Zajzene
| zajzene | |
| Stíluseredet | experimentális zene |
| Kulturális eredet | Európa,USA, Japán 20. század |
| Hangszerek | szintetizátor, elektromos gitár, számítógép, effektek, talált tárgyak |
| Alműfajok | |
| Power electronics (zenei stílus) | |
Tartalomjegyzék |
Előtörténet [szerkesztés]
Luigi Russolo egy futurista művész volt a 20. század elején és az első zajművész. Az ő 1913-as manifesztációjának címe: "L'Arte deiRumori" magyarra fordítva "a zajok művészete".[1]
Russolo úgy találta, hogy a tradicionális melodikus zenét a zajzene a jövőben felválthatná. Tervezett és kivitelezett egy zajgeneráló eszközt amit Intonarumori-nak hívnak és szerelték össze egy zaj zenekar számára, hogy azzal adjanak elő.
Ugyanekkor kezdték felfedezni, hogy „talált” hangokkal is lehet dolgozni.
John Cage így nyilatkozott: "Hiszem hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható."
1951-ben John Cage képzeletbeli tájkép #4 című műve 12 rádióra írta és New York-ban volt az ősbemutatója 1951-ben. [2] Az előadásához olyan kotta kellett ami tartalmazott jelzéseket a változó hullámhosszra, időtartamra, hangerőre, amelyek mindegyike meghatározta a véletlen műveleteket.
1961-ben James Tenney zeneszerző elkészítette a Analogue #1: Noise Study című művét.[3] amely számítógép generálta zajhangot használt fel.
Japán [szerkesztés]
1980-tól kezdve sok zajzenész jelent meg japánban. Az első és legismertebb Masami Akita aka Merzbow. Akita gitárt, theremint, szintetizátort, effekteket, és egyéb talált tárgyakat használt a felvételei készítésekor. Később megjelentek más japán zajművészek is úgy mint: Hijokaidan, Boredoms, C.C.C.C., Incapacitants, KK Null, Masonna, Solmania, K2, The Gerogerigegege , Hanatarash.
Murray Schafer szerint 4 típusa van a zajnak, ezek: nemkívánt zaj, nem zenei hang, hangos zaj, zavaró jelzaj ( pl. tv vagy telefon jelhang ).
Karakterisztikája [szerkesztés]
Zajzene elvileg lehet bármilyen hangszerrel vagy talált tárgy által létrehozott hang is de a mai zajzenéket és erős értelemben véve az elektronikus eszközök által keltett zaj hangokat értjük. Egyes művészek a fellépésük alkalmával improvizálnak. A ritmust és a melódiát is nélkülözni szokták.
Leírás [szerkesztés]
A zaj több eltérő frekvenciájú és intenzitású jel zavaró összessége. A zajhang zenei értelemben aperiodikus rezgés. [4] A zajzene nem tiszta hangok felhasználása hanem különzöbő disszonáns, rimtustalan, sűrű hang klaszter. A zajzenében lehetnek géphangok, nem zenei vokál technikák, hangmanipuláció, vagy egyéb elektronikus berendezés által keltett véletlenszerű jel, torzítás, sziszegés. A kortárs zajzene gyakran társul extrém hangerővel és torzítással.
Előadók [szerkesztés]
- A Quarter Machine
- Anenzephalia
- merzbow
- animal machine
- Genocide organ
- Emil Beaulieau
- Richard Ramirez
- Government aplha
- Pain Jerk
- Panicsville
- Macronympha
- Torturing nurse
- Cock E.S.P
- Dead Body Collection
- Cloama
- Bastard noise
Jegyzetek [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
Power electronics (zenei stílus)
experimentális zene
Források [szerkesztés]
Micheal Nyman:Experimentális zene, Cage és utókora. Kiadó: Magyar Műhely Alapítvány, ISBN: 9789637596490. Kiadás éve:2005
Külső hivatkozások [szerkesztés]
http://www.allmusic.com/style/noise-ma0000012085
http://www.last.fm/tag/japanoise
http://www.staticsignals.com/static/music-noise.shtml
