Ölvedi László
| Ölvedi László | |
 | |
| Született | Ölveczky László 1903. május 22.[1] Érsekújvár |
| Elhunyt | 1931. június 21. (28 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ölvedi László, Ölveczky[3] (Érsekújvár, 1903. május 22. – Budapest, 1931. június 21.)[4] költő, publicista, Ölvedi János bátyja.
Élete
Ölvedi János és Noszkay Erzsébet fia. Középiskolai tanulmányait az érsekújvári Szent Ferenc-rendi katolikus gimnáziumban végezte, ahol 1921-ben érettségi vizsgát tett. Tizennyolc éves korában Győztél Galilei címmel történelmi drámát írt, amelyet nagy sikerrel elő is adtak. A cseh hatóságok nem nézték jó szemmel a fiatal költő sikereit, ezért Magyarországra menekült, ahol az Eötvös Kollégium lakójaként a Budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karának hallgatója lett és filozófiai doktorátust szerzett. Bekapcsolódott a meginduló cserkészmozgalom építésébe. Részt vett különféle társadalmi, kulturális és hazafias egyesületek munkájában. Ekkoriban jelent meg két verskötete is. Mint a Bolgár–Magyar Társaság és a nemzetközi diákszövetség tagja alkalma volt részt venni azokon a külföldi gyűléseken és megbeszéléseken, amelyek a kisebbségi sorsba jutott nemzetiségek helyzetével foglalkoztak. Elsősorban a magyar kisebbség, s ezek között is főleg a szlovákiai magyarság érdekében emelt szót ezeken a kongresszusokon. Párizs, Oxford, Cambridge, Brüsszel voltak az agitáló munkájának főbb állomásai, de járt Berlinben, Varsóban, Szófiában is, ahol viszont a külföldre szakadt magyarság nemzeti öntudatának ébrentartásában fáradozott sokat. Munkatársa volt a budapesti Magyar Nemzeti Szövetségnek. 1928 és 1930 között a Párisi Magyar Egyesület titkára is volt. A magyar ügy védelmében, a roubaix-i munkásgyűlésen összeütközésbe került a kommunistákkal, akik durván bántalmazták s az ott szerzett sérülései miatt nemsokára, 1931. június 21-én Budapesten meghalt. Líráját rutinos verselés és szélsőséges nacionalista szellem jellemezte. Tagja volt a komáromi Jókai Körnek, a pozsonyi Toldy Körnek és a kassai Kazinczy Társaságnak.
A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Főbb művei
- Valakit várunk (versek, Budapest, 1922)
- A bányász éneke (versek, Berlin, 1923)
- Múzsák (versek, Érsekújvár, 1928)
Emlékezete
Szülőházának falán 1941-ben emléktáblát helyeztek el. Az emléktábla leleplezésénél báró Majthényi József alispán és Rézler Gábor érsekújvári polgármester mondott beszédet.[5]
Jegyzetek
- ↑ a b Ölvedi László, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11561/11566.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 121576/1910. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 104. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1910. év 25. oldal 39. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 1157/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 1.)
- ↑ „Ölvedi László emléktáblájának leleplezése”, Az Újság, 1941. június 25., 6. oldal (Hozzáférés: 2021. február 2.)
Források
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
- Major József: Ölvedi László (Megemlékezés halálának tizedik évfordulóján), Érsekújvár, 1940
- Ölvedi László meghalt (1931. június 23.) Magyarság, 12. évfolyam, 139. szám, 4. o.
