XVI. Arsak pártus király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Phraatész pénzérméje

XVI. Arsak, más néven IV. Phraatész (Kr. e. 70 k. – Kr. e. 2) pártus király Kr. e. 38-tól Kr. e. 2-ig.

Hogy megszerezze a trónt, megölte édesapját, II. Orodészt és fivéreit[1]. Kr. e. 36-ban a rómaiak Marcus Antonius vezetésével Armenián keresztül Média Antropaténébe benyomulva megtámadták Párthiát[1]. Phraatész azonban legyőzte Antonius, akinek súlyos veszteségek árán sikerült csak visszavonulnia[1]. Kr. e. 34-ben Phraatész egyik vazallusa, Média királya szövetségre lépett Antoniusszal[1], ám amikor később az visszavonult, a pártusok visszafoglalták Médiát[1]. Röviddel később ezután lázadás robbant ki Párthiában, és II. Tiridatész, Armenia királya letaszította trónjáról Phraatészt[1], aki a nomád szakáknál keresett menedéket[1]. Kr. e. 30-ban azonban sikerült visszaszereznie a hatalmat[1], mire Tiridatész magával hurcolva Phraatész fiát, a rómaiakhoz menekült[1].

Augustus császár békét kötött Phraatésszal[1], és visszaadta fiát[1], aki viszont elismerte Armenia és Oszroéné római függését[1], emellett egy Musa nevű itáliai ágyas javaslatára a pártus király négy fiát is Rómába küldte[1], ahol Augustus túszként visszatartotta őket[1]. Musa később megmérgezte Phraatészt[1], majd fiával, V. Phraatésszal közösen uralkodott[1].

Krónika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcus Iunius Iustinus így ír Arszakészről (Világkrónika, XLII:V):

„V. Ez tehát azonnal végez atyjával – mintha nem lett volna amúgy is halálán; legyilkolja mind a harminc testvérét. De a rokonöldöklés nem kímélte fiait sem. Mert midőn azt látta, hogy az előkelők folytonos gaztettei miatt ellenségeivé váltak, felserdült fiát is megölette, hogy ne legyen, akit királynak kiálthatnak ki. Antonius ez ellen a Phrahates ellen tizenhat igen erős légiójával háborút indított (Kr. e. 36), amiért az segítséget küldött ellene és Caesar (itt Augustus) ellen. De számos ütközetben súlyos vereséget szenvedett, és kivonult Parthiából. (Kr. e. 34)
E győzelem következtében Phrahates még féktelenebb lett, de a sok-sok kegyetlen intézkedése miatt népe száműzte. Miután hosszú időn keresztül zaklatta könyörgésével a szomszédos országokat és végül a scythákat, legfőként ezek segítségével visszakerült királyságába. Távolléte alatt a parthusok egy bizonyos Tiridatest tettek meg királyuknak. Ez a scythák jövetelének hírére barátainak népes csapatával Caesarhoz menekült (Kr. e. 25), aki ebben az időben Hispániában viselt háborút. Túszként Caesar számára magával vitte Phrahates legkisebb fiát, akit korábban elrabolt, mivelhogy igen hanyagul őrizték. Amikor Phrahates ezt megtudta, azonnal követeket küldött Caesarhoz, és azt követelte, hogy küldje vissza Tiridatest, aki az ő szolgája, és fiát is. Caesar Phrahates követségét is meghallgatta, meg Tiridates követelését is mérlegelte. Tiridates ugyanis azt kívánta, hogy Caesar helyezze vissza őt királyságába, és azt bizonygatta, hogy Parthiát római fennhatóság alá fogja helyzeni, ha királyságát az ő ajándékukként visszanyeri. Caesar ezek meghallgatása után azt felelte, hogy sem Tiridatest nem hajlandó kiadni, sem a parthusok ellen nem fog segítséget nyújtani Tiridatesnek. Mégis, nehogy úgy tűnjék, mintha Caesartól mindezek után semmit sem kaptak volna, Phrahates fiát váltságdíj nélkül elbocsátotta, Tiridatesnek pedig bőséges ellátást biztosított mindaddig, amíg a rómaiaknál akar maradni. (Kr. e. 23)
Ezek után befejeződött a hispaniai háború, s midőn Caesar Kelet helyzetének rendezésére Syriába érkezett, Phrahatesben félelem támadt, vajon nem szándékozik-e háborút indítani Parthia ellen. Ezért egész Parthiában összegyűjtötte a Crassus, illetőleg Antonius seregéből származó foglyokat és velük együtt a hadi jelvényeket is visszaküldte Augustusnak. (Kr. e. 20) De Phrahates fiait és unokáit is átadták Augustusnak túszként, így tehát Caesar többet ért nevének nagyságával, mint amennyit más fővezér fegyverekkel elérhetett volna.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 547. oldal
  2. Világkrónika a kezdetektől Augustusig (Fülöp királynak és utódainak története) – Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből, fordította Horváth János, Helikon Kiadó, Békéscsaba, 1992, ISBN 963 208 056 4 , 301–303. oldal


Előző uralkodó:
XV. Arsak
Pártus király
Kr. e. 38Kr. e. 30
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
II. Tiridatész
Előző uralkodó:
II. Tiridatész
Pártus király
Kr. e. 25Kr. e. 2
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
XVII. Arsak