2,6-Diklóranilin
| 2,6-Diklóranilin | |
| |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 608-31-1 |
| PubChem | 11846 |
| ChemSpider | 11353 |
| EINECS-szám | 210-160-5 |
| ChEBI | 46630 |
| SMILES | C1=CC(=C(C(=C1)Cl)N)Cl |
| InChI | 1S/C6H5Cl2N/c7-4-2-1-3-5(8)6(4)9/h1-3H,9H2 |
| InChIKey | JDMFXJULNGEPOI-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 775084 |
| Gmelin | 201088 |
| UNII | KG3RW7NW6M |
| ChEMBL | 28368 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H5Cl2N |
| Moláris tömeg | 162,02 g/mol |
| Megjelenés | fehér színű, szilárd anyag |
| Olvadáspont | 39 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A 2,6-diklóranilin szerves vegyület, a C6H3Cl2NH2 képletű hat diklóranilin izomer egyike. Színtelen vagy fehér színű, szilárd anyag. Származékai többek között a klonidin és a diklofenák nevű gyógyszerek.
Előállítása
[szerkesztés]2,6-Diklórnitrobenzol hidrogénezésével állítják elő.[1]
Laboratóriumban szulfanil-amid halogénezésével, majd a kapott termék deszulfonálásával is előállítható.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Amines, Aromatic, Ullmann’s Encyclopedia of Industrial Chemistry. Wiley-VCH. DOI: 10.1002/14356007.a02_037 (2005)
- ↑ Margaret K. Seikel (1944). „2,6-Dichloroaniline and 2,6-Dibromoaniline”. Org. Synth. 24, 47. o. DOI:10.15227/orgsyn.024.004.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2,6-Dichloroaniline című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.