Yves Guyot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Guyot
(Nadar fényképe)

Yves Guyot (Dinan, 1843. szeptember 6.Párizs, 1928. február 22.) francia radikális politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsban jogot végzett és azután hírlapíró lett, előbb Nîmes-ben, majd pedig a párizsi Rappelnél dolgozott. 1864-től 1884-ig a párizsi községi tanácsnak volt tagja, 1885-ben Párizsban képviselőnek választották, mely állásban különösen Émile de Marcère belügyminiszter ellen kelt ki. 1889 februárjában a Tirard-kabinetben a közmunkák minisztere lett és a Freycinet-minisztériumban is megtartotta tárcáját, 1892. február 18-án azonban az egész kabinettel visszalépett. Az 1893 augusztusi választásokban régi párizsi kerületében a szélső szocialisták megbuktatták és azóta sem jutott mandátumhoz. A Panama-társulat ellen indított perben mint tanú szerepelt. Támogatta az egyház és az állam különválasztását.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radikális és szocialista irányú munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Études sur les doctrines sociales du christianisme (2. kiad. 1881)
  • Préjugés politiques (1873)
  • Histoire des prolétaires (I. 1873)
  • La science économique (2. kiad. 1887)
  • L'enfer social (1882)
  • La prostitution (1881)
  • La morale (1883)
  • La police (1883)
  • Lettres sur la politique coloniale (1887)
  • L'impôt sur le revenu (1887)
  • La tyrannie du socialisme
  • Les principes de 1789 et le socialisme (Párizs, 1894)

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Un fou (1884)
  • Un drôle (1885)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]