„Henri Rousseau” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
* [http://www.rdl.com.lb/2004/q3/3961/arts.html Les grandes figures de l’art… Henri Rousseau, dit « le douanier »] |
* [http://www.rdl.com.lb/2004/q3/3961/arts.html Les grandes figures de l’art… Henri Rousseau, dit « le douanier »] |
||
* [http://museedesenfants.ecolint.ch/Peintres/Rousseau/Posters/expo.htm Quelques uns de ses tableaux] |
* [http://museedesenfants.ecolint.ch/Peintres/Rousseau/Posters/expo.htm Quelques uns de ses tableaux] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=917 Henri Rousseau festményei - TerminArtors.com] |
|||
{{Commons|Henri Rousseau|Henri Rousseau}} |
{{Commons|Henri Rousseau|Henri Rousseau}} |
||
A lap 2007. október 5., 20:39-kori változata
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d7/Rousseau09.jpg/300px-Rousseau09.jpg)
Henri Rousseau (teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, le Douanier Rousseau), (Laval, 1844. május 21. – Párizs, 1910. szeptember 2.) francia naiv festő
Jelentősége
Az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte: olyan avantgárd festők, mint André Derain vagy Henri Matisse is elismerték Rousseau-t.
Életrajza
Szerény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol fináncként dolgozott (innen a "vámos Rousseau" becenév).
1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort.) A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre-ba festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi "Salon officiel"-en még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Salon des Indépendants-on, ahol nem volt előválogató zsüri.
Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. En 1891-ben mutatta be első "dzsungelképét",Surpris ! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt. Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a festészet "alfája és omegája" (Alpha et d'Oméga de la peinture).
1888-ban, felesége halála után, anyagi helyzete nehézzé vált. Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak. 1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Noury-t vette feleségül. Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire vagy később Pablo Picasso.
Gangrénában halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban.
A "dzsungel"
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f5/Henri_Rousseau_008.jpg/300px-Henri_Rousseau_008.jpg)
A dzsungel mint téma, a képek egzotikus környezetbe, buja vegetáció közé helyezése Rousseau-t 1891-től egészen haláláig foglalkoztatta.
- A kígyóbűvölő nő (La Charmeuse de serpents), 1907, Louvre
- Tigris küzdelme egy bivallyal, (Combat de tigre et buffle), 1891
- Az álom (Le Rêve), 1910, Museum of Modern Art, New York
Tájképei
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/69/Henri_Rousseau_002.jpg/300px-Henri_Rousseau_002.jpg)
Főleg párizsi utcaképeket festett és tájképeket Párizs környékéről. Tájképei azért is naívnak tűnnek, mert a perspektivikus ábrázolás nyomai sem láthatók művein.
Arcképei
Számos arcképéről nem tudjuk, kit ábrázol. Kivétel pl. Pierre Loti arcképe ) Portrait de M. X (1910, KunstHaus, Zürich).
Az arcok kifejezéstelenek, az ábrázolt személyek zömök, esetenként súlyos testalkatúak.
Írásai
- Több színdarabot írt:
- Több magyarázó szöveget írta festményeihez, pl. Az alvó cigánylányhoz (Bohémienne endormie (1897).
Bibliográfia
- André Salmon, Henri Rousseau dit Le Douanier, Éd. Georges Crès, 1927.
- A. Basler, Henri Rousseau, sa vie, son œuvre, Librairie de France, 1927.
- Pierre Courthion. Henri Rousseau, le Douanier Éditions Albert Skira. Cette édition de 1944 comporte quelques erreurs dans la biographie du Douanier.
- Wilhem Uhde, Cinq maîtres primitifs – Rousseau – Louis Vivin – Camille Bombois – André Bauchant – Séraphine de Senlis, traduction de l'allemand par Mlle A. Ponchont, préface de Henri-Bing-Bodmer. Librairie Palmes – Philippe Daudy, éditeur, 1949.
- Henri Rousseau dit « Le Douanier » 1844-1910 – Exposition de son cinquantenaire – Galerie Charpentier, Paris, Galerie Charpentier 1961
- Henry Certigny, La vérité sur le Douanier Rousseau. Plon. 1961.
- La Vérité sur le Douanier Rousseau. Le Conseil municipal de Paris et les Artistes indépendants : 1882-1900, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Paris, 1971, d'Henry Certigny
- Henry Certigny, Le Douanier Rousseau et Frumence Biche, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Paris. 1973.
- Dora Vallier. Tout l'œuvre peint de Henri Rousseau, collection Les classiques de l'Art (Éditions Flammarion)
- Götz Adriani, Le livre de l'exposition de Tübingen 2001 (en anglais)
- Gilles Plazy, Le Douanier Rousseau, un naïf dans la jungle, Gallimard, Découvertes
- David Larkin, Rousseau, Éditions du Chêne
- Cornelia Stabenow, Rousseau, Éditions Taschen
- Rousseau, Découvrons l'Art (Cercle d'Art)
- (spanyolul) Angela Wenzel, Henri Rousseau, La Gitana Dormida
Külső hivatkozások
- Le rêve du Douanier Rousseau
- Les grandes figures de l’art… Henri Rousseau, dit « le douanier »
- Quelques uns de ses tableaux
- Henri Rousseau festményei - TerminArtors.com