Ugrás a tartalomhoz

292-es számú nyírfakéreg-levél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 292-es számú nyírfakéreg-levél a legrégebbi ismert dokumentum, amelyet a finn-permi nyelvcsalád nyelvén írtak, ezzel pedig a legkorábbi finn nyelvemlék.

Ez a dokumentum az 1200-as évek elejéről származik. Az 1957-es ásatások során Novgorod városában Artemiy Artsichovsky által vezetett szovjet expedíció találta meg. [1]

A dokumentumban használt nyelv vélhetően a mai oroszországi Karél Köztársaság Olonyec járás területén beszélt nyelv archaikus formája, pontosabban a karéliai nyelv egyik dialektusa.

Átírás

[szerkesztés]
Az eredeti nyírfakéreg


A szöveg cirill ábécével van írva, a nyelv egy archaikus finn nyelv karéliai nyelvjárása. A cirill szöveg átirata így néz ki:

юмолануолиїнимижи

ноулисѣханолиомобоу

юмоласоудьнииохови

Értelmezései

[szerkesztés]

Jurij Jeliszejev szerint

[szerkesztés]

A szöveget Jurij Jeliszejev írta át latin ábécére 1959-ben [2] és fordította le modern finnre: 

jumolanuoli ï nimizi
nouli se han oli omo bou
jumola soud'ni iohovi

Hozzávetőleges jelentés finnül: 

Jumalannuoli, kymmenen [on] nimesi
Tämä nuoli on Jumalan oma
Tuomion-Jumala johtaa.

Hozzávetőleges jelentése magyarul: 

Isten nyila, tíz neved
[E] nyíl Isten sajátja
A végzet Istene vezet

Jeliszejev azt állítja, hogy ez egy villámlás elleni védelmet célzó megidézés/segélykérés, amit szerinte a "tíz neved" megfogalmazás bizonyít.

A babonás hiedelem szerint egy tárgy nevének ismerete hatalmat ad az embernek a szóban forgó tárgy felett.

Martti Haavio szerint

[szerkesztés]

A dokumentum helyesírása nem használ szóközt a szavak között, ami azt jelenti, hogy a szöveg különböző módon osztható meg. Martti Haavio más értelmezést ad egy 1964-es cikkben, ahol feltételezi, hogy a szöveg eskü:[3] 

jumolan nuoli inimizi
nouli sekä n[u]oli omo bou
jumola soud'nii okovy

Hozzávetőleges jelentés finnül: 

Jumalan nuoli, ihmisen
nuoli sekä nuoli oma. [
Tuomion jumalan kahlittavaksi.]

Hozzávetőleges jelentése magyarul: 

Isten nyila, emberé/férfié
Nyíl, és saját nyila
Végzet Istene által leláncolva

Yevgeny Khelimsky szerint

[szerkesztés]

Jevgenyij Khelimszkij professzor 1986-os munkájában[4] bírálja Haavio értelmezését, és a harmadik ismert tudományos értelmezést adja, mivel úgy véli, hogy a levél Jeliszejevhez hasonlóan segélykérés:[3] 

Jumalan nuoli 10 nimezi
Nuoli säihä nuoli ambu
Jumala suduni ohjavi (johavi?)

Ennek az értelmezésnek a finnre fordítása valahogy így nézne ki: 

Jumalan nuoli 10 nimesi
Nuoli säihkyvä nuoli ampuu
Suuto-Jumala (Syyttö-Jumala)† ohjaa (johtaa?)

Hozzávetőleges jelentése magyarul: 

Isten nyila, 10 a neved
Nyíl villámló nyilat lő
Isten vádja/szidalma (Syyttö-Jumala)† irányít (vezet?)

† A Syyttö-Jumala jelentheti azt is, hogy "Istent hibáztatja" vagy azt, hogy "Isten, aki hibáztatja". A modern finnben a syyttää jelentése vádolni vagy hibáztatni.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az angol Wikipédia anyagán alapul.

  1. ↑ А.В. Арциховский, В.И. Борковский. Новгородские грамоты на бересте (из раскопок 1956 - 1957 гг.). М.: Из-во Акад. Наук СССР, 1963.
  2. ↑ Елисеев Ю. С. Древнейший письменный памятник одного из прибалтийско-финских языков.— Изв. АН СССР. Отд-ние лит. и языка, 1959, т. 18, Вып. 1, с. 65—72. 
  3. ↑ a b Written information on Karelians by S. I. Kochkurkina, A. M. Spiridonov, T. N. Jackson, 1996 (orosz) 
  4. ↑ Хелимский Е. А. О прибалтийско-финском языковом материале в новгородских берестяных грамотах. In the book Янин В. Л., Зализняк А. А. Новгородские грамоты на бересте (из раскопок 1977—1983 гг.): Комментарии и словоуказатель к берестяным грамотам (из раскопок 1951—1983 гг.) / АН СССР. Отд-ние истории. — М.: Наука, 1986. — С. 254—255.) 

Ide vonatkozó irodalom

[szerkesztés]
  • Jelisejev, J. S. Vanhin itämerensuomalainen kielenmuistomerkki, Virittäjä-lehti 1961: 134
  • Jelisejev, J. S. Itämerensuomalaisia kielenmuistomerkkejä (Zusammenfassung: Ostseefinnische Sprachdenkmäler), Virittäjä-lehti 1966: 296 [1]
  • Martti Haavio The Letter on Birch-Bark No. 292, Journal of the Folklore Institute, 1964. doi:10.2307/3814030
  • Haavio, Martti, Tuohikirje n:o 292. Vanha suomalaisen muinaisuskonnon lähde, Virittäjä-lehti 1964: 1 [2]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/292-es_számú_nyírfakéreg-levél”