„Zichy Mihály” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
|||
34. sor: | 34. sor: | ||
*[http://www.hung-art.hu/index-hu.html Hungart] |
*[http://www.hung-art.hu/index-hu.html Hungart] |
||
*[http://www.iparm-kap.sulinet.hu/ Zichy Mihály Iparművészeti, Ruahipari Szakképző Iskola és Kollégium] |
*[http://www.iparm-kap.sulinet.hu/ Zichy Mihály Iparművészeti, Ruahipari Szakképző Iskola és Kollégium] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=769 Zichy Mihály festményei - TerminArtors.com] |
|||
[[Kategória:Magyar festők]] |
[[Kategória:Magyar festők]] |
A lap 2007. október 5., 21:52-kori változata
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8e/Zichy_Mihaly_Petofi_megdics.jpg/220px-Zichy_Mihaly_Petofi_megdics.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f5/Mih%C3%A1ly_Zichy_Adam_Eva.jpeg/220px-Mih%C3%A1ly_Zichy_Adam_Eva.jpeg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/06/Michael_Zichy-love1.jpg/220px-Michael_Zichy-love1.jpg)
Zichy Mihály, zicsi és vásonkeői (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.): festő, grafikus.
Életpályája
1842-től jogot hallgatott Pesten. 1844-től Bécsben festészetet tanult. 1846-ban készült el Mentőcsónak című festménye.
1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/07/Mih%C3%A1ly_Zichy_The_Triumph_of_the_Genius_of_Destruction_1878.jpeg/220px-Mih%C3%A1ly_Zichy_The_Triumph_of_the_Genius_of_Destruction_1878.jpeg)
1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinói vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.
1874-től Párizsban élt. Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról.
1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott: Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, Lermontov, Gogol, Puskin illusztrációk; Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag.
A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).
Grúz kapcsolat
Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Illusztrációi jelntős hatással voltak a grúz művészekre is.[1] Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.
Irodalom
- Elek Artúr: Z. M. születésének századik évfordulóján (Nyugat, 1927)
- Lyka Károly: Z. M. emlékezete (Budapesti Szemle, 1928)
- Bényi László – B. Supka Magdolna: Z. M. (Budapest, 1953)
- Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága (Budapest, 1964)