Álkaszáspókfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Álkaszáspókfélék
A nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides)
A nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Család: Álkaszáspókfélék (Pholcidae)
C. L. Koch, 1851
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú kategóriát.

A nagy álkaszáspók előteste, amelynek elülső részén jól láthatók a szemek: három–három nagyobb szem oldalsó helyzetben, középen pedig két kisebb
A nagy álkaszáspók kusza hálója
Legyet zsákmányoló álkaszáspók
Az álkaszáspókokra jellemző vibrotropizmus: a megzavart állat gyors himbálózásba kezd
A pincés álkaszáspók petecsomójával
A nagy álkaszáspók nemrég kikelt porontyaival

Az álkaszáspókfélék (Pholcidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának, a pókok (Araneae) rendjének, ezen belül pedig a főpókok (Araneomorphae) alrendjének egyik családja. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Főleg trópusi elterjedésű pókok, a mérsékelt övben kevesebb fajuk él, de mivel igen jól alkalmazkodnak az ember közelségéhez, igen gyakoriak.

Elnevezésük[szerkesztés]

Az magyar álkaszáspók elnevezés arra utal, hogy a családba tartozó pókok külleme megtévesztően emlékeztet a kaszáspókokéra (Opiliones): testükhöz képest lábaik rendkívül hosszúak és vékonyak. Valójában azonban nincsenek szorosabb rokonságban a kaszáspókokkal, amelyek a pókszabásúak osztályán belül különálló rendet alkotnak, nem tartoznak a szűkebb értelemben vett pókok közé, azaz az Araneae rendbe.

Elég jól megkülönbözteti az álkaszás- és a kaszáspókokat, hogy míg az előbbiek elő- és utótestét nyélszerű szűkület választja el egymástól, addig az utóbbiaknál széles alappal kapcsolódik egymáshoz a két testtáj. Továbbá a kaszáspókok potrohán szabad szemmel is felismerhető a szelvényezettség, amely az álkaszáspókoknál egyáltalán nem jellemző.

Az álkaszáspókfélék tudományos elnevezése, a Pholcidae a Pholcus nem nevéből származik, amely a görög pholkosz ‛csámpás, sánta’ szó latinosított változata. A név vélhetően arra utal, hogy az álkaszáspókok eléggé ügyetlenül mozognak hosszú, szétálló lábaikkal.

Megjelenésük[szerkesztés]

0,6–10 mm hosszúságú testük – mint más pókoknál is – jól elkülönülő elő- és utótestre tagolódik. Az utótest rövid, keskeny nyéllel ízesül az előtesthez. Az előtest jellemzően kerek, az utótest alakja lehet gömbölyded vagy nyúlánk, hengeres. Az előtest elülső részén általában 8 szem található, amelyek három csoportban helyezkednek el: 3–3 nagyobb méretű szem oldalsó helyzetben és 2 kisebb középütt. Némely fajnál a középső szempár hiányzik, így csak 6 szemük van. Alapszínük szürkésbarna, amelyet különböző alakú és intenzitású sötétebb foltok tarkítanak.

Az előtestről erednek rendkívül vékony, hosszú – legfeljebb 50 mm-es – lábaik. A lábaik hosszúságát annak tarsus (lábfej) részén lévő álízületek (álszegmensek) adják, amelyek a láb rugalmasságát is nagyban megnövelik. A lábakon tüskék nincsenek, de dús, finom, rövid szőrzet található rajtuk. A lábak végein három-három karom és fűrészes serték találhatók.

A nőstények utótestének hasi oldalán található a sötétebben pigmentált petelemez (epigynum). A hím tapogatólába (pedipalpus) viszonylag nagy méretű, feltűnő, komplex felépítésű.

Légzésük egy pár légzőnyíláson keresztül történik, amelyek a tracheatüdőbe (lemezes tüdőbe) vezetnek. Légcsőrendszerük nincs.

Életmódjuk[szerkesztés]

Különösen kedvelik a sötét és páradús zugokat: barlangokat, sziklarepedéseket, omladékokat, kövek és fakéreg alatti részeket. A hidegebb területeken élő fajok szinantrópok: főleg az ember közelében, lakásokban fordulnak elő, ahol különösen kedvelik a pincéket, kamrákat, istállókat, de a melegebb és szárazabb levegőjű szobákba, padlásokra is beköltöznek. Az emberhez való erős kötődésüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a hat hazai faj közül egyedül a kis álkaszáspók (Pholcus opiliones) szabad természetbeli előfordulását figyelték meg Magyarországon.

Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékukat jelentő kisebb repülő rovarokra. Ha zsákmány akad a hálóba, utótestükkel közelednek feléje, hosszú hátsó lábaikkal vezetett fonállal sűrűn körülszövik, majd az így mozgásképtelenné tett áldozatot utólag bénítják meg harapásukkal, majd annak pusztulása után kiszívják.

A nőstények lerakott petéiket hálóval lazán körbevett kokonba helyezik, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak.

Igen jellegzetes vibrotropizmusuk: a megrémült, veszélyt érzékelő álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, és így szinte láthatatlanná válik. Ezzel igyekszik megzavarni támadóját.

Nemeik[szerkesztés]

Az alábbi nemeket soroljuk az álkaszáspókfélék családjába.

Hazai fajaik[szerkesztés]

Közép-Európában, illetve Magyarországon 7 fajuk fordul elő.

A Holocnemus nemből egyetlen faj ismert hazánkban 2006 óta:

A Hoplopholcus nem egyedüli magyarországi faja:

A családnévadó Pholcus nem két faja él nálunk:

A Psilochorus nem egyetlen hazai faja 1992 óta ismert Magyarországról:

A Spermophora genusz hazai faja:

Irodalom[szerkesztés]