Ülő Bika
Ülő Bika | |
![]() | |
Született |
1831[1][2][3][4][5] Grand River |
Elhunyt | 1890. december 15. (58-59 évesen)[3][4][6][7] Dakota Territory |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozása | törzsfőnök |
Tisztsége | törzsfőnök |
Halál oka | lőtt seb |
![]() | |
Ülő Bika aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ülő Bika témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d1/Indian_Chiefs_1875_1.jpg/265px-Indian_Chiefs_1875_1.jpg)
Ülő Bika (sziú nyelven: Tatanka Ijotake, angolul: Sitting Bull, 1831 – 1890. december 15.) amerikai indián sámán és a hunkpapa sziúk vezetője, aki mintegy 1200 sziú és sájen (cheyenne) harcosával 1876. június 25-én a Little Bighorn-i csatában megsemmisítő győzelmet aratott az amerikai hadsereg George Armstrong Custer által vezetett 7. lovasezrede fölött.
A sziúk felkelése azért tört ki, mert 1868-ban az Egyesült Államok kormánya elűzte a bennszülötteket az eredetileg nekik ítélt földjeikről, miután a területükön lévő Fekete-hegyekben aranyat találtak a pionírok. Ekkortól kezdődött el a sziúk üldöztetése.
Az amerikai kormány megtorlása elől Ülő Bika Kanadába vezette a törzsét, ahol 1881-ig éltek. 1881. július 20-án visszatért szülőföldjére, és harcosaival letette a fegyvert az amerikai csapatok előtt Fort Bufordnál, a Dakota Területen, a Yellowstone és Missouri folyók összefolyásánál. Az amerikai kormány amnesztiát ígért neki. Népével együtt a mai Standing Rock Sziú Rezervátum területére deportálták.
Életének későbbi szakaszában Ülő Bika Buffalo Bill bölényvadász és showman vadnyugati show-műsorával járta az országot, és nagy népszerűségnek örvendett. Amikor a közönséghez kellett szólnia, gyakran anyanyelvén megátkozta őket, a hallgatóság nagy tapsa közepette.
„ | Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él. | ” |
– Ülő Bika[8] |
Halála
Élete vége felé közel került a pajute származású vallási vezető Wovoka misztikus szellemtánc mozgalmához. Ő maga nem tartozott a mozgalom követői közé, de a hivatalos hatalom ezt a lépését fenyegetésként fogta fel. A kormány tisztviselői és a misszionáriusok felszólítása ellenére sem ítélte el nyilvánosan az új sziú vallást, és a táncolókat sem küldte vissza sátraikba. Ezért a rezervátumért felelős állami megbízott elrendelte Ülő Bika főnök letartóztatását a Standing Rock Rezervátumban. 1890. december 15-én hajnalban néhány önkéntes és az Egyesült Államok indián rendőrségének tagjai vették körül Ülő Bika a rezervátumban lévő házát. Letartóztatásának hírére gyülekezni kezdtek Ülő Bika haragos hívei, akik őt ellenállásra buzdították. Ekkor az idős főnök védekezni kezdett, amire lövöldözés robbant ki. A dulakodásban Ülő Bika és kedvenc fia, Varjúláb is életét vesztette. Ülő Bika holttestét a rendőrség elvitte Fort Yates-be (Észak-Dakota), és a katonai temetőben hantolták el.
Magyarul
- Robert M. Utley: A lándzsa és a pajzs. Ülő Bika élete és kora; ford. Hahner Péter / Black Elk: A szent pipa. Az oglala sziúk hét rítusa Fekete Jávorszarvas elbeszélésében; rögzítette, szerk. Joseph E. Brown, ford. Bökönyi Teodóra; Osiris, Bp., 2004 (Osiris könyvtár. Antropológia)
Képek
-
A sziú rezervátum Standing Rock térképe
-
Ülő Bika 1881-ben
-
Az 51 éves Ülő Bika 1882-ben, kezében békepipát tart
-
Ülő Bika és Buffalo Bill 1885-ben
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dictionary of Canadian Biography (angol és francia nyelven). University of Toronto Press. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Balogh Csaba: Észak -Amerikai indiánok titokzatos élete, Vagabund Kiadó, 2005