Wilson-tétel
A Wilson-tétel a következőt állítja: ha p prímszám, akkor
.
Összetett számra ez nem teljesülhet, mivel, ha n>1 összetett, akkor n-nek és (n-1)!-nak van közös osztója, sőt, minden 4-nél nagyobb n összetett számra
.
Így ez a tétel elméletben használható lenne prímtesztnek, de gyakorlatilag
szorzás elvégzésével jár, így a tipikusan legalább pár száz jegyből álló számoknál nem praktikus.
Az angol John Wilson, Edward Waring tanítványa fedezte fel. Waring 1770-ben bejelentette a tételt, de bizonyítani nem tudta. Lagrange adta az első bizonyítást 1773-ban. Minden jel szerint már Leibniz ismerte a tételt, de nem publikálta.[1]
A tételt úgy is általánosíthatjuk tetszőleges modulusra, hogy a redukált maradékosztályok szorzatát vizsgáljuk. Ha ezt Π(n)-nel jelöljük, akkor Π(n) ≡ -1 mod n, ha n=4, páratlan prímhatvány, vagy páratlan prímhatvány kétszerese, a többi esetben Π(n) ≡ 1 mod n.
Tartalomjegyzék |
Bizonyításai[szerkesztés]
1. bizonyítás[szerkesztés]
Feltesszük, hogy p>2. Minden x redukált maradékosztályhoz van egy és csak egy y redukált maradékosztály, hogy xy≡ 1 mod p. Ezzel párokra osztom a redukált maradékosztályokat, csak akkor van baj, amikor egy maradékosztály önmagának a párja, azaz x2≡ 1 mod p. Tehát a redukált maradékrendszert fel tudom bontani a következőképpen: 1,-1, és párok, amiknek a szorzata az 1 maradékot adja. Ezeket összeszorozva a -1 maradékot kapjuk.
2. bizonyítás[szerkesztés]
Feltehetjük, hogy p>2. A modulo p test fölött vegyük a következő polinomot:
Ez a kis Fermat-tétel miatt 0 az 1,…,p-1 maradékosztályok mindegyikére, viszont fokszáma legfeljebb p-2, mert a két xp-1-s tag kiejti egymást. Test feletti polinomok között csak az azonosan 0 polinomnak lehet több gyöke, mint a fokszáma, ez tehát az azonosan 0 polinom. Tehát konstans tagja is nulla, ami (mivel p páratlan)
.
3. bizonyítás[szerkesztés]
Tegyük fel, hogy p>2. Legyen
primitív gyök modulo p (ismert, hogy ilyen létezik). Ekkor
, hiszen
-nek p-1 egymásutáni hatványa redukált maradékrendszert alkot modulo p. Így
, itt használtam, hogy p páratlan prím, továbbá, hogy
, mert 1 nem lehet, mert g primitív gyök, de négyzete
a kis Fermat-tétel miatt, így csak
lehet.


.
.