Északi halálkígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Északi halálkígyó
Northern Death Adder - National Aquarium, Baltimore - April 5, 2011.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Acanthophis
Faj: A. praelongus
Tudományos név
Acanthophis praelongus
Ramsay, 1877
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi halálkígyó témájú kategóriát.

A mérgessiklók családjába tartozó északi halálkígyó erős, idegbénító mérgével az egyik legveszélyesebb kígyó a szigetkontinensen.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Leginkább – nevére utalóan – Észak-Ausztráliában találkozhatunk vele, valamint Új-Guineában, főleg nedves és száraz erdőkben,[1][2] de még a nagy kiterjedésű sivatagban is előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

50 cm körüli testhosszúságú, vaskos testű kígyó. Pikkelyei ormósak, szürke, barna vagy vörös színűek. Vékony, érdes farokvége sárga vagy fehér. Feje rövid, háromszögletű, arcorra meredeken lejt, a szeme fölött felálló pikkelyek jellegzetes kinézetűvé teszik.[1][2] Haladását kígyózásnak hívják. Ez a kígyók legmegszokottabb közlekedése, mikor a kígyók teste S alakot vesz fel, és egymás után ezeket a mozgássorokat végzi el.

Meglehetősen gyors kígyó, sebessége elérheti az 50 km/h-t is.

Mérge[szerkesztés]

Csak a nagyon szoros helyzetekben támad rá az emberre,[1][2] de ha rátámad, azt mérgeskígyó módra teszi. Rosszabb esetben halálos. Mérge először a szívet támadja, majd az idegeket roncsolja szét. Marása ellen már létezik ellenméreg, de azt fél órán belül be kell adni, különben nincs esély a túlélésre, a szívverés leáll.

Tápláléka[szerkesztés]

Kedvenc tápláléka a patkány, egér, kisebb rágcsálók, gyíkok.[1][2] Ritkább esetben befészkeli magát lakásokba és kiirtja a patkányállományt.

Zsákmányszerzés[szerkesztés]

Különös vadászati technikát fejlesztett ki: összetekeredik, és a teste végén található kis csörgőt feje mellé helyezi és mikor feltűnik a lehetséges zsákmány, csörgőjével hívogató hangot ad ki, így az kiszemelt áldozat felfigyel rá. A zsákmányállat általában nem veszi észre a természetébe beleolvadt bordós-barnás, vörös csíkos pikkelyes hüllőt, és a közelébe megy. A halálkígyó lendületesen kicsap áldozatára, és a méreganyagot belejuttatva végez vele.[1][2]

Szaporodás[szerkesztés]

Elevenszülő, egyszerre 20 ivadéka lehet.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 118. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  2. a b c d e f Északi halálkígyó (Acanthophis praelongus). gportal.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]