„Czóbel Béla” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Jellegzetesek portréi: linkek |
|||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
* [http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=504/ A szentendrei Czóbel-Múzeum] |
* [http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=504/ A szentendrei Czóbel-Múzeum] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterpaintings?ID=719&m_l_id=4&m_l_o_id=PUB.1001&h_t=Q3rDs2JlbCwgQsOpbGEncyBwYWludGluZ3M= Czóbel Béla képei] |
|||
{{DEFAULTSORT:Czobel Bela}} |
{{DEFAULTSORT:Czobel Bela}} |
||
A lap 2008. április 20., 15:42-kori változata
Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4. – Budapest, 1976. január 30.) Kossuth-díjas magyar festő, érdemes művész, kiváló művész.
Élete
1902-1906 között Nagybányán Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. Majd Münchenben és Párizsban tanult. A Fauves csoporttal állított ki a Salon d'Automne-ban. Dunoyer de Segonzac volt a barátja. Tagja volt a Nyolcak csoportjának. Az I. világháború idején (1914-1918) a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, majd a Freie Sezession tagja lett. Ez idő alatt kialakult stílusa, amelyben a kor hatása tükröződik.
Jellegzetesek portréi
1925-ben gyűjteményes kiállítása volt Berlinben. Utána Párizsba költözött, ahol 15 éven át dolgozott. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a Brummer Galleryben. 1934-ben a velencei Biennálén szerepelt. Budapesten is rendszeresen kiállított, 1923-ban elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját. 1939-ben, majd a háború alatt Szentendrén dolgozott. 1945 után telente Párizsban, nyáron Szentendrén festett.
Sok párizsi és budapesti kiállítás után galériája, a párizsi Galeria Zak megünnepelte 75. és 80. születésnapját. Szentendrén szobrot állítottak a művésznek, műveit állandó gyűjteményben mutatják be.
Művészetére jellemző
Arcképeit közvetlenül, könnyedén alakította. Az ábrázolt valódi személyiségét ragadta meg, néhány vonással és jóindulatú szemlélettel. Képei nem torzítanak, hanem összefoglalnak, és a lényeget emeli ki, ebben eltérnek a német expresszionizmustól. Kontúrjai nem zárnak, hanem bevezetnek a térbe, és formát adnak az alaknak.