Északi halálkígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen VC-s (vitalap | szerkesztései) 2019. június 20., 17:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kapcsolódó szócikkek)
Északi halálkígyó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Acanthophis
Faj: A. praelongus
Tudományos név
Acanthophis praelongus
Ramsay, 1877
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Északi halálkígyó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi halálkígyó témájú kategóriát.

A mérgessiklók családjába tartozó északi halálkígyó erős, idegbénító mérgével az egyik legveszélyesebb kígyó a szigetkontinensen.[1]

Előfordulása

Leginkább – nevére utalóan – Észak-Ausztráliában találkozhatunk vele, valamint Új-Guineában, főleg nedves és száraz erdőkben,[1][2] de még a nagy kiterjedésű sivatagban is előfordul.

Megjelenése

50 cm körüli testhosszúságú, vaskos testű kígyó. Pikkelyei ormósak, szürke, barna vagy vörös színűek. Vékony, érdes farokvége sárga vagy fehér. Feje rövid, háromszögletű, arcorra meredeken lejt, a szeme fölött felálló pikkelyek jellegzetes kinézetűvé teszik.[1][2] Haladását kígyózásnak hívják. Ez a kígyók legmegszokottabb közlekedése, mikor a kígyók teste S alakot vesz fel, és egymás után ezeket a mozgássorokat végzi el.

Meglehetősen gyors kígyó, sebessége elérheti az 50 km/h-t is.

Mérge

Csak a nagyon szoros helyzetekben támad rá az emberre,[1][2] de ha rátámad, azt mérgeskígyó módra teszi. Rosszabb esetben halálos. Mérge először a szívet támadja, majd az idegeket roncsolja szét. Marása ellen már létezik ellenméreg, de azt fél órán belül be kell adni, különben nincs esély a túlélésre, a szívverés leáll.

Tápláléka

Kedvenc tápláléka a patkány, egér, kisebb rágcsálók, gyíkok.[1][2] Ritkább esetben befészkeli magát lakásokba és kiirtja a patkányállományt.

Zsákmányszerzés

Különös vadászati technikát fejlesztett ki: összetekeredik, és a teste végén található kis csörgőt feje mellé helyezi és mikor feltűnik a lehetséges zsákmány, csörgőjével hívogató hangot ad ki, így az kiszemelt áldozat felfigyel rá. A zsákmányállat általában nem veszi észre a természetébe beleolvadt bordós-barnás, vörös csíkos pikkelyes hüllőt, és a közelébe megy. A halálkígyó lendületesen kicsap áldozatára, és a méreganyagot belejuttatva végez vele.[1][2]

Szaporodás

Elevenszülő, egyszerre 20 ivadéka lehet.[1][2]

Jegyzetek

  1. a b c d e f g Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 118. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  2. a b c d e f Északi halálkígyó (Acanthophis praelongus). gportal.hu

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek