Északi halálkígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Északi halálkígyó
Northern Death Adder - National Aquarium, Baltimore - April 5, 2011.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Acanthophis
Faj: A. praelongus
Tudományos név
Acanthophis praelongus
Ramsay, 1877
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi halálkígyó témájú kategóriát.

A mérgessiklók családjába tartozó északi halálkígyó erős, idegbénító mérgével az egyik legveszélyesebb kígyó a szigetkontinensen.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Leginkább – nevére utalóan – Észak-Ausztráliában találkozhatunk vele, valamint Új-Guineában, főleg nedves és száraz erdőkben,[1][2] de még a nagy kiterjedésű sivatagban is előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

50 cm körüli testhosszúságú, vaskos testű kígyó. Pikkelyei ormósak, szürke, barna vagy vörös színűek. Vékony, érdes farokvége sárga vagy fehér. Feje rövid, háromszögletű, arcorra meredeken lejt, a szeme fölött felálló pikkelyek jellegzetes kinézetűvé teszik.[1][2] Haladását kígyózásnak hívják. Ez a kígyók legmegszokottabb közlekedése, mikor a kígyók teste S alakot vesz fel, és egymás után ezeket a mozgássorokat végzi el.

Meglehetősen gyors kígyó, sebessége elérheti az 50 km/h-t is.

Mérge[szerkesztés]

Csak a nagyon szoros helyzetekben támad rá az emberre,[1][2] de ha rátámad, azt mérgeskígyó módra teszi. Rosszabb esetben halálos. Mérge először a szívet támadja, majd az idegeket roncsolja szét. Marása ellen már létezik ellenméreg, de azt fél órán belül be kell adni, különben nincs esély a túlélésre, a szívverés leáll.

Tápláléka[szerkesztés]

Kedvenc tápláléka a patkány, egér, kisebb rágcsálók, gyíkok.[1][2] Ritkább esetben befészkeli magát lakásokba és kiirtja a patkányállományt.

Zsákmányszerzés[szerkesztés]

Különös vadászati technikát fejlesztett ki: összetekeredik, és a teste végén található kis csörgőt feje mellé helyezi és mikor feltűnik a lehetséges zsákmány, csörgőjével hívogató hangot ad ki, így az kiszemelt áldozat felfigyel rá. A zsákmányállat általában nem veszi észre a természetébe beleolvadt bordós-barnás, vörös csíkos pikkelyes hüllőt, és a közelébe megy. A halálkígyó lendületesen kicsap áldozatára, és a méreganyagot belejuttatva végez vele.[1][2]

Szaporodás[szerkesztés]

Elevenszülő, egyszerre 20 ivadéka lehet.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 118. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  2. ^ a b c d e f Északi halálkígyó (Acanthophis praelongus). gportal.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]