Sziú nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sziú nyelv az Észak-Amerika központi vidékén honos sziú nyelvcsaládba tartozó nyelv (ld. amerikai indián nyelvek). Kb. 33,000-en beszélik, részben az Egyesült államokban, részben Kanadában. Három főbb helyi változata van:

  1. lakota (másképpen lakȟóta, teton, teton sziú)
  2. nyugati dakota (másképpen jankton-janktonáj vagy dakȟóta)
    • jankton (Yankton, Iháŋktȟuŋwaŋ)
    • janktonáj (Yanktonai, Iháŋktȟuŋwaŋna)
  3. keleti dakota (ill. szanté-sziszéton vagy dakhóta)
    • szanté (Isáŋyáthi: Bdewákhathuŋwaŋ, Waȟpékhute)
    • sziszéton (Sisíthuŋwaŋ, Waȟpéthuŋwaŋ)

A fenti nyelvi felosztás szerint a lakota, dakota, és nakota nem más, mint egyetlen nyelv dialektusai, ahol a lakota = teton, dakota = szanté-sziszéton és a nakota = janktonáj. A nakota elnevezés ugyanakkor zavaros, mivel a jankton-janktonáj törzsek sohasem nevezték magukat nakotának, hanem a szantékhoz hasonlóan a dakota elnevezést használták. Emellett az assziniboin és sztóni (Stoney) törzsek beszélői használják magukra a nakoda és nakota elnevezéseket.

A dakota elnevezést antropológusok és állami hivatalok használják az összes sziú csoportra való hivatkozásként. A sziú szó az ottawa nyelvből származik és a jelentése: kígyó.


A sziú indiánok három etnikai csoportra - divízióra tagozódnak, amelyekben szintén kisebb csoportok találhatók. A divíziók az alábbiak:

  • Szanté divízió (dakota) (Isáŋyathi)
  • Jankton-Janktonáj divízió (nyugati dakota) (Iháŋkthuŋwaŋ-Iháŋkthuŋwaŋna)
  • Teton divízió (lakota) (Thítȟuŋwaŋ)

A Teton divízió tagjai alkotják az Ocshethi Sakowin-t (Očhéthi Šakówiŋ), azaz a Hét Tanácstűz Népét, amelynek a tagjai

  • az oglala,
  • a hunkpapa (húgpápá, hunkpapha),
  • a szihászapa,
  • a minikonzsu (mnikhóvozsu),
  • a brulé,
  • a szanzark (itázipcshó),
  • és az oóhenupa (two kettle)

törzsek. A Nagy Sziú Nemzet legnagyobb lélekszámú csoportja az oglala.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven: