Áj Hánum
Ai Khanoum egy ásatási hely Északkelet-Afganisztánban, ahol először sikerült feltárni egy hellenisztikus várost Belső-Ázsiában. A város görög neve ismeretlen; lehetséges, hogy ez a történelmi Oxuszi Alexandria. A város az Amu-Darja (egykori Oxusz) és a Kokcsa folyó egybefolyásánál fekszik (é. sz. 37°10'10"; k. h. 69°24'30"). A várost i.e. 329-ben maga Nagy Sándor vagy 305-ben I. Szeleukosz alapította meg, és kétszáz éven át a hellenisztikus oikumenének egyik végpontja volt, mindaddig, amíg a város el nem esett nomádok betörése következtében, valószínűleg i.e. 145-ben.
A város fekvése Afganisztánban
A mai Afganisztán északi csücskében, az egykori karavánút mellett, az Amu-Darja folyó partján fekvő ókori város a Görög-Baktriai Királyság egyik jelentős kereskedelmi központja volt. A várost talán a szkíták támadásai miatt lakossága elhagyta és csak az 1960-as években tárták fel orosz és francia régészek.
A városból nagyon sok értékes lelet került elő, köztük írástörténeti szempontból igazi szenzációt keltett egy rövid ezüstöntvényen szereplő felirat, amelyet a szakemberek szkíta rovásnak azonosítottak és kapcsolatot találtak a híres isszik-köli ezüstcsészén szereplő jelekkel. A rovásemlék keletkezését a kutatók Kr. e. 145. körülire keltezik, akkoriban történt ugyanis a szakák támadása a környékbeli települések ellen. Az itt feltárt leletek között található egy különleges plakett is, ahol feltűnik a sztyeppei lovas népek legfőbb hatalmi jelképe: a Nap és a Hold.
A város egyharmadát sikerült kiásni azelőtt, hogy a francia DAFA-nak a szovjet-afgán háború kitörése miatt el kellett hagynia Afganisztánt. Ez a háború és a rá következő polgárháború megsemmisítette az ásatási helyet; először harctérré, azután illegális ásatások helyszínévé változtatta azt. Ráadásul a hivatalos ásatások által feltárt artefaktumok egy részét megsemmisítette a ’90-es évek második felétől uralkodó talibán ikonofóbia. Más részeknek teljesen nyomuk veszett, de a többi artefaktumot sikerült elrejteni, részben külföldön, de néhányat Kabulban is. 2003 óta újra felszínre kerülnek a fennmaradt leletek.
Geopolitikai magyarázat Ai Khanoum fekvéséről
- Ai Khanoum két folyó, az Oxusz (mai Amu Darja) és a Kokcsa, egybefolyásánál fekszik, így a város a déli és nyugati határánál természetes módon el van zárva. A Kokcsa-folyó partja felett egy 60 méter magas, természetes akropolisz emelkedik, amely a város keleti határát képezi. Eszerint csak az észak, északkeleti régiót kellett megvédeni egy monumentális városfallal, amely 10-12 méter magas és 6-8 átmérőjű volt. A város fekvése topográfiailag kiválónak minősül, egyrészt védelmi és stratégiai szempontból, másrészt, mert a természetes akropolisz biztosítja azt a lejtést, amelyre szükség van minden hellén város nélkülözhetetlen intézményéhez, nevezetesen az amfiteátrumhoz.
A topográfián túl a következő tények is hozzájárultak Ai Khanoum megalapításához és bizonyára annak virágzásához is:
- Mezőgazdaság: A város a 27 km hosszú és 9 km széles „Ai Khanoum-i alföldnél” („la plaine d’Aï Khanum”) fekszik. Gardin ásatásai felderítették, „hogy ez az alföld a bronzkorszak óta öntözött terület volt, és még egy fejlett Harappan-településsel is dicsekedhetett.” Eszerint a leendő várostól északra fekvő alföldet értékes termőföldnek találták az érkező hellén telepesek. Az Ai Khanoum-i alföldet több hegy és a sivatag veszi körül, tehát területe tulajdonképpen egy oázis. Ez az oázis számított a legfőbb élelemforrásnak Északkelet-Baktriában.
- Kereskedelem: Kiváló adottságainak köszönhetően az Ai Khanoum-i vidék a kialakuló selyemút egyik állomásává vált és virágzó kereskedelem bontakozott ki benne. Nemcsak oázis volt: a dombos táj gazdag ásványkészlettel is dicsekedett. A város kincstárában az ásatások 130 kg lápisz lazulit tártak fel, habár kérdéses, hogy ezek a csiszolt kövek a közeli bányákból vagy az indiai hadjárat zsákmányából származnak-e.
Ai Khanoum gazdasági kapcsolataira nézve érdemes megemlíteni a kincstárban talált ’olívaolaj’ címkéket viselő vázákat. Az olívafa csak mediterrán tájon növekszik, tehát Ai Khanoumnak ezt a görög életvitelben fontos árucikket importálnia kellett legalább 3000 km távolságból, Szíriából. A városról készült egy digitális rekonstrukció, amelyet az Eurasische Reiche (2004) című sorozatban felhasználtak.
Archeológiai leletek bemutatása
Minden hellén városnak alapvető intézményei a gimnázium és az amfiteátrum. Mindkettőt sikerült feltárni. Az Oxusz folyó mentén és a város falain belül helyezkedett el a gimnázium, ami figyelemreméltó, mivel Athénban minden gimnázium a városon kívül épült a nagy kiterjedése miatt. Az Ai Khanoum-i gimnáziumnak pedig tipikus a két részből álló szerkezete: egyrészt egy palaisztrából (ami egy a testnevelésnek szánt oszlopos folyosóval szegélyezett nyitott udvar), másrészt pedig egy osztálytermekkel ellátott perisztilből állt. A gimnáziummal szemben, az akropoliszon kiástak egy amfiteátrumot, amelyben akár 6000 néző is elfért, így csak kicsivel kisebb, mint az epidauruszi színház. A többi feltárt épület közül a következők az említésre méltóak: egy palota, amely emlékeztet egy perzsa király székhelyére, és a palotához hozzátartozó kincstár, egy kútház, pompás villaméretű lakóházak, három templom és egy heroon.
A Sztélé bázisa
A heroon környékén a francia archeológusok 1966 őszén egy görög feliratot tártak fel. Ahogy kiderült, e felirat egy sztélé bázisába volt bevésve, amelyből a felső rész elveszett. A feliratnak két része van. A bal oldalon olvashatunk a sztélén álló szöveg eredetéről, nevezetesen a delphoi jósdáról, a másolás felelősére való hivatkozásról, jelesül Klearkhoszról és a felajánlásról, amely Kineásznak szól, aki feltehetően a város alapító hőse. A következőt olvashatjuk:
| ΑΝΔΡΩΝ ΤΟΙ ΣΟΦΑ ΤΑΥΤΑ ΤΑΛΑΙΟΤΕΡΩΝ ΑΝΑΚΕΙ[TA]I | Ezek a bölcs (parancsolatok) öreg(ebb) emberektől |
| RHΜΑΤΑ ΑΡΙΓΝΩΤΩΝ ΠΥΘΟΙ ΕΝ ΗΓΑΘΕΑΙ | - híres (gondolkodók) mondásai - állanak felajánlva a szentséges Delphoiban |
| ΕΝΘΕΝ ΤΑΥΤ[Α] ΚΛΕΑΡΧΟΣ ΕΠΙΦΡΑΔΕΩΣ ΑΝΑΓΡΑΨΑΣ | Onnan ezeket figyelmesen másoltad (te) Klearchosz |
| ΕΙΣΑΤΟ ΤΗΛΑΥΓΗ ΚΙΝΕΟΥ ΕΝ ΤΕΜΕΝΕΙ | (és) felállította Kineász szentélyében, hogy sugározzon (messzire). |
A jobb oldalon pedig öt aforizmus olvasható, amelyek a sztélé felső részére nem fértek rá, és ezért a bázisra vésték őket. Ezek az aforizmusok a Sztobaiosz hagyományozta 147 delphoi maxima közül az utolsó öt.
| ΠΑΙΣ ΩΝ ΚΟΣΜΙΟΣ ΓΙΝΟΥ | Gyermekként légy illedelmes |
| ΗΒΩΝ ΕΓΚΡΑΤΗΣ | Ifjúként önfegyelmezett |
| ΜΕΣΟΣ ΔΙΚΑΙΟΣ | Középkorúként igazságos |
| ΠΡΕΣΒΥΤΗΣ ΕΥΒΟΥΛΟΣ | Öregemberként jó tanácsadó |
| ΤΕΛΕΥΤΩΝ ΑΛΥΠΟΣ | a véget elérve (légy) bánattalan |
Delphoiból elhozván Klearkhosz ezekben az erkölcsi maximákban a hellén identitás sarkalatos pilléreit látta.
A Zeusz-templom
Ai Khanoum-ban három templomot sikerült feltárni. Ezek közül a város centrumában elhelyezkedő főtemplom építészeti jellegzetességeivel tűnik ki: a templom négyzet alapú és falakkal van körülzárva. Ez olyan két ismérv, amely eltér a klasszikus görög szentély-építészettől, hiszen arra a téglalap alapú és oszlopokkal strukturált, nyitott terek jellemzőek. Az Ai Khanoum-i főtemplom építészete inkább perzsa, mint görög vonásokat hordoz magán. A templomban feltártak egy szoborról fennmaradt lábfejet, amelynek mérete két-háromszorosa az ember méretnek. Kiszámítva az ehhez a lábfejhez tartozó testalkat magasságát megállapítható, hogy egy ennek megfelelő méretű szobor túlérne a templom mennyezetén, tehát valószínűleg egy ülő szoborhoz tartozhat a lábfej. A szobor nagyságából ítélve valószínű, hogy ez a lelet a templomi főszoborhoz tartozott. A szobor identitásáról feltételezhető, hogy Zeuszt ábrázolta, mivel a lábfejen a jellegzetes, Zeuszra utaló villámvessző látható.
A főtemplomban feltárt lábfej. Mérete: 28 cm x 21 cm; a lábfej jobb oldalán látható a Zeuszra utaló villámvessző.
Feltételezendő, hogy egy perzsa építészetű templomban talált Zeusz-szobor maradványa bizonyos vallási szinnkretizmusról tanúskodik. Az ülő Zeusz-szobor valószínűleg nem volt tiszta, teljesen klasszikus jellegű Zeusz-ábrázolás. Ezen hipotézis alátámasztásául szolgálnak Hermaiosz (i.e. kb. 90–70) dél-baktriai király érmei.
Ezen az érmén Zeusz istenség látható, fénysugaras koronával felruházva, ami jellegzetes attribútuma a perzsa eredetű Mithrásznak. Joggal megállapítható, hogy itt egy Zeusz-Mithrász szinkretista istenséggel van dolgunk, amely akár az Ai Khanoum-i főtemplomban is állhatott. Az érme azt bizonyítja, hogy ebben a korban és ezen a vidéken volt precedens efféle szinkretizmusra. Valószínű, hogy az érmén ábrázolt Zeusz-Mithrász alak reflektál, emlékeztet az Ai Khanoum-i főtemplomban ülő szoborra.
A filozófiai papirusz
1977 késő nyarán a régészek a palota kincstárában írásjelekkel ellátott köveket tártak fel. Ahogy kiderült, e jelek egy letekert papiruszról származtak, ahonnan a tinta átkerült az alatta levő, nem égetett kövekre. A szöveget először Claude Rapin adta ki 1987-ben, és 1992-ben – disszertációjában – egy átdolgozott transzkripciót tett közzé.
A filozófiai töredék tartalmát összegezve elmondható, hogy egy végső princípiumról van szó, amely oka annak, hogy az érzékelhető dolgok az ideákban, és az ideák egymásban részesednek. A töredék ezt a princípiumot a legeredetibbnek, legfelsőbbnek (küriótaton) és az okok elsőjének (próton tón aitión) nevezi. Ez a végső princípium egyrészt mozdulatlan, mivel az ideák is mozdulatlanok, másrészt örökkévaló, mivel az érzékelhető dolgok keletkezési/pusztulási körforgása is vég nélküli. A szókincset illetően megállapítható, hogy tipikus platonikus fogalmak fordulnak elő benne: az idea (idea, eidosz) hétszer, a részesedés (methexisz, koinónein) ötször (vagy hatszor), az okság (aition, aitia) hétszer fordul elő. A platóni szókincs mellett a töredék műfaja egy dialógus, ahol egy fő beszélővel áll szemben egy válaszoló, akinek kizárólagosan az a szerepe, hogy az előadott gondolatmenetet jóváhagyja, vagy ennek további tisztázását kérje. Ez a viszony jellemző a platóni dialógusokra, ahol egy mester-tanítvány viszonyán keresztül zajlik a filozófiai problémák tárgyalása. Kérdéses, hogy pontosan kitől is származik ez a töredék. Magától Platóntól nem eredhet, mivel a teljesen fennmaradt korpuszában e töredék nem szerepel. Valószínű, hogy vagy Platón akadémikus követőitől, például Xenokrátésztól, vagy egy peripatetikus szerzőtől származik, amit alátámaszt a Cavallo-féle paleográfiai vizsgálat, amely szerint a szöveg feljegyzése az i. e. 3. század közepére tehető. Munkahipotézisként Arisztotelésznek tulajdonítja a töredéket Pierre Hadot és Isnardi Parente annak ellenére, hogy érvelésükben eltérnek. Amennyire jogos azonosítási kísérletük, annyira bizonyíthatatlan is. Tény csak az, hogy egy hallatlan, újszerű gondolatmenet hagyatott ránk az Ai Khanoum-i filozófiai töredékben, amelynek kontextusa bizonytalan.
Források
- Ancient History Enciklopedia [1]
- Eleink (VIII. évf. 3. sz. 2014.) ISBN 963 210 389 0
- [2] Archiválva 2015. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben