épületeket azonban nem bontották el. Napjainkra a természet kezdi visszahódítani. 2021-ben Hajner Gyula, a szellemvarosok.blog.hu munkatársa videófelvételt készített a kísérteties helyről.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://www.temetkezesszolgaltatas.hu/hir/403/a-magyar-hamvasztas-tortenete-kezdetek
  2. ↑ Magyar pályázatok, i. h.
  3. ↑ Archivált másolat. [2021. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 13.)
  4. ↑ https://mek.hu/index.php?id=44609
  5. ↑ a b c d Elhagyatva: Fővárosi Hamvasztóüzem – Krematórium. Szellemvarosok.blog.hu. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  6. ↑ a b https://www.kozterkep.hu/42993
  7. ↑ https://maimanohaz.blog.hu/2016/09/18/egy_betiltott_fotokiallitas_kepei_timar_peter_gyasz_1980-1983
  8. ↑ 1990 októberében elhunyt a 15 hónapos Tranger Kristóf. Holttestét a Mária utcai Patológiai Intézetbe szállították, majd átadták a Budapesti Temetkezési Vállalatnak elhamvasztásra. A hamvakat november folyamán kiadták a gyászoló szülőknek, akik eltemették azokat. Decemberben kiderült, hogy a gyermek holtteste még mindig a kórbonctani intézetben van. Ott orvosok mellett a szülők azonosították, majd a test elhamvasztásra került. Nem sikerült viszont kideríteni a nyomozás során, hogy pontosan melyik kisbaba holtteste lett először elhamvasztva Tranger Kristóf néven a valódi Tranger Kristóf helyett. A krematórium munkatársa személyesen erősítette meg az Erdélyi Istvánnal folytatott beszélgetésében, hogy november elején egy „fehér rugdalózóba” öltöztetett, hasonlóan 15 hét körülinek kinéző (természetesen a krematórium munkatársai által közelebbről nem ismert) kisbaba holtteste valóban el lett hamvasztva, és az ő hamvait adták ki – tévesen – Tranger Kristóf szüleinek. Bővebben: Elcserélt halott gyermekek – Kit vagy mit temettek el? In: Pesti Hírlap, 172. sz. 1991. július 24., 5. o.
  9. ↑ Árván a krematóriumban, Danubius Kódex Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7434-09-7
  10. ↑ Szent Mihály lován – történelem a temetőben. Gondola.hu. [2021. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  11. ↑ Radó Dezső: A temető csendje. Riportok és meditációk a temetkezésről, Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, 1987, ISBN 963-602-425-1, 101-111. o.
  12. ↑ Réz Kata: Életre ítélve, RÉBISZ Kiadói Bt., Budapest, 1999, ISBN 963-85813-1-x

Források[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Új_köztemető_krematóriuma&oldid=26360841”