Állóvíz
Az állóvíz földrajzi fogalom, amely az olyan vizeket jelenti, melynek nincs, vagy csak kismértékű a természetes lefolyása. Leggyakoribb és legismertebb képviselői a tavak.
Állóvíz mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, jelentős mennyiségű víztömeg, amelynek jellege és állapota a befolyó vizek tisztaságától vagy szennyezettségétől, és hordaléktartalmától függ.
Feltöltődésének mértéke szerint lehet: tó, fertő, mocsár, vagy láp. Az édesvizekkel a limnológia, (tótan), elsősorban az édesvizű állóvízekkel, szűkebb értelmezésben a tavakkal foglalkozik.
Lehet természetes: (például tó, mocsár, láp) és mesterséges: (például tározó, bányató, halastó, horgásztó, üdülőtó stb.).
A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltő, nyílt vízfelületű állóvíz. A tómedence alapvetően kimélyüléssel vagy elgátolással alakul ki.
A tavakat a tómedence kialakulása szerint osztályozzák.
- Belső erők által létrehozott tómedencék
- tektonikus árok - például Balaton
- vulkanikus eredetű (krátertó, kalderató, maar tó)
- Külső erők által létrehozott tómedencék
- glaciális tómedencék (jég felszínformáló hatása), a tavak többsége ilyen
- folyók által kialakított tavak (morotvatavak - holt medrekben kialakult tavak) - például Szelidi-tó
- szél által elgátalt tavak - például nyíregyházi Sóstó
- lagúnatavak (a tengertől teljesen elzárt, kiédesedett tavak), például Landes tavai (Franciaország)
- hegyomlással elgátalt tavak, például Gyilkos-tó (Erdély - Hargita megye)
